Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta (VKF XVII)

Ha jobban meggondolom, az én értelmezésemben bármi elfut „saláta” kategória alatt, amiben van nyers/főtt zöldség/gyümölcs és a nagyobbik hányada a fogásnak hideg. Mivel a hétköznapjaim meghatározó táplálékáról van szó, az évek alatt meglehetősen sokfajta változatot fejlesztettem ki (ld. pölö saláta címszó alatt jegyzetteket). A rengeteg variációnak azonban eddig mindig volt egy közös nevezője: hogy céltudatosan, már első körben salátának készültek. De ki gondolta volna, még mindig van új a nap alatt! A lustaságnak, a melegnek, és a csillagok állásának eredményeképpen mától eggyel több válfaját jegyzem a műfajnak: a maradékból készült, riszájkling salit.

Történt ugyanis, hogy a tegnapi piknikre ipari mennyiségű szusival készültem, és ebből adódóan maradt nem kevés felhasználatlan töltelék (szusi recept coming soon). Megvolt már a felhasználási ötlet is, asian style tésztát terveztem készíteni belőle, ellenben a nagy meleg feat. 3 óra bringázás után nem akaródzott meleget enni, no meg itt van Dolce Vita remek salátás VKF kiírása is, gondoltam, egyszer akár időben is elküldhetném rá a receptet (!!!); az alternatív felhasználást illetően több szempontból is óriási volt a kísértés…

Szal hirtelen ötlettől vezérelve fogtam, hűtőből ki, tálban minden összekever, lefotóz, és jóízűen bepálcikáz. Elkészítés: fél perc. Oké, sokat lendít a dolgon, ha előtte való nap szusit, de legalábbis sült zöldségeket készített az ember. De külön is megéri az egyáltalánnemisolyansok babrát, mert nagyon finom lett.

Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta

Hozzávalók 4 személyre
1 db közepes cukkíni, zsülienre vágva
4 db kisebb répa, zsülienre vágva
1 doboz natúr tofu
Szójaszósz
Szezámolaj
Mogyoróolaj
1 doboz mungóbabcsíra


Tofupáchoz:
1 ek. szezámolaj
kb. 5 ek. szójaszósz
1 gerezd zúzott fokhagyma
kb. 1 púpos ek. nádcukor
fél lime leve
1 tk. reszelt gyömbér
2 ek. szezámmag
1 ek. édes csiliszósz

A tofu pácolásával kezdem. Alaposan összekeverem a páchoz valókat (szemre ment, szal a fenti mennyiség az irányadó, de lehet és tanácsos kóstolni és utánigazítani, ízlés szerint), majd a csíkokra vágott tofukat meghempergetem a szószban.

Míg érnek az ízek, a zöldségeket sütöm meg, külön-külön (hogy ne legyen ugyanolyan az ízük, egyiket szezám, másikat mogyoróolajon sütöm, de ez igazán egyén- és ízlésfüggő).
Felhevített wokban (serpenyőbe) öntök egy kevés mogyoróolajat, és rögtön borítom is rá a répát. Picit pirítom (kb 1 perc), majd rálöttyintek a szójaszószból (kb. 2-3 evőkanál, ill. ízlés szerint). Akkor jó, ha már kezd puhulni, de még ropogós: ilyenkor szedem ki egy tálba.

Jöhetnek a cukkínik, de érdemes két sütés között gyorsan kiöblíteni az edényt, hogy a maradék szósz ne égjen rá az újabb adag zöldségre. Cukkínit meglocsolom kevés szezámolajjal , fél perc pirítás után jöhet a szójaszósz, majd a csíkokat éppen roppanósig pirítom, majd a sült répák mellé fektetem.

Újabb woköblítés, majd újra felhevítem az edényt. Opcionális, mindenesetre nekem bejött, hogy a páclevet magában fél percig sütöm; ennyi idő alatt a nádcukor picit karamellizálódik, amitől a tofunak különlegesebb lesz az íze. Fél perc után dobom rá magát a tofut is, és kb. 2 perc alatt (tofudarabok méretétől is függ) készre pirítom. Ezúttal nem ropogós pirosra, mert azt szerettem volna, hogy szaftos maradjon: ha kicsit kezd duzzadni a tofu, akkor már jók vagyunk.

Ja, a mungóbabcsíra. Ami lehet szójabab csíra is, de én most ezt kaptam le a polcról. Gyorsan kevés mogyoróolajon, kb 2-3 evőkanál szójaszósszal elkeverve hirtelen pirítom, kb. 1 percig. Ne tovább, mert éppen csak megpirítani szeretnénk! Ha tovább tesszük ki hőnek, akkor minden olyan kvalitását feladja, ami miatt szeretjük (friss, ropogós): elfő az összes leve, összecsoffad, rágós és nem mellesleg randa lesz.

Répát, cukkínit és tofut elkeverem; biztos ami ziher, a pirított csírát nem adom hozzájuk, amíg tényleg teljesen ki nem hűlnek. Ezután pár óra a hűtőben, és már lehet is készíteni a pálcikákat.

Egyébként – természetesen - melegen, köretként (húsevőknek), vagy éppenséggel egytálételként kínálva is tuti befutó, ráadásul ebben az esetben ténylegesen gyorsan elkészítető.