Kardamomos-citromfüves flan rumos-karamellizált gyümölcsszósszal

Létezik olyan, hogy könnyű desszert? Fittness desszert... Hm. Kicsit olyan, mint a pöttyös tigris: csak erőszak útján megvalósítható. És akkor már nem is tigris, hanem jaguár (vagy leopárd, attól függ melyik kontinensen erőszkoljuk a természetet). Akkor meg minek? Mindenki tud követni?

Szerintem a lájtos desszert illúzió; ezzel a flannal pedig éppen illuzionálok (van ilyen szó egyáltalán?). Egyezzünk ki a wellness jelzőben. Merthogy ez a flan könnyűnek indult, aztán menetközben rájöttem, hogy hova áltatom magam, belegondolva a felhasznált cukormennyiségbe mégsem éppen egy szép szem alma alternatívája. De nem teljesen mindegy? Ha már csináljuk, akkor csináljuk jól. Különben marad az alma, vállalkozóbb kedvűeknek meg a műanyag (bloooaaaah ) Norbi fagyi.

A wellness jelzőnek jelen esetben azért megvan a jogalapja: ellentétben sok keményvonalas édességgel – nincs olyan érzésem, mintha kockacukrot kanalaznék, és a felszámolás utáni pihegés is elmaradt. Romantikus vacsi zárásaként vagy ÖTYE klubestre abszolút ideális.

Két dolog:

1. Nem egy bonyolult desszert, de a hűtés miatt legalább fél nappal hamarabb kell nekiállni.
2. Ez egy franciának mondott recept, a kardamomból kiindulva max gyarmati fúzió, talán egy ponticherry-i különlegesség (merthogy más vidékre a franciák nem nagyon jutottak Indiában). Lényeg: ez már a második alkalom (első itt), amikor azt mondom, hogy abszurd hangzása ellenére éljen az indiai-francia fúziós konyha.

Jah, és irtó menő, ahogy a tálalás előtti uccsó fázisban az ember a meleg szószt látványkonyhában készíti el. Hoppá, ez a blingbling wellness. (Norbi, szedd össze magad, jövök.)

Kardamomos-citromfüves flan rumos-karamellizált gyümölcsszósszal

(eredeti recept innen)

Hozzávalók

Flan:

0,5 l tej (csakis piros)

6 db zöld kardamom mag, szétmorzsolva

2 szár citromfű

70g cukor (nádcukrot használtam)

3 db tojás

1 kisebb rúd vanília

kevés vaj a formácskák kikenéséhez

Öntet:

1 csomag mélyhűtött erdei gyümölcskeverék (250g asszem)

barna rum (vagy sima)

3-4 púpos evőkanál cukor

Elkészítés

Flan:

• A tejbe beleteszem a kardamomot és a citromfüvet, és alacsony lángon felforralom, végig vigyázva, hogy az alja ne kapjon oda.
  
• Ha felforrt, félrehúzom, lefedem, és hagyom legalább fél óráig dolgozni a fűszereket.
  
• Leszűröm a tejet, ha kihűlt volna, picit visszamelegítem (ne forrásig, csak hogy éppen meleg legyen).
  
• A sütőt 120 fokra melegítem (légkeverés).
  
• A tojásokat a cukorral krémesre verem (a színe elhalványodik).
  
• Óvatosan hozzáadagolom a tejet, a keverék tetején levő habot leszedem.
  
• A vaníliarudat hosszában szétvágom, a belsejét egy kisebb kés hegyével kikaparom és a masszába keverem.
  
• Négy-öt kis formát vajjal kikenek, és a masszát beletöltöm.
  
• Egy magasfalú tepsibe ültetem őket, alájuk öntök kb 1-1,5 ujjnyi kézmeleg vizet, és kb 75 percig gőzölöm. Akkor jó, ha a tepsit megrázogatva a puding lágyan rezeg, éppen egyben marad.
  
• Kiveszem a sütőből, és hagyom teljesen kihűlni. Utána letakarva a hűtőben teljesen hidegre hűtöm.
  

Öntet:

Az öntetet csak közvetlenül a tálalás előtt készítem el, és melegen öntöm a flanra.

• Ízlés szerint 3-4 púpos evőkanál cukrot karamellizálok.
  
• Mielőtt elkezdene égni, vérmérséklet szerint, szemre rálöttyintek egy kis rumot. Hagyom, hogy szépen összeálljon a cukorral. Ha kell, pár csepp vízzel lazíthatjuk, de csak óvatosan, ne legyen túl híg.
  
• A fagyasztott gyümölcsöket rádobom, és ha felereszetettek, az öntetből a flanok tetejére és mellé kanalozok. Good to go.
  
  
  

Tálalás

V2.0: tálalás előtt késsel magabajgatom az oldalakon, és kistányérra csusszantom.

V1.0: aki tart a kiborítás kivitelezésétől, az nyugodtan hagyja a kis formában, és a tetejére szedhet az öntetből. Úgyis nagyon mutatós.

For Dummies p2: Mézes-kecskesajtos-padlizsános falatkák

A „for dummies” sorozat második versenyzője, 

ezúttal előétel/fingerfood kategóriában lépünk a kezdők ringjébe. 

 

Néha jó elpepecselni a konyhában, de ha hétköznapra esik a vendéglátás, nálam az elsődleges szempont a könnyű, gyors elkészíthetőség. (Merthogy az íz az úr, és nem szempont.) Ilyenkor szerény célkitűzésem, hogy legalább egy valami készüljön el időben, ezzel megelőzve, hogy a kopogó szemű vendégek a konyhapultot harapják ki éhségükben.  (Hm. Miért pont kopog a szeme valakinek az éhségtől? Ismeri valaki a mondás eredetét? Legyen már olyan jó, és vezessen ki a setétből…)

 

Ezeket a mézes-kecskesajtos-padlizsános minekhívjamok az ízek, illatok és látvány tökéletes egyensúlyát alkotják, kellőképpen villantós, és komolyan elronthatatlan; a minimum nagyon hálás fogadtatás borítékolható.

 

 

Mézes-kecskesajtos-padlizsános falatkák

 (ahonnan az ötlet származik)

Hozzávalók:

• 1 csomag előre elkészített levelestészta – mielőtt ennek láttán bárki anyázni kezdene (ahogy én szoktam az alaplétől), nagyobb szupermarketekben kapható, hűtőpultnál kersendő, Tante Anne (vagy valami Tante) a márkaneve. Mivel nekem van egy ilyen teljes mértékben alaptalan, velem született tésztagyúró parám, én mindig elvágom a tésztakészítés etapját, és a hűtőpulthoz járulok segítségért. Csodálatos találmány, trust me.
  
• 1 közepes méretű padlizsán
  
• 1 nagy fej lilahagyma
  
• 1 csomag (rúd) Sainte Maure kecskesajt  (nagyobb boltokban szintén mindenhol kapható)
  
• 1-2 szár friss kakukkfű
  
• 1 db tojás
  
• olívaolaj
  
• méz
  
• só, bors

Elkészítés:

 

• Sütőt 170 fokra állítjuk (légkeverés, vagy ha normál, akkor 180 fok).
  
• A padlizsánt apróra kockázzuk.
  
• 2-3 evőkanál olajat felhevített serpenyőbe öntünk, majd a padlizsánkockákat jól megforgatjuk benne. Sózzuk, és folyamatos ügyelés mellett puhára pirítjuk a zöldséget (max közepesen erős fokozaton). Ha útközben úgy érezzük, kezd égni, lehet alá önteni még egy kis olajat, aztán beforgatni, és fedő alatt tovább pirítani.
  
• Ha készen van, a frissen aprított kakukkfűvel és borssal megszórjuk, tálkában hűlni hagyjuk.
  
• A kiürített serpenyőben az aprított hagymát forró olajon megfuttatjuk, ha átlátszó, jók vagyunk, ezt is félrehúzzuk a tűzhelyről hűlni.
  
• A sajtot elővesszük, és kb fél centis karikákra vágjuk.
• A kész tészát kivesszük a hűtőből (fontos hidegben tartani, amíg csak lehet, mert kényes darab!) kigördítjük, és kb. 5x5 centis négyzethálót szabunk egy kés segítségével. Az így kapott szeletkéket sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük.
  
• Egy tojást felverünk, és a tésztalapocskákat gyorsan átkenjük vele (nem tragédia, ha kimarad, ettől csak a színe lesz szebb a megsült tésztának).
  
• Eztán jöhet a pakolászás. Először minden négyzetre teszünk egy kis hagymát, aztán halmozunk rá egy kevés padlizsánt, majd a kecskesajt karikával zárjuk a sort.
• Kb. 15-20 percig sütjük – addig, amíg a tészta egyenletes aranybarnára sül. (Érdemes figyelni a 15. perc után).
  

 

Ha kész, vegyük ki, és mindegyik lapka tetejére cseppentsünk egy kevés mézet. (Űűűűűűű de nagyon jó rá…) Ha már nem annyira forró, hogy kiessen a kezünkből, és szétégesse a szájpadlásunkat, tálalható is.

És hogyan tálaljuk?

Hát, lehet magában is enni, én is úgy adtam a lányoknak, de igazán nagyon villantós akkor lesz, ha salátára ültetjük. Én itt most rukkolaágyra fektettem, és körbelocsoltam  mézes-mustáros vinaigrette-el.

 

Mézes mustáros vinaigrette

1 kisaknál mézesmustárt (vagy 1 kk natúr mustár+1 kk méz) elkeverek 1 evőkenál (lehetőleg citromos) olívaolajjal, és két evőkanál fehérbor ecettel (muskotályosat használtam). Ha több kell, tessék felszorozni a mennyiséget. Pici só, frissen őrölt bors, és kész a világ  - szerintem - legfinomabb saláta dresszingje.

Sok sikert! :) 

 

Krumplis-édeköménygumós-körtés gorgonzolás tortácska és Rozmaringos borjúszelet

(ha ez most mégeccer kikerült a blogroll elejébe, elébe szaladok menteni magam, hogy nem direkt van, csak javítanom kellett a főcím elírását)

Vicces és überpara halmazok határmezsgyéjén veszélyesen egyensúlyozó érzés az, amikor úgy tálalok valamit, hogy azt egyáltalán nem kóstolom meg.  Totál megfeszülés, felkészülés a totális beégésre, aztán indul az előadás, dobogó szívvel, remegve szolgálom fel a számomra  cipőtalpnak kinéző tárgyat, és legnagyobb megdöbbenésemre (megkönnyebbülésemre) mégis nagyon pozitív fogadtatásra talál. Itt a helye a receptnek. Borjú, kérem. Első, ever.

 

A deal az volt, hogy belépőért cserébe főzök. Vacsorát. Húsosat. Igazat megvallva ez nekem szégyenletesen előnyös win-win üzlet: kihívásként tekintettem rá, aminek segítségével tágíthatom kulináris horizontomat.

 

Persze joggal vonhatom magam kérdőre, hogy milyen az már, hogy eladom a lelkem egy szigetjegyért?! Sekélyes. Ám számos jellemhibáim egyike, hogy hajlamos vagyok minden ballépésem ellenére többnyire kedvelni magam, így megbocsátottam a botlást, sőőőt, mindenkit buzdítanék a jövőben, hogy hasonló cigányútra vezessen. Tovább süllyedek: Balatonsound passért talán még halat is a kezembe veszek. Mondjuk akkor az legyen minimum VIP budis fajta.

 

Most, hogy azt is megéltük, hogy a budi szó bekerült egy recept felvezetőjébe, haladjunk tovább.

 

Persze nem hazudtoltam meg magam: köretet sokkal hamarabb sikerült választanom, így ez lett az egész vacsora kiindulási pontja, omegája, amihez döntésképetelenség okán last minute igyekeztem húst párosítani. Gyors segítségkérés, két nagyon kedves, a feladatot teljes komolysággal kezelő, húsfaló gourmet tanácsai, nagyon nagy izgulás, és sikeresen túlestem a borjúhús premieren. Nem mondom, hogy az attrakció ezentúl stabilan beveszi magát a repertoáromba, de mint minden premieren, ezen is felemelő érzés volt túlleni.

 

Plusz információként elmondanám, hogy annyira vagyok képben a szárnyasokon túli húsfélékkel, hogy a bevásárlásból haza még azzal a hittel érkeztem, birka lapul a zacsiban, aztán az előkészületek során előkerült horrorisztikus, vérrel teli vákumpárna csomagolásán boldogan legelésző, helyes kis boci rajzfilmfigura látványa ráébresztett, hogy ja, a borjú az nem birka. Mindig is kevertem a kettőt.

 

Na igen, a csomagolás. Elég morbid. Lejtőre kerültem. Aztán mikor a vér kiborult, jött az emocionális és morális megingás az ingyenjegy deal helyességével kapcsolatban: életemben először éltem át azt a furcsa lelkiállapotot, miszerint itt most kérem sanszos, hogy a besírástól csak a behányás menthet meg, vagy fordítva. Aztán mégsem, inkább rászóltam magamra, kineveztem egy húsnak szánt vágódeszkát, megtanultam serpenyővel klopfolni, és mivel csapkodni jó, a showtime idejére egész derűs állapotba kerültem.

 

Konklúzió: tulajdonképpen szépek ezek a rózsaszín karajszeletek, a végére egészen megbarátkoztam a látványukkal, na.

 

Krumplis-édesköménygumós-körtés gorgonzolás tortácska és Rozmaringos borjúszelet 

4 személyre

(köret eredeti receptje itt)

 

Borjúhoz:

0,5 kg szeletelt, borjúkaraj (szeletelt, mondanám , hogy csotozott, de kérdés, hogy van e csontos változat?)  - mint az utólag kiderült, van ennél színhúsabb is, nemesebb is, aki ért hozzá, választhat kedve szerint más testrészt is.

Olivaolaj a páchoz

2 gerezd zúzott fokhagyma

Friss rozmaringszár

Kb 1-2 deci száraz fehérbor, amit főzés közben amúgy is kortyolgatunk

só, bors

 

Körethez:

Kb. 1 kiló krumpli, héjában majdnem készre főzve

1 nagyobb édeskömény gumó

1 csomag gorgonzola (ill. jóóóóó sok)

1 db nagyobb, kemény húsú körte

1 nagyobb fej vöröshagyma

2 tojás

2/3 cup tej (zsíros)

Csipetnyi szerecsendió

Kevés aprított snidling (nekem most nem volt)

Só, bors

Olívaolaj

 

 

Elkészítés:

 

• Kezdem a hússal: megmosom, enyhén kiklopfolom (1 centis szeletek legyenek kb), majd bekeverem bőségesen olívaolajjal, fokhagymával, rozmaringgal, és hagyom pácolódni.
• Nekilátok a köretnek.
  
• Az édeskömény két külső héját lefejtem, utána egészben 15-20 percig párolom (előfőzöm).
  
• A hagymát felkarikázom és megdinsztelem.
  
• A krumplit meghámozom, és vékonyan felkarikázom.
  
• A kész édesköményt szintén cékony szeletekre vágom.
  
• Kis tálkát kivajazok, az oldalát körbe kibélelem sütőpapírral (ennek segítségével könnyedén kicsusszan majd a tányérra).
  
• A tálka alját és oldalát beborítom krumplikarikával, enyhén sózom, majd kezdődik az építkezés.
  
• Első rétegnek lefektetem a hagymát. (első körben az összeset)
  
• Másodiknak jön egy vékony réteg édeskömény, pici só.
  
• Jöhet a nagyon vékonyra szelt körte réteg, majd jó sok gorgonzola.
  
• Jól letapogatom, majd újra jön a krumpli, só, édeskömény, körte, gorgonzola, krumpli, letapogatás.
  
• A felső szint krumpli legyen, sózom.
  
• A tejet és a tojásokat jól összekeverem, sózom, borsozom, beleteszem a szerecsendiót, ha van, a finomra vágott snidlinget, és a teli tálkákba öntöm, úgy, hogy egészen a legaljába is lecsurogjon a „kötés”.
  
• 180 fokos sütőbe tolom, 45-50 percen át sütöm. (ha a felső krumpliszeletek jók, és a tejes tojás is láthatóan megkötött, jók vagyunk.
  
• Tálalás előtt hagyom picit hűlni, könnyebb kicsusszantani.
  
• A tányérra borított tortácska papírgyűrűjét lefejtem.

Míg a köret sül, a hússal foglalkozom. (Kb. 20 perccel a köret elkészülte előtt állok neki.)

• A kiklopfolt, pácolt szeletek egyik oldalára sót és borsot őrölök, és ezzel az oldalávla lefelé felhevített serpenyőbe teszem. (Egyszerre max négy szelet húst, a serpenyő nem szardíniás konzervdoboz.) A közepesen átsütött húshoz kb. 2,5-3 perc sütés kell oldalanként, közben lehet finoman nyomkodva tesztelni a készenléti fokot. Fordítás előtt a másik oldalt is fűszerezem.
  
• A vendégeim jól átsütve kérték, így a két oldal megpirítása után a húsok alá löttyintettem kb fél deci fehérbort, ami épp kéznél volt (zöld veltellni), és fedő alatt hagyta, pár percig puhulni.
  

 

Tálalásig a húst melegen tartom.

 

Tálaláskor a kiborított tortácskára vagy mellé teszem a borjút, és a serpenyőben magmaradt sűrű, barna szaftból szedek még a hússzeletre egy keveset.

Indonéz sütőtökös-zöldséges kókuszcurry – for dummies (kezdőknek)

Egyszerűt kértetek, hát ez most az lesz.

 

Sorozat indul! Ha el akarod bűvölni az embered. Ha jó akarsz lenni a lánynál. Ha be szeretnél jönni a szüleinek az első talákozáskor, vagy a sokadik után dobnál fricskát az anyósnak. Az őseid előtt bizonyítanál, vagy olyan hangulatos baráti vacsorákra vágysz, mint amiket a filmeken látni. Az is lehet, hogy szimplán unod a Don Pepe menüjét, és végre ennél egy jót. De nem vagy otthon a konyhában.

Nem gond. Gourmandula – for dummies. (K… :))

 

Voila, egy egzotikus étel, amihez nem kell gyakorlatilag semmi konyha-akrobatikai tapasztalat, gyakorlatilag elronthatatlan, mégis jön, mint egy tornádó, majd váratlanul üt: nem úgy, mint egy felhergelt inkalszekuritis szekrény, hanem mint egy Suhancos szöveg. Lazán.

 

Nincs bűvészkedés, nem csalunk, nem ámítunk, nyuszit, E-betűt, műanyag kész-szószt sem húzunk ki a kalapból, kizárólag természetes, friss alapanyagokat használunk. Viszont ahol csak lehet, levágjuk a felesleges kanyarokat: így lehetséges, hogy a paprikás krumpli készítése ehhez képest bonyolultnak tetszik. Az előadás végén pedig besöpörjük a bókokat. 

 

Húsos verzió a végén, hogy senki se pampoghasson.

 

Amin áll, vagy bukik a dolog  - Beszerzés

 

Majdnem minden hozzávaló megvásárolható bármelyik nagyobb szuper/hiperben, kókusztej mindig a nemzetközi polcok környékén, tofu általában valahol a sajtok mellett, a hűtőpultban. 

Legtöbb hozzávaló beszerzési helye tehát egyértelmű, kivéve alábbiakat:

1. Fűszerkeverék: Asian Home Gourmet „indonéz zöldségcurry” (Sayur Lodeh) fűszerkeverék, (lehet, hogy németül van ráírva: Würzpaste für indonesisches Gemüse-Currygericht). Fontos, hogy nincs benne semmi mesterséges anyag, tartósító, színezék, stb., egyszerűen a fűszerek előre ki vannak mérve, és olajjal vannak bekeverve, felhasználásra készen, így nem kell méricskéléssel, reszelgetéssel, pépesítéssel, stb. bajlódni, használata mégsem ütközik az elveimmel (jó étel = friss, természetes alapanyagok). Ez most pont olyan, mint egy termékpromóció, pedig csak a személyes lelkesedés fűti szavaim. 

• HOL LEHET KAPNI: Little Indiában tuti kapni, de láttam már a márkát Culinarisban, Matchben, sőőt, a Tescoban is (nemzetközi ételek). Majdnem biztos, hogy az Ázsia bolt is forgalmazza (Nagycsarnok, -1. szint).

2. Paratha: Kár lenne kihagyni az élményt. Olajos, levelestészta-szerű, mégis palacsintára hasonlító kenyérlepény, keralai specialitás, hihetetlenül finom; önmagában ill. curryk köreteként is rendkívül népszerű. Little Indiában lehet mélyhűtve kapni, a natúr mindent kenterbe ver, majdnem pont olyan, mint amit Indiában árulnak a pályaudvarokon. 

• HOL LEHET KAPNI: Az, hogy én eddig csak Little Indiában láttam, nem jelent semmit, de én máshol már nem is keresem. Ha nem kapnál, azért nincs tragédia, tortillával is helyettesítheted, ill. leugorhatsz a gyrososhoz is, hogy a frissen sült pitából/kenyérlepényből adjon neked, csak úgy natúr, elvitelre. Nem fog rád hülyén nézni, másodszorra már egész biztosan nem.
  

 

3. Bor: ezen az oldalon Chardonnay-t ajánlanak hozzá (a kókuszcurryhez, és a sütőtökös ételekhez is). Passzolt. Nem úgy, mint a Kadarka (szekszárdi, 2007-es, MP), amit a borboltban ajánlottak az étel mellé. Utóbbi inkább utána esett jól, a malacpóker kísérőjeként. 

 

Indonéz sütőtökös-zöldséges kókuszcurry

Hozzávalók

(kb. 4 személyre)

Kb 1-1,2 kg-os sütőtök

3-4 nagyobb szem krumpli

kb. 15 centis póréhagyma

Kb. 1 dl tej (lehetőleg 2,8 vagy 3,5%)

Kb. 150-200g mirelit zöldbab (úgy is mondhatnám, hogy markolj bele egy nagyobb zacsiba kétszer-háromszor, úgy bőven, na annyi kell nekünk)

1 kocka (asszem 400g) tofu (natúr vagy snidlinges, de semmiképpen ne füstölt)

vagy

500g filézett csirkemell

400ml (1 konzerv) kókusztej

1 tasak Asian Home Gourmet „indonéz zöldségcurry” (Sayur Lodeh) fűszerkeverék

4-5 db mini chili paprika (már ha szeretünk random beájulni egy-egy meglepetés falattól - én igen)

só

1-2 evőkanál olaj (lehetőleg nem olíva, inkább napraforgó)

 

 

 

Elkészítés

 

Kókuszos zöldségcurry:

• A tökről levágom a héját, belsejét kimagozom, és kb 2x2x2 centis kockákra vágom.
  
• Krumplit meghámozom, szintén kb 2x2x2 kockákra vágom.
  
• A tofuról leöntöm a levét, és ezt is 2x2x2 kockákra szelem.
  
• A póréhagymát vékonyan felkarikázom.
  
• A serpenyőt felhevítem (közepesen erős fokozat), és beleöntöm a fűszerkeveréket.
  
• Fél percig pirítom, állandó kevergetés mellett.
  
• Rögtön adom is hozzá a hagymát, meglocsolom a kb 1-2 evőkanálnyi olajjal, gyors mozdulattal elkeverem, majd azonnal rádobom a krumplit, a tököt, és a chili paprikákat is. Átforgatom. (Mindez max további fél perc alatt történik.)
  
• Felöntöm a kókusztejjel, és fél deci tejjel.
  
• Elkeverem, sózom (két bő csipet, így első körben elég lesz).
  
• Fedő alatt 10 percig főzöm, majd hozzáadom a mirelit zöldbabot és a tofut is.
  
• Ha nagyon elfőtt volna a leve, felöntöm még egy kis tejjel (kb fél decivel).
  
• További kb. 10 perc, és ellenőrzöm, valószínűleg puha a krumpli és a tök is.
  
• Kóstolás, utánsózás következik.
  
• Voila!
  

 

Köret: paratha

• Száraz serpenyőt felforrósítunk: akkor jó, ha a tenyerünket az edény felé tartva szinte már kellemetlen a forróság.
  
• A mélyhűtőből frissen kivett lepényről lehúzzuk a fóliát, és így, magában a serpenyőre dobjuk. Elég olajos a tészta, külön olaj a sütéshez teljesen felesleges.
  
• Pont úgy sütjük, mint a palacsintát, kb. 1 perc az egyik oldal, és kb. 45 másodperc a másik.
  
• Ne lepődjünk meg, a paratha szeret felpúposodni sütés közben, de amint tányérra csusszantjuk, visszalapul.
  

 

Csirkés változat: 

A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk (mondjuk kb. 5x1 cm), felforrósítunk egy serpenyőt, és két kanál olajon hirtelen átpirítjuk a húst. Kb. 3 perc lehet, félidőben forgassunk rajta egyet, utána csekkoljuk, hogy átpirult e. Akkor adjuk a curryhez, amikor a tofut adnánk hozzá.

Tálalás

 

A képen látható módon, vagy szimplán, a curryt tányérra szedve, és a lepénnyel tunkolva. Ott legalábbis így eszik.

 

Sernik: hagyományos lengyel túrótorta

Állok a sorban. Minden délben, a gourmand büfében. A várakozás alatti üresjárat remek alkalom lenne értékes gondolatok megfogalmazására, de az éhség gonosz törpeként hergeli agyhullámaimat, így maradok a megfigyelésnél. Azt amúgy is nagyon szeretem. 

Bemelegítésképpen, míg a salátás pultnál sorra nem kerülök, általában a cipőfelhozatalt veszem szemügyre. Kényelmes és kellemes időtöltés, mert 1) nem fenyeget a félreérthető szemkontaktus veszélye, 2) cipőmániával sújtott énem imádja mások lábbelijét értékelni.

 

Aztán összerakják nekem a salátát, további szűk negyed órám van szabadon, csak úgy elütni, míg a szendvicses/süteményes blokkon lassan átcsorogva végül a pénztárhoz érek. Rutinosan körbepillantok, kik állnak a sorban, végigmérem az aznapi szettjüket, mostmár cipőtől felfelé mindent, egészen a frizuráig. Nem feltűnően (asszem legalábbis), és definetely nem bunkózásból, hanem mert tényleg szeretem megfigyelni az embereket. Ez pedig a külsőnél kezdődik. Ha ezzel megvagyok, érdekes ember, szituáció, különleges téma után szimatolok. 

Kagylózom. Vizslatok. Általában, kényelmi szempontból, az előttem álló(ka)t. Ha szerencsém van, nem munkáról leszakadni képtelen vállalati robotok folytatják még a sorban is a reggel 8 óta tartó, számomra teljesen érdektelen meetinget, nem számomra ismeretlen embereket hülyéznek (persze ha ismerős, akkor nyilván érdekel), hanem sikerül elkapni valami érdekesebb témát/karaktert.

Próbálom megfejteni, hogy a megfigyelt személy honnan jöhet, miről árulkodik a testbeszéde, ki várhatja otthon, mi lehet a hobbija, a kedvenc filmje, milyen fajta kutyát tudok mellé elképzelni (vicces játék!), vagy éppen - kritikus esetben - azon töprengek, hogy vajon gyereknek is ilyen idegesítő volt, illetve mitől lett valaki olyanamilyen, stb.

 

Nincsen ma szerencsém, ma egy igazi, sulibanannotutiszétcukkolt, gyengeségét arroganciával maszkírozó hülyegyereket fogok ki, aki közvetlenül előttem osztja fennhangon az észt a szerencsétlen kolléganőjének. Az a fajta ember, aki felett angyal nem száll el, mert minden üresjáratot kitölt a saját ostoba gondolataival. Pölö szidja a bármit és bárkit. Hangosan. Először még derülök rajta (mekkora az isten állatkertje), de mikor elkezdi oltogatni a tőlem 1 méterre álló, általam nagyon is kedvelt személyzetet (asszem erdélyi meg vajdasági, ártatlan, kedves lánykák), nyílik a bicska a zsebemben. (Éhesen nehezebben viselem a hülyeséget, mint jóllakottan.) Végigmérem, a bennem ilyen esetekben gerjedő kegyetlen kritikussággal. Hamar magakadok. A segge. Botrány. Annál kevés dolog lelombozóbb, mintha a férfi tomporán a farmer rosszul áll. Komolyan. Nagy fenéken szűk nadrág, idétlenül elhelyezett zsebek, köldökig felhúzva, hogy hátul segg-bevág. Ez és az ostobaság együtt nagy falat. Gondolatban, büntetésül adok is neki egy hatalmas wedgie-t. Nem bírom tovább a vizuális és akusztikus terrort, kerek három másodpercre még a férfi nemből is kiábrándulok. Ez nagy para, zaklatottan kapom el a tekintetem a másik irányba (a pult ellenkező oldalára), riadtan kutatok gyógyír után, mely a gyárilag beépített, fokozottan érzékeny esztétikum-egyensúlyomat helyrebillenthetné.

 

És villámcsapás, káprázatos diszkófények cikáznak, a füstgép kókuszillatú füstöt ont, zen szállja meg érzékszerveimet, mintha csak egy pina coladat adtak volna a nagy ijedtségre: a pultban új fiú áll (ereszkedik alá Boticelli Vénuszát leckéztető módon). Álmodom?! Mintha Olaszországban lennék. Csak ott vannak ennyire tökéletes pasik ennyire random szerteszéjjel. Sötétkét, laza farmernadrág, hibátlanul áll a szemrevaló hátsóján (KÖSZÖNÖM), a szépen vasalt, fehér alapon kék cérnacsíkos, fehér galléros ing pedig tökéletes egyensúlyt teremt lezserség és elegancia között. Francba, cipőt nem látom, de vissza a fejre, haj rendben, kis körszakáll nem az esetem, de neki még ez is jól áll, barna gombszemek, komisz, de határozottan értelmet tükröző tekintet, hirtelen tökéletes, folyékony angolra vált, tényleg van esze. Jönnek a kezek, azt is csekkolni kell, az alkaron hopp egy tetkó, másikon is (azannya). Pillanatra nem tudom hova tenni. Elég nehézfiús jegyek, az eddig kialakított villámimidzzsel frontális ütközés… De hamar kezelem, ebben az esetben tulajdonképpen nagyon is klassz a kontraszt. Kár, hogy max 24. Azért, mint ember, még mindig érdekel. Vajon honnan jöhet? Mi a szotirja? Elképzelem a nem kézenfekvőt (diákmunka), hogy mondjuk rockzenekar énekese, aki a sztárság eléréséig itt vállal nappali műszakot, hogy teljen a stúdióbérlésre. Vagy egy graffitis, aki az éj leple alatt mindenféle közterületi felületekre pingálva önkifejez, mint a Banksy, ez a büfé pedig csak álca, a külvilág felé. Álcáról jut eszembe, lehet, hogy ő a szupermen, én meg lehetnék a Jane. Vagy az már a Tarzan? Már röpül is az indákon tova, tenyérnyi, barna bőr himbilimbiben (juteszembe már Chitánk is van, az előttem álló okostojás, mekkora genya vagyok), nem bírom tovább, vizuális típus vagyok, röhögést megelőzendő az ajkaimba harapok, aztán megmozdul a sor, és még hallom a távolba vesző kiáltását, de már ki is zökkentem. A süteményes vitrinhez érek.

 

Ráfókuszálok a sütipolcra, itt ma kérem dolgom van. Sampling. Kóstolás, szigorúan szakmai szemmel. Túrótortát. Nem New York cheesecake-et, nem is az unalomig szétcsépelt, magyar cukrászati zselatinos borzalmat, hanem a pihepuha, lágy fajtából való lengyel remeket, a serniket. A nagy baráti népnél nemzeti büszkeség, húsvétkor annyira alap, mint nekünk a főtt tojás.

 

Előző éjjel életemben először próbálkoztam vele, és mielőtt sernik néven kínálom az esti vacsorán, fontos tudnom, mégis mennyire lett autentikus. (Mint minden nemzeti/ünnepi/híres étel esetében, ebből is negyvenféle recept és technika létezik, nehéz vakon megállapítani, hogy melyik a jó.)

A legjobb serniket szerencsémre pont ebben a büfében adják. Állítólag. Úgyhogy gyorsan lemérhetem, hogy ehhez képest az enyém hol van. Elvileg. Mert persze ma pont a híres natúr nincsen, elfogyott. Murphy. Mindegy, kikérem a kistesót, a málnásat, az is jó lesz. Végre finisbe érek, fizetek, spuri vissza fel az irodába, kicsit izgulok, salátát 5 perc alatt belapátolom, aztán rátérek a lényegre, kóstolok. Ízlelgetem, lassan, megfontoltan. Tényleg elég jó. Ellenben örömmel konstatálom, hogy nekem az enyém jobban ízlik. Mert könnyebb a túrókrém, mert citromosabb, mert nem annyira édes. Azaz az első, elméleti sernik-tesztet sikeresen veszem.

 

Aztán legnagyobb örömömre az esti, gyakorlati vizsgán is átmegy(ek) (ha repetát kérnek a desszertből, az csak jót jelenthet), szal a receptnek itt a helye.

 

Emlékeztető magamnak: finomnak finom lett, ez kétségtelen, de hanyagságom okán a tészta és a töltelék elvált egymástól, ami nem túl szép, konkrétan ronda. Azaz itt (is) van hova fejlődnöm. A hiba klasszikus, és egyszerűen kiküszöbölhető. Sütés közben nem nyitogatjuk az ajtót, ha kész, hagyjuk a sütőben kihűlni. Mint minden megemelkedő tésztát. Egyszer csak megtanulom a türelmetlen jellemem fékentartsát.

 

Sernik - hagyományos lengyel túrótorta

(eredeti recept itt)

Hozzávalók (kb 25 cm-es formához, kb. 12 szelethez) 

Tészta

1 3/4 cup fehérliszt + a nyújtáshoz

1/2 cup porcukor

3/4 tk sütőpor

1/4 tk só

4 ek hideg vaj (sózatlan!), darabokra vágva (kb 60g, nekem ennél picit többet vett fel a tészta)

3 nagyméretű tojás sárgája

3 ek. tejföl

Jéghideg víz, ha nem áll össze magától a tészta

 

Töltelék

4 nagyméretű tojás

1 tojásfehérje

3/4 cup porcukor

700g szitán átpasszírozott túró (esetleg ricotta)

1/2 cup tejföl

1 narancs reszelt héja (vagy eszencia)

1-2 lime leve (ízlés szerint)

1 1/2 tk vanília eszencia vagy 1 vastag rúd vanília

 

 

Elkészítés

 

Tészta:

• A lisztet, porcukrot egymás után átszitálom, hozzáadom a sót és a sütőport, majd mégegyszer átszitálom.
  
• Belemorzsolom a vajat, jó alaposan összekeverem (vajdarabkákat minél jobban elkeverem)
  
• Egy kisebb tálkában a tojássárgáját elkeverem a tejföllel, majd hozzáadom a lisztes-vajas keverékhez, és tésztává gyúrom. Ha száraz lenne, pár csepp jéghideg vizet adhatunk hozzá (nekem nem volt rá szükség).
  
• Liszttel megszórt gyúródeszkán tovább gyúrom, míg homogén, gyúrható, labdává formálható állagot nem kapok.
  
• Fóliába tekerem, és hűtőben 1 órán át pihentetem (mélyhűtőbe tettem, fél órára, az is működött).
  

 

Töltelék:

• A robotgép keverőtáljába ütöm a tojásokat, és pár perc alatt habosra verem, amíg egészen világos színe nem lesz, a volumene pedig kb. kétszeresére duzzad. 
• Fokozatosan hozzáadom a cukrot, majd 1-2 perc után a túrót, a narancs eszenciát, lime levét is (óvatosan, folyamatosan kóstolgatom, hogy mennyi a pont jó).
  
• A vanília rudat késsel felhasítom, és a hasából egy kés élével kisimítom a magokat, ezt is a masszához adom.

Egyéb teendők:

• A sütőt 180 fokra állítom.
  
• A kb 25 centis tortaformát kivajazom.
  
• A tésztát kb 2 mm vastagra gyúrom, és a formát kibélelem vele úgy, hogy az oldalakat is beborítsa. A kilógó részeket levágom.
  
• A tölteléket a tésztával kibélelt formába öntöm, és addig sütöm (légkeverés), míg a közepén is átsül (megszilárdul a massza). (Kb- 50-60 perc)
  
• Sülés közben a sütőt békén hagyom, a tortát utána érdemes hagyni a sütőben kihűlni, hogy ne essen össze a töltelék.  
  

 

Tálalás: 

Hidegen. Teszteltem, sokkal finomabb volt már hűtőben lehűtött állapotában. Én málnaszörpöt öntöttem mellé, amibe nagy élvezettel lehet tunkolni minden falatot.