Pekándiós banánkenyér mascarponés banánkrémmel

Vicces dolog ez a sütőformákkal meg velem… Szal az egy dolog, hogy elhagyok / elkavarok tepsiket, és ezért, kényszer okán, lassan minden helyes muffinformákban végzi (merthogy az ugye meglett, és a másik meglévő kistorta-formával jelenleg a teljes formakészletemet jelenti). De amikor olyat készülök sütni, amihez egyáltalán, soha nem is létezett formám, akkor a magammal szembeni elvárások újabb mélypontot érnek el. Mostmár van rutin, tényleg derűsen kezelem a dolgot.

Vissza is ütött a nagy lazaság (’jó lesz ez kereknek is’). Ugyanis az egyetlen egy probléma ezzel az amúgy fantasztikus banánkenyérrel, hogy nem banánkenyérformában öltött testet, és valahogy a kerek tortaformában egyszerűen nem tetszik, nem esik annyira jól, mint ahogy eshetne. Nem az igazi. Ízre mesés, állagra tökéletes, minden szempontból killer, de hát ez kicsit olyan, mint amikor a kólát zacskóban árulják (vicces egy thai szokás). Lehet, hogy kóla van benne, de a forma, a csomagolás nélkül az sem az igazi, mert nincs meg az a glugyglugyglugy-ááááááhhhhh-szájat elégedetten ingujjba törlős, kamerába kacsintós reklámérzés (ellenben gyomorrontás esetén tény, hogy így is példásan teljesít). Persze nem tudnám megfogalmazni, hogy egy téglalap alakú banánkenyértől milyen érzések generálódnának bennem, talán (és remélem) csak annyi, hogy úgy van minden a helyén.  

 

Mascarponés banánkrémet készítettem hozzá, amit lényegében lehetetlen esztétikus módon a süti mellé, alá, felé pozicionálni, ellenben elképesztően nagyon finom hozzá. (De természetesen mindkettő önmagában is derekasan megállja a helyét.) A jövőre vonatkozólag tehát annyi a feladat, hogy 1) ki kell gondolnom valami vonzóbb tálalást, és 2) kénytelen leszek beszerezni egy olyan hosszúkás, mély formát.

 

Pekándiós banánkenyér

Recept forrása

 

1 cup (115 gramm) pekándió (vagy dió), megpirítva, durván felaprítva

1 3/4 cup (245 gramm) fehérliszt

3/4 cup (150 gramm) cukor

1 tk. sütőpor

1/4 tk szódabikarbóna

1/4 tk só

1 tk őrölt fahéj

2 nagymérteű tojás (vagy 3 kisebb), enyhén felverve

1/2 cup (113 gramm) sózatlan vaj, felolvasztva, szobahőmérsékletűre hűtve

3 db nagyobb, érett banán (kb. 0,4-0,5 kg), krémesre összetörve (picit lehet darabos)

1 tk vanília eszencia

 

 

Elkészítés

• Sütőt 180 fokra melegítem (alsó-felső klasszikus).
  
• Sütőformát kivajazom és kilisztezem.
  
• A pekándiót megpirítom száraz serpenyőben, és durván felaprítom.
  
• Egy nagyobb tálban öszekeverem a száraz alapanyagokat: lisztet, cukrot, sütőport, szódabikarbónát, sót, fahéjat, és a pekándiót.
  
• Egy másik tálban összekeverem a tojásokat a banánpürével, vajjal és vaníliával.
  
• Egy fakanállal vagy gumilapáttal a folyékony összetevőket óvatosan elkeverem a száraz hozzávalókkal. Csak addig keverem, ameddig el nem vegyül, de nem szabad túlkeverni, akkor gumis, nehéz lesz a kisült tészta.
  
• Az előmelegített sütőben kb 55-60 percig sütöm, tűpróbával ellenőrzöm, hogy kész e.
  
• Sütőből kiveszem, hagyom kihűlni, utána lehet kiborítani, szeletelni.
  
• Én mascarponés banánkrémmel kínáltam. 

Mascarponés banánkrém

250g túrót szitán átpasszíozok (hogy krémes legyen), majd 500 g mascarponéval elkeverem. 

1 nagyobb darab érett banánt feldarabolok, turmixgéppel pürésítem, és azt is a mascarponéhez adom. A krémet elkeverem,  mézzel (ízlés szerint) édesítem, vaníliával (eszencia) és opcionálisan kevés limelével ízesítem.