2008. július 7., hétfő

Key lime pie (és egy kis újkori amerikai történelem)

A key lime pie-t egy gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű piteként tartják számon. Ezzel nem vitatkozom. Ha egyszerre csak egyet készítünk, valóban gyors és egyszerű. Én 2 recept alapján készítettem 3 fajta tortát, mindezt turbófokozatban, de végülis így is csak 1,5 óra volt. És csodák csodája, mindegyik sikerült.

Előre szólok, az ételérzékenység-kompatibilis recepteket felvonultató írás csak fokozott figyelemmel követhető, a multikultúra jegyében pedig bónuszként egy kis USA történelmi kitekintést is tálalok. A végén tényleg vannak receptek is.

Key lime pie
Amióta csak eljöttem onnan, vágytam keywesti életünk legkedvesebb édességére, de valahogy, számomra is hihetetlen módon négy év alatt (jéézus ereje, már NÉGY éve volt…) egyszer sem sikerült összehozni. Ha megsemmisítők akarunk lenni a keywestiekkel szemben, mezei citromtortának is leminősíthetnénk, de én ezt a saját jóérzésem és Keywest nevében is visszautasítom, a key lime pie, lehet utánam mondani, annál sokkal-sokkal jobb.

Csak hogy érzékeltessem eme édesség szerepének fontosságát: az USA egyetlen szakadár államának, a Florida Keys szigetcsoportot egyesítő Conch Republicnak (Kagyló Köztársaság) úgy nemzeti jelképe a key lime pie, mint nekünk a gulyás. (És a tengerentúlon ennek megfelelően sokkal híresebb is. Hö.)

Csemege: egy kis történelmi kitérő
(semmi köze a recepthez, akit nem érdekel, scroll down)
Igen, bizony, van ilyen, hogy szakadár USA álam. Persze leginkább hecc, kívülállóként szemlélve elég komolytalan lázadásról van szó, de a helyiek nagyon is makacsul kötik az ebet a karóhoz. Az mindenesetre történelmi tény, hogy valamilyen papírkutya formában sikerült az elkülönülés. Történt ugyanis, hogy 1982 áprilisában egy USA kormányrendelet értelmében a Florida Keys-et a szárazfölddel összekötő stratégiai fontosságú US1/905 országutak találkozásánál (első szárazföldi elágazás) – az illegális bevándorlás és a drogcsempészet hatékonyabb megakadályozásának céljából - államon belüli határellenőrzési pontot létesítettek, ezzel rendkívül körülményessé téve az oda-vissza közlekedést szigetcsoport és szárazföld között. Az érintett amerikai állampolgárok egyrészt személyes szabadságukban érezték magukat korlátolva, de ennél sokkal kártékonyabb mellékhatás is felütötte fejét: az intézkedés a térségbe irányuló turizmust kezdte fojtogatni. Ez olyannyira felbőszítette az elsősorban turizmusból élő szigetcsoport őslakosságát, hogy mély felháborodásukban meghirdették elhatárolódásukat az anyaföldtől.

Ha a Floridától elszakadó új, független karib demokratikus törpeállam elképzelése komolytalan törekvésnek is bizonyult, egy dolgot elértek vele: az ellenőrzőpontot nem sokkal később megszüntették. A mély öntudatukról (és humorérzékükről) ismert „conch”-ok viszont a mai napig nem felejtenek, büszkén hirdetik kettős állampolgárságukat, van semmirenemjó conch útlevelük, és abban a tévhitben ringatóznak, hogy a karib térségen kívül Németországtól Oroszországig számos más állam is elismeri őket. (Bővebben én most nem mennék bele, de aki a bájos komédiáról többet szeretne tudni, az állam hivatalos honlapján ill. pölö itt első kézből ismerhetik meg a részleteket.)

Key lime pie (cont.)
Szal vissza a key lime pie-hoz. Megkóstolása nélkül nem is ember a Florida Keys-re látogató turista. Nem mintha a key lime, a nemzet gyümölcse, bármit is tudna a mezei lime-hoz képest… Igazából ma már szinte lehetetlenség is megmondani, hogy mitől különleges a key lime, ugyanis a térség fejlődésének és valami helyi kórnak már rég áldozatául esett a sziget hírnevéért részben felelős fajta; mára már az ottaniak is mindenhol a nálunk kapható perzsa fajtából készítik a helyi specialitást. Szóval, jobb érvem nem lévén, intelligens argumentációval élve azért jobb a key lime pie egy mezei citromtortánál, mert csak. Tényleg imádtuk. Meringue-gel vagy tejszínhabbal, csokis vagy kekszes tésztával, jégkrémnek befagyasztva vagy szobahőmérsékleten: nekünk egyre ment, mindenhogyan ötös.

Variációk egy estére: bábeli káosz a konyhámban
De hát miért a baromisokfajta változat?
  • egy darab nagy, a hagyományos, a közösbe (zabpehely-kekszes tésztával)
  • egy darab kisebb, gluténmentes (kókuszos-tojásfehérjés) tésztájú , de hagyományos töltelékkel, a lisztérzékeny barátomnak
  • egy darab laktózmentes változat, hagyományos tésztával, de speciális töltelékkel a tejcukorérzékeny barátnémnak

Háromfajta pite készítése egy kicsivel több előkészületet, logisztikát megkövetelő feladat, de ehhez és magamhoz képest egészen jól helytálltam. Igaz, hogy az elsőnek készült gluténmentes sütőbe tolásával nagyjából egyidőben kiderült, hogy G gluténérzékenysége laktózintoleranciával párosul, vagyis egyedül G nem ehet a neki készült tortából, de hát ilyen apróságok igazán nem zökkenthetnek ki nyugalmamból. Krízismenedzsmentben tényleg fejlődést mutatok: azt ettük meg mi (képeken is ez látható).

A következő variációk turbófokozatban készültek, és a három torta kisebb átfedéssel, egyszerre sült a sütőben. Igazából az üvegajtó mögötti zsonglőrködés leginkább tinédzserkorom moszkva-téri ittapirosholapirosozós mobil humánjátékautomatáinak showjára hasonlított: igen nagy koncentrációt kívánt követni, hogy most melyik melyik, arról nem is beszélve, hogy melyiknek mennyi idő van még hátra. De jelentem, nyertem. Újabb közös vonás a spanyolokkal. :)

Megjegyzés: a kókuszos-tésztás változatot megkóstolva a kompromisszumos és a gyógy jelzők egyaránt méltánytalannak bizonyultak, ugyanis kifejezetten finom lett. Ettől függetlenül a bajnoki címet a laktózmentes-kekszes változatnak ítéltem. Mégiscsak az eredeti tészta a legtutibb. De mindenki döntse el maga. Mint példám bizonyítja, ha egyszer elkapja az embert az égszíj, mindet ki lehet próbálni egyszerre.

Azért lehet, hogy legközelebb inkább veszek egy dinnyét, és feltöltöm vodkával. Mennyivel egyszerűbb, és a végeredmény is ugyanaz: boldog, békés tekintetek mindenütt.


Key lime pie


Próbálkozásom két recept melanzsa,
leginkább ez, picit ez.

Hozzávalók

Kekszes tésztához (20-25 centis piteformához)
1 1/4 cups graham vagy zabpelyhes (vagy bármilyen) keksz ledarálva (itthon a legjobb: Grancereale márka classico fajtája, legtöbb abcben szoktam látni)
2 ek cukor (opcionális, sztem elég édes volt a keksz magában is)
5 ek olvasztott vaj

Én egy hagyományos méretű pitéhez biztos többet használnék, és ennek megfelelően a vaj mennyiségét is arányosan növelném, de csak azért, mert én nagyon szeretem a kekszet.

Tojásfehérjés-kókuszos tésztához
Kb 200g kókuszreszelék
2 tojásfehérje
1/4 cup porcukor

Töltelékhez
1/2 cup frissen facsart lime-lé (3-4 lime)
1 ek reszelt limehéj
4 tojássárgája
400ml sűrített tej (elszámoltam magam, és nem volt elég, pici mezei tej is került bele) - aki ódzkodik a sűrített tejtől, a net tele van alternatív megoldásokkal, elő lehet állítani házilag is
1 ek sötét rum
1 cup tejföl

Meringue-hez (opcionális)
3 tojásfehérje
6 ek porcukor
Meringue helyett tehetünk rá tejszínhabot is, de sokan natúran eszik.

Elkészítés
Kezdjük a tésztákkal.

Kókuszos tészta:
Tegyük a sütőt 175 fokra. Egy tepsit béleljünk ki praktikus okokból sütőpapírral, terítsük szét rajta egyenletesen a kókuszreszeléket, és sütőben pirítsuk 10 percig, illetve amíg aranybarna nem lesz. Figyeljünk rá oda, lehet, hogy meg is kell keverni, hogy egyenletesen süljön. Vegyük ki a sütőből, és hagyjuk kihűlni.

Vegyük le a sütőt 120 fokra.
Verjük habbá a fehérjéket. Amikor már kemény a hab, óvatosan adagoljuk bele a porcukrot, és lassú fokozaton verjük, amíg a cukor fel nem olvad (pár mp). Óvatosan keverjük bele a kihűlt kókuszreszeléket, és egyengessük el egy kivajazott piteformában. 7 percig, vagy aranybarna színig süssük, majd vegyük ki a sütőből, és hagyjuk hűlni.

Kekszes tészta:
Állítsuk a sütőt 160 fokra. A megdarált kekszet keverjük el a porcukorral (már ha önmagában nem elég édes). Adjuk hozzá a vajat, és villával keverjük alaposan össze.

A kekszes masszát borítsuk a piteformába, és jó erősen nyomkodjuk az aljába, cél, hogy a massza nagyon tömören összepréselődjön a tál aljában, ellenező esetben tálaláskor tuti szétesik (ha biztosra akarunk menni, használhatjuk a cup-mérő üvegtálunkat, vagy bármi más bögrét az alapos letapogatáshoz)

Süssük elő a tésztát kb 15 percen át, vagy ameddig a tészta meg nem barnul egy picit. Vegyük ki a sütőből, és hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni.


Töltelék:
Keverjük össze a sűrített tejet, a limelét, a reszelt limehéjat és a rumot egy tálban. Keverjük hozzá a tojássárgáját. Adjuk hozzá óvatosan az előzőleg krémesre vert tejfölt, és az egészet keverjük el alaposan.

Öntsük a tésztá(k)ra, és tegyük 175 fokos sütőbe. Mennyi időre? Ez attól függ, hogy mit akarunk.

Mielőtt rátérnénk a meringue-re... Megjegyzés azoknak, akik nem szeretnének a fehérjehabbal bajlódni: mint azt az elején jeleztem, a meringue nem kötelező, hiszen ahány ház, annyi szokás. Helyette kenhetünk tálalás előtt a pitére gazdag tejszínhabot is, de sokan natúran, vagy egy kis gyümölcs-coulis-szal kínálják. Ha natúr sütjük, a sütési idő csak 20 perc.

Opciós plusz - Meringue:
A meringue akkor igazán jó, ha meleg töltelékre egyengetjük el. Ha nem így teszünk, a sütőben összeugrik és a habtakaró karimája beljebb lesz a tésztánál. Ez nem túl szép. Tehát én kb 5 percig csak simán, a fehérjehab nélkül sütöttem a tortát. További tippek a tökéletes meringue érdekében itt.

Míg melegszik a töltelék, pont van idő felverni a fehérjét: mikor már kezd keményedni a hab(közepes a tartása), hozzáadjuk a porcukrot is, és addig dolgozzuk a habverővel, amíg feszes habbá áll össze.

Vegyük ki a sütőből a tortát, hullámosan ráegyengetjük a meringue-et, majd gyorsan visszatesszük a sütőbe. További Kb 15-20 perc, és a fehérjehab gyönyörű aranybarna lesz, a krém is elkészül. A sütőből kivéve legalább fél óráig hagyjuk hűlni.

Figyelem, hűtőbe ne tegyük, mert az hazavágja a meringuet (összeesik, bevizesedik, pfujj).

Tejcukor-érzékenyeknek:
A laktózmentes változathoz laktózmentes termékeket használtam, a sűrített tej helyett kb. 2 deci speckó tejjel, és kb 2 cup speckó tejföllel készítettem, porcukorral édesítettem. Sűrűbb lett, de így is nagyon jól sikerült.

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bocs, de ezt lehet lenyúlom és bevezettetem a cukiban :-)
mici

Gourmandula írta...

hehe :) key lime pie á la Gourmandula... tiszteletpéldányt szerzőnek! :DD

Névtelen írta...

Hát ezt egy kicsit össze vissz írtad le pedig nagy reményeket fűztem hogy végre (újra) én is ehetek ebbl az isteni pitéből, de már elvesztemh melyikhez melyik töltelék tartozik ....jó lenne ha az eredeti recept szerepeln. Köszi

Gourmandula írta...

névtelen:
nem olyan bonya, na figyi
1. a neked tetsző tésztát válaszd ki, megadott módon készítsd el (eredeti recepthez a kekszest készítsd)
2. Töltelék egyfajta van a recept elején rögtön; ha nem lenne egyértelmű, sűrített tejből 400ml kell eredetileg; amíg a tészta sül, pont ki tudod keverni (instrukció Töltelék bekezdés alatti első 3 sor)
4. Ha meringue nélkül csinálnád, az elősütütt tésztát kiveszed a sütőből, beleöntöd a tölteléket, kb 20-22perc a sütési idő (175fok, légkeverés), és készen vagy. Hagyd kihűlni (min fél óra), hogy vágható legyen.
5. Ha meringue-gel csinálnád, elősütött tésztát töltelékkel, de hab NÉLKÜL 5 percig sütöd (175fok), aztán sütőből ki, hab rápakol, sütőbe vissza, kb 15-20 perc, míg meringue szépen egyenletesen meg nem barnul. Készen is vagy. Hagyd kihűlni (min fél óra), hogy vágható legyen.
Remélem így érthető már (ha nem, szólj), és sikerül! :) Nem bonyolult, majd meglátod, és nagyonnagyon finom. Sok sikert! :)

Helga írta...

Épp most csináltam meg,a kókuszos tésztával és a laktóz mentes krémmel.
Nagyon nagyon finom lett:)
a krémnek kicsit folyosnak kell lennie? mert nekem így sikerült. Vagy tövább kellett volna sütnöm?
Így is 30percet töltött a sütőben...
Köszönöm a receptet és ha válaszolsz azt is! :)

Gourmandula írta...

Szia Helga! ÖRülök, hogy bejött! Nekem egyáltalán nem volt folyós, gyönyörűen összeállt, és pont úgy csináltam, ahogy leírtam. Esetleg nem vártad meg, míg kihűlt...?

Helga írta...

Szia!
Azt hiszem az volt a baj hogy én valamiért azt vértam hogy sülés közben megszilárdul...(no comment)
Miután kihült persze már nem volt folyós :)
Köszi a választ!
Ja és holnapra is ezt csinálom anyukám szülinapjára:)
Helga

Gourmandula írta...

örülök, hogy végül minden jóra fordult, és ennyire bejön... nekem ez az egyik kedvencem! :)

Kata írta...

Én is elkészítettem, az eredeti receptet, és nagyon-nagyon finom lett. Itthon közelharc folyt érte:)
Szilveszterre is készítek egy adagot!
Köszi!

Gourmandula írta...

Na ennek tényleg örülök! :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin