Keralai kókuszos zöldség curry

Tudom, tudom, már vagy a nemtom hányadik kókuszcurry verzió, de ez ne tévesszen meg senkit, a keralaiak pont úgy vannak a kókusztejjel, mint mi a paprikával: mindenbe ész nélkül tesszük, és mégis, mennyi köze van a gombapaprikásnak a paprikás krumplihoz? Na, de kezdjük az elején.

 

Tegnap mondtam, hogy a levelestészta mostanában a sztár, de fontos megüzennem a világnak, hogy azért nem állt még fejre az én kis világom. Ha az indiai mellé kellene állítanom, akkor a leveles tészta inkább csak olyan most berobbant, 2 slágeres, egyalbumos sztárocska, amiből ki tudja, mi lesz. Mint mondjuk aaaaa….az Adele. Tetszik, csomót hallgatom, rá vagyok zizzenve, tehetséges meg minden, de lehet, hogy az első korong után örökre eltűnik a süllyesztőben, az elsőt meg meg tuti meg fogom unni, ez csak idő kérdése.

Na ezzel szemben az indiai kaja olyan nekem, mint - zeneiparnál maradva R&B-ben India Arie, rapben Jay-Z, vagy metálban a Metallica. Műfajában klasszikus, mindig is lesz, befészkelte magát a sejtjeimbe. Mondjuk a Metallica nem, az csak egy példa, viszonyításképpen azoknak, akiknek fogalmuk sincsen, hogy ki az India Arie, vagy éppenséggel ismerik a Jay Z-t, és pont ez vele a bajuk. Vagy harmincasoknak U2, negyveneseknek meg ott a Sting. Vagy az Eric Clapton. Meg a Pink Floyd, Sinatra, tetszés szerint lehet vál(t)ogatni korok, stílusok, évtizedek és a hasonlatok között. Ja, hogy én már harmicas vagyok. Ezt hívják öngólnak.

 

Aztán egy teljeséggel érdektelen háttér információ: milyen kedves véletlen, hogy elkezdek írni, jön belőlem ez a zenés hasonlat az indiai ételekre, és hirtelen rájövök, hogy ezt a keralai curryt pont egy remekbeszabott zenész embernek (is) készítettem, óvatos bevezetésképpen az indiai kulináris élvezetekbe.

 

A receptről annyit, hogy tipikusan keralai házi recept, mely hordozza a régió konyhájára jellemző édeskésen selymes, lágy (és opcionálisan chilis-csípős) jegyeket, végtelenül egyszerű, gyorsan elkészíthető és nem utolsósorban nagyon izgalmas, mégis teljesen más, mint az eddig bemutatott kókusz curryjeim. Miért is?

 

Indiában minden szószos gezemicét currynek hívnak, de ez a curry - a nevét leszámítva -semmilyen curry-t nem tartalmaz. Sőt, semmilyen fűszerkeveréket, őrleményt sem.

Érdekes, pont a múltkor mondta nekem valaki, hogy nem szereti az indiai konyhát, a currytől kifejezetten megfájdul a feje. ?!. Azóta sem nagyon tudom értelmezni, ez nekem olyan, mintha valaki azt mondja, hogy nem szereti a beiglit, de hát így kerek a világ, kinek a pap, kinek a papné.

 

Szóval, a mondanivalóm igazából csak annyi, hogy ezt az ételt elsősorban azoknak ajánlom, akik nem bírják az északi konyha gazdag fűszerezését, de nyitnának az egzotikus különlegességek felé, illetve szívből ajánlom az indiai ételek szerelmeseinek, akik szívesen kipróbálnának valami kevésbé elterjedt, autentikus helyi specialitást.

Keralai kókuszos zöldségcurry

Hozzávalók (4 személyre)

4 személynyi vegyes zöldség (felkockázott, félkész főtt krumpli, borsó, zöldbab, cukkíni, padlizsán, répa, karfiol, bármi, ami tetszik)

1 csomag tofu (paneer sokkal jobb lenne, merthogy tofut indiában csak a kínai kolónia eszik, de nekem most nem volt kedvem/időm készíteni)

1 nagyobb, vagy két kisebb fej vöröshagyma, durván felvágva

4 ek olaj

4 egész szem zöld kardamom

4 szem szegfűszeg

1 kb 5 centis fahéjdarab

2 db zöld chilipaprika, félbe nyitva (opcionális, vérmérséklet szerint)

Kb 2 centis darab pucolt gyömbérdarab, durván felvágva

2 cup kókusztej

1-1 cup víz/tej, elkeverve (tej nem muszáj, eredetileg csak víz kell)

Currylevél (fagyasztva kapható a Little Indiában és az Ázsia boltban is)

Só, ízlés szerint

 

Elkészítés

• A hagymát és a gyömbért aprítóban pépesítsük pasztává.
  
• A zöldségeket  kockázzuk fel apró darabokra.
  
• Közepes lángon forrósítsuk fel az olajat.
  
• Adjuk hozzá a kardamom magot, szegfűszeget és a fahéjat, és pirítsuk pár másodpercig.
  
• Adjuk hozzá a chilipaprikát, majd a hagymás-gyömbéres pasztát. Kevergetés mellett pirítsuk addig, míg a leve elfő, kb 1,5-2 percig.
  
• Szórjuk a padlizsánt az edénybe (ja, én wokot szoktam ilyenkor használni), és pirítsuk úgy 2 percen át, folyamatos kevergetés mellett. Pici olajat még lehet, hogy felvesz.
  
• Utána adjuk hozzá a cukkínit, és a krumplit, forgassuk jól bele, majd öntsük fel 1 cup vízzel/tejjel (én tejet használtam), sózzuk, keverjük bele a curryleveleket (4-5 levél), és fedő alatt főzzük 15 percig, illetve amíg a zöldségek meg nem puhulnak.
  
• A mirelit zöldborsót/zöldbabot és a felkockázott tofut félúton tegyük bele, mert különben hamarabb megfőnek.
  
• Csekkoljuk a levet néha, ha nagyon elfőne, folyamatosan lehet hozzá adni még tejet, a tartalék 1 cupnyiból. Tartsuk szem előtt, hogy szósz készül, nem leves, illetve hogy 4 dl kókusztej még belemegy a végén.
  
• Ha minden zöldség kész, öntsük fel a kókusztejjel, és kis tűzön addig melegísük, míg hármat-négyet nem bugyog a szósz.
  
• Illatos basmati rizsre szedve tálaljuk.
  
• Ha spirázni szeretnénk: száraz serpenyőben pirítsunk egy-két maréknyi kesudiót, és keverjük a rizsbe.
  
• Jótanács: irtó rossz tud lenni, amikor az ember ráharap egy darab főtt kardamomra, még annál is kellemetlenebb a szegfűszeg. Érdemes tálalás előtt kihalászni, vagy körültekintően kanalazni, és időben kikapni a tányérból. 8 darabról beszélünk, fejenként kettő, nem lehetetlen feladat kivadászni.