2008. augusztus 10., vasárnap

Ratatouille – francia lecsó

A paradicsomleves mellett a konyhámban legsűrűbben megforduló étel kétségkívül a lecsó, azon belül is a ratatouille, azaz a francia lecsó. Majdnem annyiféleképpen készül, mint a mi lecsónk, és pont annyira osztja meg a francia háziasszonyokat az elkészítés mikéntje, mint kishazánkban. Mondjuk a francia háztartásokat megosztja nagyjából minden, ami ehető és iható, a sarki bagettestől a sajt ideális hőmérsékletéig minden. Mi sokkal békésebb és elfogadóbb nép vagyunk. Mivel nálam ez mindennapi étel, nem is magam miatt teszem ide. Azért a poszt, mert BP szépen megkért, én meg neki örömmel, bármit.

Ami a különböző változatokat és engem illet, leginkább csak összedobálom a hozzávalókat, de állítják, hogy az eredeti változatban a zöldségeket külön kell pirítani, és a végén összezuttyantani. Szerintem ez értelmetlenül időigényes, továbbá ellene szól, hogy úgy a cukkininek nem lesz paradicsom-íze. Pedig az a legjobb az egészben. Kinek a pap, kinek a papné, egyesek szerint a szeparálás a lényeg, szerintem meg nem. Egyben viszont nem ismerek tréfát: a paradicsom héj nélkül kerüljön a lábosba.

Igazából BP azt kérte, hogy a tegnapra tervbe vett grandiózus lecsóbefőzés rejtélyeit tegyem közzé, de B és S szerelmének gyümölcse (N) pont péntekre időzítette érkezését. Márpedig a baba-welcome parti csúnyán predesztinálta, hogy mit fogok (piaci záróra után ébredni, felfedezni, hogy nincs otthon fejfájás elleni gyógyszer, egész nap kanapé-ágy-terasz tengelyen szenvedni, soksok vizet inni, szánnibánni el- és elnemkövetett bűneimet) és mit nem fogok (reggel piacra menni, befőzni, este 6ig pizsiből átöltözni, ill. nagyjából ide tartozik minden, ami a „fogok” listából kimaradt) csinálni.

Ha az ipari mennyiségű éves befőzés most felvázolt züllöttségem okán el is maradt, enni kell, és ezt estére én is beláttam. A hűtőben szerencsémre volt elegendő anyag egy lecsós vacsora előállításához. Az előkészületeket kisebbfajta pánik előzte meg, mert csak 4 db paradicsomom volt otthon (Ho’ thő’ténhetet? Szokta volt kérdezni Joe, a nigériai származású Operational Management tanárunk, persze soha nem a nem kielégítő mennyiségű zöldségállományra utalva). Másnaposan hajlamosabb vagyok érzékenyen reagálni bizonyos helyzetekre, de végül a krízismenedzsment megint felülkerekedett aggodalmamon: igazából az eredeti, igazi lecsóban a parpika-parkó arány nagyjából 50:50, nekem pedig majdnem ugyanannyi volt mindenből, szal legalább végre készült egy nagyon autentikus písz of art.

Van értelme ennek az aránynak, aláírom, mert iszonyatosan finom lett (mondjuk létezik olyan, hogy nemfinom?). Ami viszont az eltehetőséget illeti, ahhoz nem elég leves, hogy üvegekben télire konzerváljuk. Úgyhogy befőzős verzió update még várható. (Bíztató, hogy több ismerős gyerek a hónapban, tudomásom szerint, nem érkezik, hasonlóan váratlan események nem fogják felborítani a terveimet.)

Recept előtt jöjjön sokak kedvence, a nap bölcsessége: a jégermester kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg. Hogy hol a pontos határ orvosság és méreg között? Nem tudom, annyira nem vagyok bölcs, de négy-öt felesen túl már biztosan nem jótékony. Továbbá ilyenkor mindig rájövök, miért nem iszom tisztán 35% feletti alkoholtartalmú italféleségeket. Mert ölnek, butítanak, és nyomorba döntenek. Ennél még a vodkaredbull is jobb. Asszem.

Ratatouille
2-3 személyre

3 szem sárga húsú paprika (lecsópaprika)
2 szem piros húsú paprika (lehetőleg a jó kis hazai, nem a kaliforniai)
4-5 szem közepes/nagyobbacska paradicsom
2 db kisebb vagy 1 db nagyobb cukkíni
1 db közepes padlizsán
1-2 szem csípős paprika (nekem egy piros és egy zöld erős, de hát ki hogy bírja, ez lángolt)
1 nagyobb fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szár frissen szakított rozmaring
1 szár frissen szakított kakukkfű (lehet aprítva is, de nekem most így volt kedvem, gyorsabb, és ugyanolyan finom lesz, ha kész az étel, szimplán kikapjuk a rozmaringgal együtt)
1 pár levél friss majoranna zöld, finomra vágva
só, bors, olívaolaj
1 dl száraz fehérbor (opcionális)

Megjegyzés: eredetileg provanszi fűszerkeverék kellene bele (rozmaring, kakukkfű, zsálya, majoranna, bazsalikom, édeskönyénymag, csombor) de én
nyáron nem vagyok hajlandó szárított zöldfűszert használni, a teraszomról vágom a friss fűszert, ott meg nem terem a keverék.



Elkészítés:
  • A paradicsom kivételével a zöldségeket - az esztétika és a racionalitás jegyében - nagyjából azonos méretűre kockázzuk.
  • Hagymát finomra vágjuk, és 2-3 ek. olajon, közepes lángon üvegesre pirítjuk. Félúton az üvegesedés felé a finomra vágott fokhagymát is hozzáadjuk.
  • Jöhetnek a zöldségek. Először a padlizsán. Jól megsózzuk, borsozzuk, kevergetjük, kavargatjuk, majd kb. 3-5 perc után jöhet minden többi zöldség, beletesszük a kakukkfüvet és a rozmaringot, jól összeforgatjuk az egészet, és néha megkevergetve hagyjuk közepes/közepesen erős lángon pirulni. Ha nagyon pirosodnának, tegyünk fedőt a lábosra.
  • Ha nem émelygnénk az alkohol gondolatától, ezen a ponton a zöldségekre rálöttyinthetünk kb 1 deci száraz fehérbort is, az sosem árt. (kivéve, ha émelygünk a szagától). Amennyiben a bor mellett döntünk, fedőt ne használjunk, mert túl leves lesz a végeredmény.
  • Míg főnek a zöldségek, foglalkozzunk a paradicsommal. Vizet forralunk, tűz elzár, majd a forró vízbe tesszük a paradicsomot. Pár percet hagyjuk állni, majd kivesszük a parkókat, és a héjukat egy könnyed mozdulattal lehúzzuk. Nyúzott labdacsokat négyeljük/nyolcadoljuk, és a már félkész (kb a az elejétől számolva negyed óra elteltével) zöldségekhez adjuk.
  • Addig főzzük, míg ránézésre minden elkészült, puha, a paradicsom már nagyjából pürévé főtt de a paprika még tartja a héját (kb 30-40 perc, in total).
  • Én úgy szeretem, ha a végén elfő a lé, és a paradicsom sűrű szósszá érik, picit oda is kap, tehát záróakkordként én feltekerem a lángot, és 5 perc alatt elfőzöm a lé nagy részét.
  • Ha kész, kakukkfüvet és rozmaringszárat kapjuk ki a tálból, és tálalás előtt kevés finomra vágott majoránnával szórjuk meg.

Mivel/hogyan együk?
Először is hidegen és melegen is isteni.

Vega: lehet magában, friss kenyérrel, fokhagymás-olívaolajos, picit megpirított bagettel, kitűnő pennével, fusillivel, kuszkusszal, polentával (jelen esetben szimpla rizzsel ettem).

Ha húst ennék: valami natúr színhús (pölö szép karajszelet) mellé is tuti istenien megy. De hát én nem eszem húst, csak gondolom, hogy jó lenne.

Annak, aki jót akar magának, erre tojást nem üt, kolbászt bele nem tesz, mert nagyon nem passzol bele.

20 megjegyzés:

CookingStar írta...

Hello, hello

Itten egy Kreatív blogger díj, valszeg utolsoként (mint mindíg) tőlem is:)

http://cookingstar.blogspot.com/2008/08/g-br.html

Beatbull írta...

ej, először azon nyűglődsz, hogy milyen időigényes minden hozzávalót külön megpirítani, aztán meg elpazarolsz kb. ugyanennyi időt a paradicsomhéj lehúzásával ;) A pirítás szerintem igenis ér valamit (többet, mint a parisztriptíz ;) ), ha minden darab szépen érintkezik a serpenyő felületével (azaz nem párolódik, hanem tényleg pirul a zöldség).

Khm, a magyar minőségi pálinka védelmére szeretnék lépni: 35% feletti italoknak az az előnyük, hogy általábban tisztábbak, mint a kotyvalékok - mellesleg másnap megengedik a korai piacozást is!;) No persze egy igazán jó pálinkát (nem, nem a mézes és egyéb fütyülős löttyökre gondolok itt!!!) nem is abból a célból iszunk, hogy lerészegedjünk, hanem, mert nagyon finom a koncentrált gyümölcsíz!;)

Gourmandula írta...

CC: odaköszöntem, ahová ilyenkor illik, hozzád! megtisztelő! :)))

BB: félreértettél és egyetértek! :) én pirítom a zöldséget, ez fontos, csak nem külön-külön, mert akkor nem fél óra, hanem másfél lenne a művelet. (vagy nagyon sok mosogatnivaló)
fedőt csak akkor teszek rá, ha már odakapna, utána ha megint van icipici szaft, azonnal fedő le.
a paradicsomhámozás időigényességéről tévhitek keringenek, vízfelforral forralóval: 1 perc, parkót leforráz, otthagy:1-2 perc, héjat lehúz: 10mp/db. És nem kell kerülgetni a paradicsomhéjat a kajában. 4 db parkó esetében ez kb 3,5 perc. Elég jó deal sztem! :)
Ja, ami a pálinkát illeti: egyetértek, jó házi pálesz rulez, mindent ver tömény kategóriában (fütyülős és egyéb löttyök nem páinkák, házi mézest ellenben meg kell, hogy védjem), bár én attól is hamar spicces leszek. igaz, másnap nem fáj annyira a fejem, mint akármi mástól fájna.

Beatbull írta...

Én mondjuk edényben szoktam vizet forralni a paradicsomnak, ha meghámozom, s 1 percnél tovább semmiképp sem hagyom benne, mert utána már kezd pépesedni. Emiatt is szépen sorjában kerülnek bele a paradicsomok, ahogy pucolni tudom őket, s nem egyszerre. Ezáltal hozzájön egy edény elmosogatása és eltörölgetése, azaz még +1 perc ;) De amúgy ritkán húzom le a héjukat, mert nem zavar (amúgy nem épp a héj alatt van egyébként a legtöbb vitamin?)

Gourmandula írta...

Az a minimális pépesedés engem nem igazán zavar, hiszen utána úgyis szinte teljesen péppé fő a lecsóban.
Javaslat: tedd bele 10-15 mp eltéréssel, és akkor gyorsítasz a folyamaton.:) Ja, jut eszembe, egyébként néha (nem lecsó esetében, hanem más szószoknál) nem tökölök hámozással, fogom, és botmixerrel megyek neki. 1 perc, és hibátlan. :)))

Beatbull írta...

Akkor minek meghámozni ennél a lecsónál? Rögtön botmixerrel mehetnél neki, ha úgyis szétfő ;) (bocsi, ma valahogy kötözködős hangulatúnak érzem magam ;) )

Egyébként nagyon jó kis ízt ad neki, ha egy kicsit bloody mary-síted, azaz egy kevés gint vagy vodkát adsz a paradicsomhoz - nálam mindig így készül ;)

Gourmandula írta...

:))) jaja, látom! :)))
lecsóban azért nem pürésítem, mert szeretem, ahogy egy két darabka parkóhús valahogy mégis mindig megmarad, és egy villára tűzhetem egy cukkini vagy padlizsán katonával. Paradicsomos kajákban elég komoly szokások alakultak ki bennem, mert a parkó az abszolút kedvencem.
űű, képzeld, igazából pont tegnap jutott eszembe, hogy a vodkás paradicsomos tészta mennyire nagyon finom és kéne csinálni.Erre jössz te is, szal még egy jel. :)) Gin? hm. Télleg? Köszi a tippet, erre magamtól nem gondoltam volna, de neked elhiszem. :) Ez talán az egyetlen ismertebb tömény, amit még nem tettem ételbe... felhívás keringőre :)

Gourmandula írta...

meg is néztem gyorsan, hogyan csináltad. jól van, ezt tuti kipróbálom, ginnel/tabascoval. :)
de látod te is egyben sütötted 50 percet! sok francia szerint külön külön kell mindent serpenyőben megpirítani, aztán ha minden kész, egy tálban összekevered és tálalod, nincs sütőbe tolás/együtt érés semennyi sem.

Beatbull írta...

Hogy egybensütöttem? Persze! De csak miután egyesével megpirítottam mindent (nézd csak meg mégegyszer a receptemet ;) ). Utána természetesen együtt is bekerültek még a sütőbe, de a sütőben nem tudom reprodukálni azt a pirítást, amit előtte egyesével a serpenyőben végeztem ;)

Bloody Mary hagyományosan ginnel vagy vodkával készül - nekem spec. a gines változat jobban ízlik, mert fűszeresebb, több ízt ad neki. Innét is jött az ötlet a ginnel, no meg a paradicsom naranccsal és ginnel is nagyon finom, szóval ez a korábbi tapasztalat is közrejátszott benne ;)

Gourmandula írta...

jaaaj, de hát én azt látom, hogy te előpirítasz, elolvastalak rendesen, nem csak úgy ímmel-ámmal, erre mondom, hogy a teféle eljárást tökéletesen értem én, nnna! de a szóbanforgó francia a zöldségpirítás után nem teszi bele a sütőbe, na. mostmár remélem értel engem! :))) egyszer meghívlak egy én-ratatouille-ra. ez mostmár biztos. és tuti lesz benne alkohol. kérdés: a vodka/gin és a fehérbor (amit én szoktam bele tenni egy picikét) az üti egymást ugye? Többfajta alkoholt még soha nem tettem egy ételbe. az lenen a koktélkaja. :D

Beatbull írta...

ja, bocsi, értelek mostmár ;) jó, de hát a sütőben való sütés az kell szerintem is, attól lesz olyan jó kis paradicsommal átitatott minden ;) (mint ahogy Te is írtad, hogy szereted a paradicsomízű cukkínit ;) )

Gourmandula írta...

és mit gondolsz a vodkás/boros lehetőségről? mármint hogy mindekettőt lehet e? érdemes e?Félek az túl szép lenne, hogy lehetséges legyen? Vagy mégsem?

Beatbull írta...

hát ha engem kérdezel, akkor én a bor részét helyettesíteném a ginnel... ;)
Szerintem fehérborral nem ütné amúgy egymást.

Peti írta...

Édesanyámmal már le is zsíroztam egy jövő heti családi lecsóbefőzést:)

Gourmandula írta...

én is jövő héten csinálom, gondoltam, ha van kedved gyere át. de éccsanyáddal ne mtudok versenyre kelni... :) (márha te a bpetya vagy)

peti írta...

petya vagyok, de halasztódik. jövő héten remélhetőleg nem leszek itt, de akkor majd az ápdét verzió szerint csináljuk anyámmal.

Gourmandula írta...

mondjuk az is érdekelne, hogy édesanyád hogyan csinálja... elvégre ő sem kispályás, ha nem csal emlékezetem :)

petya írta...

Hát... Annak fényében használ orbitális mennyiségű szalonnát, kolbászt satöbbit, vagy finom alapanyagokat, ritkán látott növényeket, friss fűszernövényt, hogy az orvos épp mit mondott a vérzsírukról:)

Csaba Kétszeri írta...

Megfőztük, király lett, köszi!

Gourmandula írta...

Király, öröm hallani! :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin