2008. január 27., vasárnap

Indulamandula p2

Hola!

Eloszor is jottem hipergyorsan adossagot torleszteni, mar ami a mexikoi finomsagokat illeti. (Illetve amik az elso napokban meg finomnak szamitottak, mostmar igazabol kezdek sirni a kukoricaliszt illatatol is, es uuugy de uuugy a keblemre olelnek egy jooooo spenotos tesztat, de mindenkinek mashogy faj az elet.)

Tehat, a kezdeti mamortol mar kitisztult fejjel az alabbiakat tartom olyan elmenyeknek, amik miatt a jovoben a konyhambol Mexikoba varhatoan rendszeresen indul charter.

1. Margarita
Regen, es jol bejaratott ut, nem az uj utazasi kinalat resze, de abszolut killer, es hol, ha nem oshazaja ertekelojeben kapja a kiralynoi cimet. Mindig, mindenhol, nagyon finom, de ofelsegehez melto kepet nem sikerult meg kattintani.

2. Margaritakorcsolya
Az udvari labbeli itt chilis porkolt mogyoro, lime-mal megspriccelve. Egyszeruen nagyszeru.




3. Oaxacai hazisajttal toltott tokvirag by Maria Bonita


A legjobb, szamomra uj mexikoi etel a Maria Bonita nevu, tobb generacio ota futtatott csaladi etterem konyhajabol szarmazik. Pont azt tudja, amit a neve mond, plusz ki van rantva. A taj hazisajta nagyon hasonlit az indiai panirra. Otthon utanajarok, hogy nem ugyanaz e. Allitolag Mammasita Grannasita is igy keszitette, 1912-ben, egy almos, hideg oaxacai napon.

4. Kaktuszleves

Igazabol a kaktusz viraga feldarabolva, es magyar tojaslevesben talalva. Tenyleg. Es milyen a kaktusz fozve? Echte fott zellerszar (bocs, nem szar az, csak nincs ekezet ugyebar). Ellenben a felvezetoben beigertekkel, ezt a jaratot asszem megsem engedhetem elinditani. Turistalehuzasnak tunne.

Holnap is jelentkezem, immaron Guatemalaval ismertetem a nagyerdemut, kevesbe gasztronomiai, mint inkabb tarsadalami ill. szocialis vonatkozasu, szigoruan szubjektiv szemuvegemen at terkepet rajzolva. Ennek ket oka van. Mindenkire rabizom a talalgatasokat, aki beletalal, kap egy turorudit. :)

1 megjegyzés:

gildiko írta...

Na végre!!! Igen ínycsiklandóak az illusztrált étkek, igazán küldhetnél egy kis kukuricás akármit, én bevállalnám! :o)
(Vajon az itthoni, fejemre nőtt kaktuszokból nem lehetne levest főzni? Mert látványuk esztétikailag már nem nyújt nagy élményt!)
Várjuk nagyon a holnapi szociografikus beszámolót is (bár Paps szerint inkább jöhetnél már haza !) :o) Pussz!

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin