Indulamandula p3 - Guatemala

Ezt a ’holnap jövök’-öt erősen mellélőttem, de az vesse rám az első követ, aki ilyen tájakon szívesen ül be klaviatúrát püfölni. Én legalábbis - leszámítva az este 6 és 11 között szolgáltatott hangulatfényt - a hátam közepére sem kívántam az elektronika bármilyen formáját. (Továbbá, itthonról írva az ékezetek is szépen vissztáncolnak a beszámolókba.)

Na de vegyük fel a fonalat.

...a guatemalai konyhánál tartottam.

A mexikóihoz képest nem volt jelentős eltérés, így a kukoricaliszttel szemben állandósult fintorom elől az országba települt expatok olasz éttermeibe, a még remekebb sarki kisboltba, illetve a szállásunkon csak a 3. napon felfedezett, igencsak oldszkúl konyhába menekültem.

Eredmény: világbajnok bruschetta egy vérbeli olasz minden pucctól mentes konyhájából, killer müzliszelet, ami mögött a Cerbona apró pontként lesz láthatatlan, és helyi beszerzésű alapanyagokból kerekített, fúziós brutál penne, guatemala style, 2 verzióban is, chilei borocskával leöblítve. Nem helyi, nem specialitás, mégis annyira de annyira nagyon kellett!

A főzésről annyit, hogy a víz nélküli (!) főzőhelyiségben, a supermercado-ban zsákmányolt mindenféle alig (bébi cukkíni, mini zöld parkó, mini sárgatök, stb.) és egyáltalán nem ismert zöldségekből, basic felszereléssel készítettünk helyi termesztésű, szuperintenzív kakukkfűvel ízesített ragut, amit aztán dominikai pennével kevertünk össze, és helyi parmezánnal szórtunk meg.

Fúziós konyha, tetőterasz, chilei bor, csillagos ég, patent.

Másnap ugyanez, tejszínes-gombás verzióban, több parmezánnal, chilivel, bazsalikommal és sokkal kevesebb borral.

Amit a guatemalai polgárokról tudni nem különösebben érdemes, nekem mégis mosolyt csalt az orcámra, és ezért távirati jellegben ezúton osztanám meg azzal, akit érdekel:

* Itt kérem igen komoly járműpimpelés folyik (bocs az offért) - személyautókon túl pingálják a buszokat, tuktukokat is, meg mindent, ami mozog. Különös hangsúlyt fektetnek a sárhányók egyedi díszítésére (?!) :

* Cipőfetisiszta nép: Mexikóban a gyógyszertár a menő, itt a cipőbolt és az utcai cipőpucoló.

* Színes sírok: temető ennél derűsebb látványt nem nyújthat

* Talány: kukoricánál több csak kávéból van, és mégsem képesek iható kávét készíteni. Tényleg. Ihatatlan. Bláh.

* Talány nr.2: hová lett a Hold?! Guatemalában egyszer sem láttam, bár Leo állította, hogy felfedezésemet megelőző este telihold volt. Én mindenesetre legközelebb Mexikóban találkoztam vele, és mindenki elhiheti, hogy több mint egy hét után hihetetlen megnyugtató érzés, hogy megkerült.

A hosszúra nyúlt kényszerszünet után nem hullattunk kövér könnyeket a 2000 méter magas hegyekkel borított kukoricaland után. A karib tenger belizi, bikiniben izzasztós, kókuszpálmákkal borított, békés partjait vettük célba, ahol a a yamann életérzés, a rum és újabb főzős kalandok segítségével hamar sikerült felvenni a helyi lazulós ritmust.