2008. október 19., vasárnap

Krumplis-édeköménygumós-körtés gorgonzolás tortácska és Rozmaringos borjúszelet




(ha ez most mégeccer kikerült a blogroll elejébe, elébe szaladok menteni magam, hogy nem direkt van, csak javítanom kellett a főcím elírását)

Vicces és überpara halmazok határmezsgyéjén veszélyesen egyensúlyozó érzés az, amikor úgy tálalok valamit, hogy azt egyáltalán nem kóstolom meg.  Totál megfeszülés, felkészülés a totális beégésre, aztán indul az előadás, dobogó szívvel, remegve szolgálom fel a számomra  cipőtalpnak kinéző tárgyat, és legnagyobb megdöbbenésemre (megkönnyebbülésemre) mégis nagyon pozitív fogadtatásra talál. Itt a helye a receptnek. Borjú, kérem. Első, ever.

 

A deal az volt, hogy belépőért cserébe főzök. Vacsorát. Húsosat. Igazat megvallva ez nekem szégyenletesen előnyös win-win üzlet: kihívásként tekintettem rá, aminek segítségével tágíthatom kulináris horizontomat.

 

Persze joggal vonhatom magam kérdőre, hogy milyen az már, hogy eladom a lelkem egy szigetjegyért?! Sekélyes. Ám számos jellemhibáim egyike, hogy hajlamos vagyok minden ballépésem ellenére többnyire kedvelni magam, így megbocsátottam a botlást, sőőőt, mindenkit buzdítanék a jövőben, hogy hasonló cigányútra vezessen. Tovább süllyedek: Balatonsound passért talán még halat is a kezembe veszek. Mondjuk akkor az legyen minimum VIP budis fajta.

 

Most, hogy azt is megéltük, hogy a budi szó bekerült egy recept felvezetőjébe, haladjunk tovább.

 

Persze nem hazudtoltam meg magam: köretet sokkal hamarabb sikerült választanom, így ez lett az egész vacsora kiindulási pontja, omegája, amihez döntésképetelenség okán last minute igyekeztem húst párosítani. Gyors segítségkérés, két nagyon kedves, a feladatot teljes komolysággal kezelő, húsfaló gourmet tanácsai, nagyon nagy izgulás, és sikeresen túlestem a borjúhús premieren. Nem mondom, hogy az attrakció ezentúl stabilan beveszi magát a repertoáromba, de mint minden premieren, ezen is felemelő érzés volt túlleni.

 

Plusz információként elmondanám, hogy annyira vagyok képben a szárnyasokon túli húsfélékkel, hogy a bevásárlásból haza még azzal a hittel érkeztem, birka lapul a zacsiban, aztán az előkészületek során előkerült horrorisztikus, vérrel teli vákumpárna csomagolásán boldogan legelésző, helyes kis boci rajzfilmfigura látványa ráébresztett, hogy ja, a borjú az nem birka. Mindig is kevertem a kettőt.

 

Na igen, a csomagolás. Elég morbid. Lejtőre kerültem. Aztán mikor a vér kiborult, jött az emocionális és morális megingás az ingyenjegy deal helyességével kapcsolatban: életemben először éltem át azt a furcsa lelkiállapotot, miszerint itt most kérem sanszos, hogy a besírástól csak a behányás menthet meg, vagy fordítva. Aztán mégsem, inkább rászóltam magamra, kineveztem egy húsnak szánt vágódeszkát, megtanultam serpenyővel klopfolni, és mivel csapkodni jó, a showtime idejére egész derűs állapotba kerültem.

 

Konklúzió: tulajdonképpen szépek ezek a rózsaszín karajszeletek, a végére egészen megbarátkoztam a látványukkal, na.

 

Krumplis-édesköménygumós-körtés gorgonzolás tortácska és Rozmaringos borjúszelet 

4 személyre

(köret eredeti receptje itt)

 

Borjúhoz:

0,5 kg szeletelt, borjúkaraj (szeletelt, mondanám , hogy csotozott, de kérdés, hogy van e csontos változat?)  - mint az utólag kiderült, van ennél színhúsabb is, nemesebb is, aki ért hozzá, választhat kedve szerint más testrészt is.

Olivaolaj a páchoz

2 gerezd zúzott fokhagyma

Friss rozmaringszár

Kb 1-2 deci száraz fehérbor, amit főzés közben amúgy is kortyolgatunk

só, bors

 

Körethez:

Kb. 1 kiló krumpli, héjában majdnem készre főzve

1 nagyobb édeskömény gumó

1 csomag gorgonzola (ill. jóóóóó sok)

1 db nagyobb, kemény húsú körte

1 nagyobb fej vöröshagyma

2 tojás

2/3 cup tej (zsíros)

Csipetnyi szerecsendió

Kevés aprított snidling (nekem most nem volt)

Só, bors

Olívaolaj

 

 

Elkészítés:

 

  • Kezdem a hússal: megmosom, enyhén kiklopfolom (1 centis szeletek legyenek kb), majd bekeverem bőségesen olívaolajjal, fokhagymával, rozmaringgal, és hagyom pácolódni.
  • Nekilátok a köretnek.
  • Az édeskömény két külső héját lefejtem, utána egészben 15-20 percig párolom (előfőzöm).
  • A hagymát felkarikázom és megdinsztelem.
  • A krumplit meghámozom, és vékonyan felkarikázom.
  • A kész édesköményt szintén cékony szeletekre vágom.
  • Kis tálkát kivajazok, az oldalát körbe kibélelem sütőpapírral (ennek segítségével könnyedén kicsusszan majd a tányérra).
  • A tálka alját és oldalát beborítom krumplikarikával, enyhén sózom, majd kezdődik az építkezés.
  • Első rétegnek lefektetem a hagymát. (első körben az összeset)
  • Másodiknak jön egy vékony réteg édeskömény, pici só.
  • Jöhet a nagyon vékonyra szelt körte réteg, majd jó sok gorgonzola.
  • Jól letapogatom, majd újra jön a krumpli, só, édeskömény, körte, gorgonzola, krumpli, letapogatás.
  • A felső szint krumpli legyen, sózom.
  • A tejet és a tojásokat jól összekeverem, sózom, borsozom, beleteszem a szerecsendiót, ha van, a finomra vágott snidlinget, és a teli tálkákba öntöm, úgy, hogy egészen a legaljába is lecsurogjon a „kötés”.
  • 180 fokos sütőbe tolom, 45-50 percen át sütöm. (ha a felső krumpliszeletek jók, és a tejes tojás is láthatóan megkötött, jók vagyunk.
  • Tálalás előtt hagyom picit hűlni, könnyebb kicsusszantani.
  • A tányérra borított tortácska papírgyűrűjét lefejtem.

Míg a köret sül, a hússal foglalkozom. (Kb. 20 perccel a köret elkészülte előtt állok neki.)

  • A kiklopfolt, pácolt szeletek egyik oldalára sót és borsot őrölök, és ezzel az oldalávla lefelé felhevített serpenyőbe teszem. (Egyszerre max négy szelet húst, a serpenyő nem szardíniás konzervdoboz.) A közepesen átsütött húshoz kb. 2,5-3 perc sütés kell oldalanként, közben lehet finoman nyomkodva tesztelni a készenléti fokot. Fordítás előtt a másik oldalt is fűszerezem.
  • A vendégeim jól átsütve kérték, így a két oldal megpirítása után a húsok alá löttyintettem kb fél deci fehérbort, ami épp kéznél volt (zöld veltellni), és fedő alatt hagyta, pár percig puhulni.

 

Tálalásig a húst melegen tartom.

 

Tálaláskor a kiborított tortácskára vagy mellé teszem a borjút, és a serpenyőben magmaradt sűrű, barna szaftból szedek még a hússzeletre egy keveset.



9 megjegyzés:

Névtelen írta...

az a határozott érzésem, hogy a tied a legviccesebb főzősblog

Gourmandula írta...

:))

Beatbull írta...

Egyetértek, én is mindig jókat mosolygok az írásaidon ;) Most itt a szövegen túl a kupacocska is tetszik ;) Mekkora egy "csomag" gorgonzola? Itt egészből vágnak ill. kb. 100-120g-os adagokban van lecsomagolva.
Hm, ha szóltál volna, hogy "well done evőket" látsz vendégül, akkor azt mondom, hogy tojd le az egészet és hajítsd be a hússzeleteket a fritőzbe a mélyzsírba ;)

Gourmandula írta...

:) ezt én sem tudtam előre. rendelésre készítettem a husit, akkor és ott derült ki, hogy mit s hogyan szeretnének. Nekem meg aztán oly nagyon mindegy. :D
Csomag gorgonzola? Hát az a háromszög alakú, előre csomagolt. Mennyi lehet? Úgy 100-150g? De a tapasztalatom egyértelműen az, hogy szintenként egy jó tömött réteget is simán felvesz a cucc, tehát sosem baj, ha picit több van kéznél. :) Ja, dió mégsem volt benne, rosszul emlékeztem. És annyira nem is hiányzott belőle, az az igazság.
Még egy dolog: én bátortalam voltam a rétegek jó szorosam lepréseléséhez, féltem, hogy a tojásos tej így nem jut le az aljára. De ennél akár lehettem volna picit erőteljsebb, így jóval lazább lett, mint ami az eredeti fotón látható. Így is nagyon szépen egybeállt, de azért az eredeti sokkal szebb belülről.

Ízbolygó írta...

No, miből lesz a cserebogár:-)))
Még pár budis ingyéjegy, aztán beállsz a húsfalók közé?!-))) Igazán nemes tett volt vegakollegina!

Gourmandula írta...

hát enni nem nagyon valószínű, hogy fogok, de készíteni se sokkal többször, mint eddig... :) amúgy jó a gondolatmeneted, igen, ingyéjegyért vérrel borítom a konyhapultot. Kemény világban élünk, farkastörvények diktálnak. :DDD

Kriszta írta...

Hja, nem könnyű úgy főzni, hogy az ember (vega) lánya meg se kóstolja! Én mondjuk kevesebbért is sütök húst a barátomnak... :) És mindig alaposan kifaggatom, hogy milyen lett az állaga, a fűszerezése stb. Ilyenkor ő az én ízlelőbimbóm :D
Egyébként a te zöldségtortád nekem sokkal szimpibb, mint az eredeti.

mici írta...

na látom sikerült:-)))
Örülök neki!
és soha sem well done, mindig half rare, de bélszinben lehet rare is :-DDD

Gourmandula írta...

jóvanmár, mindketten rögtön ugyanazt mondjátok, tudom én azt! Legalább azt tudom, kitől kell tanácsot kérni! :) De hát mit csináljak, ha kifejezetten azt kérték, hogy jól süssem át?! :D Mégiscsak az a lényeg, hogy annak finom legyen, aki számára készítem, nem? :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin