Milánói Peck (egy tökéletes nap krónikája)

Egy tökéletes nap tökéletes csúcspontja. Milánó nagy múltú és nagyhírű gasztro-intézménye a Peck. Boltnak nem minősíteném le, ez annál több. Aki Milánóban jár, ki ne hagyja.
A Dómtól kb. 5 perc kényelmes séta (ha nem az új tűsarkú csizmában mész, kevesebb).
Annyi a látnivaló, hogy legalább annyi időt szánjunk rá, mint a Dóm megmászására.

Kánoán, minden, ami talján szemszájnak ingere, ahol minden ételpult minimum 20 méter, sajtok, kenyerek, tészták, halak, húsok, édességek, friss készételek, gyümölcsök-zöldségek, olajak, szószok, hmmmmmmmmm. Ja, és a leghátsó szegletben kezdődik a szentély: a gingantik nyitott konyha, ahol vagy 20 szakács + kuktaseregek sürögnek forognak: minden itt készül hátul. Fantasztikus. Csak fényképezni nem szabad. Még jó, hogy trükkös egy kamerám van. De az álcázott üzemmódban fotózás is elegendő arra, hogy valami hangulatot hazahozhassak.

Ha szerencsésebb vagy, mint én, az emeleti bisztróban asztalnál is el lehet költeni egy, a földszinten készített finomságokból álló finom ebédet. Ebédidőben készülj fel egyórás várakozásra, vagy foglalj előre. Nekem marad az elvitelre, selyempapírba csomagolt, piros masnival átkötött csomagocska, az utcán az első vastagabb betontömb vagy lépcső, és jó eséllyel életem egyik legfinomabb ricottás-spenótos tésztája.

Ha kézipoggyásszal utazunk a repülőn, ne vegyünk a csábító citromhéjas olívaolajból, mert a dög biztonságiak úgyis elveszik, és látva a kukában landolva, ettől zokoghatnékunk támad, ami semmiképp sem mondható a nap méltó befejezésének. (…annnyira amatőr vagyok!!!)


Ja, a tökéletes nap.

09:00 - Reggeli séta a Parco Sempione-ban, közben reggelire az egyik kis pékségben vásárolt olívabogyós kenyér (nem focaccia, mert inkább pizzatésztaszerű, és kb 30x3cm fomátumú…azóta is kutatom, mi a neve, valaki nem tudja?).

10:00 – Cappuccino a park közepén található kisbüfében. Napfürdőzés a kerthelységben.

10:30 – Nyit a La Triennale, ami a szomszédban, még a parkon belül található, és a számomra oly kedves modern művészeteknek ad otthont. Az olasz dizájn remekeit felvonultató örökkiálíítás még nem nyitott meg, csúsznak, de állítólag még novemberben elkészül. Akkor azt majd máskor. Helyette az Anisettanta kiállítást ajánlják, és milyen jól teszem, hogy rájuk bíztam magam. Igen szórakoztató gyűjteményt, ahol a 70-es évek nosztalgikus emlékei támadnak minden centiméteren. Hiába fókuszál az olasz hetvenes évekre, nem is gondoltam volna, hogy ennyi hasonlóság van köztünk.

12:30 – igen, a hetvenes évek jól beszippantott, mondom, hogy jó kiállítás…:) Irány a Dóm! A kedvencem, ami a katolikus egyház szent építményeit illeti. Valahogy elakasztja a lélegzetem. Lenyűgöz a hangulata, mint semmi más dómé, katedrálisé. Valami földön túli, misztikus energiát érzek, eddig csak ott, és megint. A dómba lépve érdemes a lábunk elé nézni. A csillagjegyek egy asztrológiai sztráda mentén: a kőpadló díszítőjegye jelzésértékű. Csendben, diszkréten emlékeztet arra, hogy szentegyház és csillagtudomány régen nagyon is kéz a kézben járt.

13:30 – A világ tetején! Nem olyan fárasztó megmászni a dómot, hogy az unalmas liftet válasszuk. És az élmény, ami a tetőn vár minket, minden erőfeszítést kárpótol!

14:00 – Látogatás a Peck-be, hely hiányában ebéd a díszes csomagocskából, egy betontömböl megülve.

14:30 – Klasszikus cappuccino-újság kombó egy kávézó utcafrontján, távolabb a nagy turistaforgatagtól.

15:30 – Ez itt Milánó, a divat fővárosa! Senki se gondolja hogy majd pont én pont nem ugrom be egy-két boltba! Óriási tömeg, szombat délutáni forgatag, de azért sikerül pár remek darab begyűjtése. A kedvenc fogásom a legkisebb is egyben: egy gyönyörű Bugatti pénztárca potom áron, egy véletlen talált designer outletből. Régóta kerestem a mostani darabom utódját, ez szerelem volt első látásra. Mondtam már, hogy gyönyörű?

18:30 – irány a reptér és haza.

23:00 - Több mint naivitás volt a részemről, mikor azt gondoltam, hogy szombat éjjel még a budapesti éjszakában is megpördülök. Helyette hópityipűűű, három perccel a berakott film (About Schmidt) kezdete után.