VKF XIII - Olasz gríztortácska

Van egy (igazából több, de most erre összpontosítanék) elég rossz tulajdonságom: hadilábon állok az idővel, és ez alól nem képez kivételt annak hírhedt vállfaja, a határidő sem. Anyatejjel szívtam magamba, már ha „magnana magnana” beállítottságú fel-és oldalramenőim bármilyen mentséget nyújthatnának. De akárhogy is, a krónikus késés alól most már a VKF sem jelent kivételt. De tanár úr kérem, én készültem! Mi mást tehetnék, pályaművemmel bűnbánóan, behúzott nyakkal, szemeimet lesütve, lábujjhegyen slisszolok a sor végére.

Elöljáróban:
Ennél kényelmesebb témába VKF vonalon még nem botlottam. Pont a minap világított rá valaki, és tulajdonképpen igaza van: a gourmandula maga egy nagy köret-gyűjtemény. A lusta énem (akivel különösen jó kapcsolatot ápolok) rögtön bevillantott egy 32 fogas kaján vigyort: a nevezésem előző posztokra vezető linkelésekből fog állni, aztán mindenki nézelődhet kedvére, válogathat a hagymás karamellizált kuszkusz, az ázsiai zöldköret vagy éppen a töltött articsóka között. Pikkpakk összedobható, időben leadható, leleményes (fél)megoldás.

Hát igen, a régi jó beidegződések első pillanatban elhomályosították elmém, de hamar észbe kaptam, éppenséggel a hobbimról van szó, nem kötelező home assignementről, és ezúttal teljesen értelmetlen a rutinos problémakezelő, túlélő technikáim után nyúlnom. Fellélegezhetek.

Az elmúlt két hétben a messzi kontinensen lelki szemeim előtt konstans lebegő oldszkúl kedvenceim voltak terítéken, és bár szabad akaratomból, boldogan habzsoltam a klasszik hazait, kezdett már bennem a felfedezőkedv ficánkolni. Ideje volt nekiugrani valami különlegesebbnek. Ráadásul tegnap este nálam volt életmegfejtő nagygyűlés, amire úgyis kellett valamivel készülni. Lelkesedés is volt, kísérleti nyulak is, hát a lovak közé csaptam.

Polentával indult a vízióm, de a kukoricadara doboza felett átvették a hatalmat a molyok, maradt tehát a búzadara, és kereszteltem polenta helyett gríztortácskának a teljesen saját fejlesztésű, legkedvesebb újszülöttemet. (Most esik le: az ég megint megmentett a kukoricától.)

Minden szemre történt, mennyiségekkel nem szolgálhatok.

Olasz gríztortácska

„Tésztához”
Búzadara
Tej
Vaj
Fokhagyma
Só
Parmezán

„Töltelékhez”
Rikotta
Leveles spenót
Fokhagyma
Vaj
Fehérbor
Szárított paradicsom
Felete olívabogyó
Mozzarella
Pesto
Parmezán
Só
Bors

Vajon megpirítom a fokhagymát (préseltem), ráöntöm a tejet, hozzákeverem a darát. Sózom, jól besűrűsítem, végén parmezánt reszelek bele. A tészta ezennel kész.

Kivajazott formákba öntöm a masszát (kb. a feléig érjen), rákenek egy réteg (kb. fél centis) ricottát. A következő réteg az előzőleg vajon, fokhagymásan, fehérborosan megpárolt spenótlevél, majd jöhet az apróra vágott szárított paradicsom, és a szeletelt olívabogyó. (Ok, a fehérbor megint berögződésből került a poharamból a serpenyőbe; ez már egy olyan automatizmus a részemről, amitől csak abban az esetben tudnék megszabadulni, ha egyszer valamin rontana… Lényeg: nyilván bor nélkül is műkszik.)

Az egészet pestoval finoman megkent mozzarella szeletekkel takarom be, és még egy kis parmezánt reszelek a tetejére.

30 perc gőzfürdőben, 190 fokon, majd 5 perc grill, ha a sajt nem pirult volna meg rendesen (vagy agyonpirítva szeretjük, mint én).

Megjegyzés: eredetileg a sort vékony réteg daramasszával készültem zárni. Úgy képzeltem, majd kiborítom a tálkából, és úgy tálalom, mint egy minitortát (innen a név, ja). A fedőréteg végül azért hiúsult meg, mert nem készült elég massza (my bad), a kiborítás meg azért mert 1) ha már így alakult, minek borogassam 2) nagyon éhesek voltunk és türelmetlenek. Szóval formából ettük, de ez nem befolyásolta az élményt semmilyen mértékben.

Majd elfelejtem: ez egy köret. Körethez meg ajánlani kell a kísérendő alanyt.

a) Ha nem kavarogna a gyomrom a hal szagától is, én valami natúr grillezett tengeri halat adnék hozzá (nem vagyok képben a fajtával, de felhívnám anyukámat, aki megmondaná).

b) Ha ennék húst, akkor klasszik grill csirkemellet választanék.

c) Magamnak/vegáknak/húst egy főétkezésig nélkülözni tudóknak: őszintén? …ez kérem - nemcsak böjt idején - úgy jó, ahogy van.

Muszáj az indításkor felvett szálat szépen, takarosan elvarrnom. Szóval slusszpoénként elmondanám, hogy totál kikészít, ha más késik (mégrosszabb: ha valaki nálam többet is késik), vagy valaki/valami nem készül el időben. Übergáz. …és ettől lesz személyem rücskösen kerek és összetett.