2008. november 2., vasárnap

Crumble és még 7 dolog



7 dolog, amit nem tudtok rólam, Miss DP kérésére. Aztán meg crumble recept, amit öntörvényűleg hozzácsapok a hógolyós történethez. Akit nem érdekel a blabla, guruljék alább, a recepthez.



7 dolog


Hát nemtom, annyi mindent mondok állandóan, hogy nehéz a cilinderből most bármilyen extraspecial masnival átkötött, tollas nyulat elővarázsolni…

Na jó, de nézzük, mi jut így hirtelen eszembe. Semmi komolyra ne számítson senki.

 

1. Tessék, rögtön a 7-es szám: pont ennyi évig csellóztam. Aztán a zeneiskola meg azt mondta, hogy ha nem akarok csellista lenni, akkor nincs tovább. Nem akartam az lenni. Gondolom, hogy nagymértékben befolyásolta a döntésemet egy korábbi vizsgatrauma, amikor közönség előtt kellett szólózni, én jól beleégtem, majd szánalomból megtapsoltak ("szegény gyerek, legalább megpróbálta"), mire én, nem ám pityeregve le a színpadról, hanem máig érthetetlen módon úgy döntöttem, hogy óóó, ha taps, hát jöjjön a ráadás, amibe még annál is jobban beleégtem, a tanárnő pedig zavarodott arccal kisegített a minikoncert terméből. Cirkusz kell a népnek, már 11 évesen is ösztönösen ráéreztem a lényegre. De a csellóm még mindig megvan, velem egy évjárat, és tervezem, hogy egyszer újrakezdem: én meg ő.

 

2. És még egy hetes: a KRESZ gyakorlati vizsgán csak azért mentem át, mert az esélytelenek teljes nyugalmával belehúztam az országúti útvonalba. A 7-es számú vizsga-útvonal volt. Nem is tudtam, hogy van ilyen. A külső Bécsi úton lévő gyakorlópályáról kikanyarodva 200 métert mentünk városban, aztán országút, és hiába követtem el az ÖSSZES létező hibát (lámpát felkapcsolni elfelejt, bár igazából azt se tudja, hol a kapcsoló, vasútátjárónál időben nem lelassít, félúton parkolóban halszálkába-parkolást elvét, kínkeservvel kitolat, fordulás közben kétszer lefullad, taszikocsibasziló meg minden), akármilyen hihetetlen, ez összesen együttvéve sem tesz ki eleget ahhoz, hogy elbukjon az ember. Éljenéljen, porszem a gépezetben. Azóta azért megtanultam vezetni. (Bár a raliőrült bátyám nem így gondolja, és akárhányszor beül mellém - szerencsére mellette ritkán kell nekem sofőrködni - mindig meg akar tanítani.)

 

3. Óóó, és még egy hetes! Raúl száma. Raúl a kedvenc focistám. Lehet kövezni.

 

4. Na de szakadjunk el a számoktól. Imádom a túrórudit. Leszögezném: a Pöttyös az egyetlen túrórudi. Tudom, hogy tele van mindenféle mesterséges cuccal, és ennek ellenére mégis a gyengém. Asszem nosztalgia, köldökzsinór a felhőtlen gyermekkorhoz. Úgy 3 éve fogyasztói bojkottot tartottam, mert az étbevonót lecserélték valami nagyon ehetetlen, ócska műanyag-masszára. Aztán fél év harag után a Szigeten kóvályogva hirtelen felindulásból vettem egyet az automatából. Az már megint a régi volt. Azóta ismét töretlen a barátság. Ja, és sokakat kiakaszt, de úgy eszem, hogy először körbe lefejtem a csokit, aztán jöhet a túró. Természetesen a papír aljába leesett csokikorong a pont az i-re.

 

5. Nemtom, ki áll mögötte, de üdvözlöm, hogy a város pár pontján a közlekedési lámpák sárga búrájára smilie-t ragasztottak, így ha sárgára vált a lámpa, felvillan a vigyor. Részemről is. Van egy ilyen a munka-útvonalamon is. Ez az egyetlen lámpa, amit szeretek bekapni reggelente, akkor is, ha késésben vagyok (azaz mindig).

 

6. Aztán, ha már munkánál vagyunk… Ha bírnám a vért, a szikét meg a nyálkás boncbékákat, továbbá az édesapám lett volna olyan kedves, és örökítette volna rám páratlan intelligenciáját (de hát akkor már nem lenne páratlan, ugyebár), akkor elmennék állatorvosnak. Mivel túl sok a ha az előző állításban, marad az állatszeretet, animal planet, meg a mindenféle random elkapott animal rescue műsorokon történő bebőgés, mint az állatbarátság fura (beteg?), de kristálytiszta megnyilvánulási formája. Bár mostanság kezdek róluk leszokni. Mármint a dallasi állatmentőkről. A négylábúakról soha.

 

7. Ja, és egy gasztro-vonatkozású plusz információ, abból az időből, amikor még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy a gyerekből (belőlem) lelkes foodblogger lesz. Családi ebéd Drezdában, szülők rendeléskor rám mutatnak, „Kinder Porzion für Sie, bitte.”. Már ötévesen is nagyon konkrét elképzeléseim voltak arról, hogy mi a jó nekem, így határozottan visszautasítottam. "Nem kérek, mert az szálkás." (?!) Utána persze hiszti volt, makacsul kötöttem az ebet a karóhoz. Nincs rajta mit magyarázni, mert nem lehet, de a mai napig derülünk rajta.


***

 

Na. És akkor kanyarodjunk rá a crumble-ra.

 

Crumble. Vagyis morzsa? Pirított? Nemtom, minek mondják, de nem is nagyon izgat, nekem a crumble az márpedig crumble, és pont.

 

Klasszik angolszász édesség, a nagyon kevés angol kulináris élvezetek egyike. Szerintem. Eredetileg almával szokás készíteni, de gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel remekül működik. Most indiai vacsi részeként egy banános/körtés/kesudiós változat készült, és a keralai menü méltó záróakkordjaként csengett ki.


Figyelem, veszélyes illatok már a lépcsőházban is. Kizárólag melegen, csakis vanília fagyival on the side.

 

 

Körtés-banános crumble

4-6 személyre

(recept forrását elkavartam)

 Hozzávalók

2 nagyobb, érett banán (de nem túlérett)

4 szem körte

50g cukor

50g liszt

50g kukoricapehely (corn flakes)

50g vaj (sózott, vagy ha natúr, akkor egy csipet só is kerüljön a masszába!)

50g finom mag (kesu, pekándió, mandula, vagy akár vegyesen, ami tetszik)

extra vaj a sütőtál kikenéséhez


 Elkészítés

  • A cukrot, lisztet, vajat és kukoricapelyhet egy robotgépben simára összedarálom. Félreteszem egy tálba.
  • A magokat száraz serpenyőben picit megpirítom, és összedarálom, de nem porrá, hanem úgy, hogy egy picit darabos maradjon.
  • A magőrleményt beleszórom a morzsás keverékbe, és az egészet egy villával lazán elkeverem.
  • Egy tálat kivajazok (én egy kb. 25 centi átmérőjű standard kerámiatálat használtam).
  • Sütőt beizzítom 180 fokra.
  • A gyümölcsöket belekarikázom a tálba. Banán: kb. 1-2-3 centis karikák, ahogy jön, a körtekockák mérete pedig nagyjából hasonló méret. Így lesz egyszerre krémes és darabos, igazán finom a végén.
  • A gyümölcsös réteg tetejére szórom egyenletesen a morzsát. 
  • Alsó/felső fokozaton 50-60 percig sütöm. Végcél a képen látható aranybarna szín, és a megpuhult, helyenként krémesre sült gyümölcsdarabok.
  • Melegen kanalazom a tányérra, mellé ültetek egy kövér gombóc vaníliafagyit, és tálalom is.

 

Egyébként akár a „for dummies”-ba is betehetném, mint első desszert, hiszen annyira végtelenül egyszerű és elronthatatlan. Persze kérdés, hogy a dummieknak van e robotgépük. Megkérdeztem K-t, hát nem, nincs, ezért nem kerül rá a címke.

8 megjegyzés:

Doctor Pepper írta...

:-):-):-) istenem:) sűrűbben kellene írnod!! a csellós sztori annyira ütött:):) nekem 11 éves zongorista múltam van, kész kis orkesztra lehetnénk:)

túrórudi - teljes mértékben osztom a lelkesedést, bármennyit, hangsúlyozom, bármennyit meg bírok enni a natúr, étcsokis pöttyös túrórudiból

köszönöm a választ!! p j

Ízbolygó írta...

Én furulyáztam... Igaz, csak hét évig:-))))
Ugye nem gondoljátok, hogy már-akkor-úúúúgy. Májgád....
Jaja! Jó ez a kinyilatkozás! Én megen jót mulattam! És zenélhetnénk egyszer együtt! Majd I pasija kisegít, ha elhamisoloódunk!
Köszi!

Gourmandula írta...

Ja, én is furulyáztam, 8 évet, de azzal nem mertem borzolni a kedélyeket, így is állandóan feszegetek. :))) Amúgyis csak olyan ímmel-ámmal, a zenetagozaton kötelező volt, de a kórus meg a cselló mindig is előrébb állt. Hát lánykák, my pleasure. :)
pusz&písz

Beatbull írta...

micsoda gasztrozenekar születik itt - én majd lekeverem lemezre, ok? ;) Már csak tapsoló közönséget kellene szerezni valahonnét ;)

nana írta...

én is zongoráztam 10 évig.. :)a furulya meg kötelező volt - zeneibe jártam. és egyszr megtanultam egy jazz-standard-et az öcsém szoprán szaxofonján.. na azt nem kívánom senkinek! :)

Gourmandula írta...

Tényleg, jesszus!!! Nem gördítettem tovább a golyóbist. Nana! Ideje visszatérni a vérkeringésbe, már hiányoztál. :) Pls, claim your 7.

Ági, aki főz írta...

Hékás, én is zongoráztam, de nem tudom pontosan hány évig. Sok volt. Nekem is és a tanárnőmnek is.

Esetleg néptánc anybody? Azt sokkal jobban élveztem.

Viszont a túró rudit útálom, nem úgy az egyes számú gyermek.

Gourmandula írta...

Igazából kellene csinálni egy Túrórudi Premium Editiont. Én simán, gondolkodás nélkül, hálával a szívemben fizetmém ki a dupláját is, vagy tök mindegy, mennyi a felára, csak legyen igazi étcsoki rajta. A túró maradhat, ennyi E-betű az én szerevezetemben is elfér. Lehetne az az Aranypöttyös. Jajjdeszéééplenne... :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin