Itt a tavasz(?) - válasz kördésre

Tavasszal hógolyózni igen vicces, főleg, ha a hógolyó tartalma a „hogyan köszönt be a konyhádba a tavasz?” című kördés. Aki a dobálást elkövette: Beatbull.

Kedves Beatbull!

Köszönöm a hóvirágot, nagyon megható, hogy gondoltál rám! Cserébe fogadd el a belizi esőerdő legszebb virágát, nektek szedtem, hogy legyen mivel gratulálni a nagy eseményhez. Ha belegondolok, Nektek tényleg teljesen mindegy, hogy hóvihar van vagy kánikulariadó, a tavasz bizonyára hosszútávon rendezkedett be új, Dittével közös fészketekbe.

Legalább tudom, hol hagyta lírai felét, mert ami engem illet, a tavasz az átlagosnál kevesebb rózsaszín felhőt látszik reptetni az idén.
Tömören: pont úgy sújtott le rám, mint Emma a bejárati kapu felett levő napellenző-eresz egységre. Határozottan ragadta ki tövestül a falból és zúzta darabokra.

Attól még vannak szép pillanatok is, például egy hete barkába borult a japán akác a kertben, ami pontosan szombatig nagyon feldobott. Aztán jött az imént említett Emma, és elsöpörte minden szárnyaló tavaszi gondolatomat. Mielőtt távozott, a barkák csavarját még előzékenyen meglazította, így most bónuszként minden lepkefingra három kiló trutymóscucc borítja be az autót, ami cseppet sem tavaszi-idilles látvány, inkább olyan, mintha 100 galamb salaktalanítana folyamatosan a parkolóhelyem fölött.

Ami a konyhámat illeti, a tavasz tulajdonképpen azt is elkerüli, pontosabban ezen esetben én neglegtálom őt. Nincs látványos grand entrance. Mondjuk a múlt héten kétszer szaladtam tavaszi tekercsbe (egyik Balettcipős , másik saját gyártmány volt), de nem állítanám, hogy ennek bármi köze lett volna a tavasz beköszöntéhez, tőlem éppenséggel novemberben is lehetett volna, akkor is így teszek.

Köszönhető ez annak, hogy lélekben és gyomorban szinte egész évben melegebb éghajlatokon tartózkodom: nagy változás márciusban sem tapasztalható az étrendben, vagy a hűtő tartalmát illetően. A roskadozó, egyre színesebb zöldség-gyümölcs pultokat csupán szerencsés mellékhatásként élem meg, téliből nyári üzemmódba konkrét étel helyett inkább a napsütéses órák arányának kedvező alakulása hatására kapcsolok.

Bár, ha jobban belegondolok, akkor az általad is említett spárga számomra is meghatározó tavaszi gasztrocikk! Van is egy killer zöldspárgás receptem, ami tavaly májusban már óriási sikerrel vizsgázott, és azóta is arra gyúrok, szóval hivatalosan is bejelentem, nálam a tavaszi idény a spárgafelfújttal fog indulni.

Addig is, az első, steady 15 fokos hétvégén hirtelen fogant gondolataimat alább gyűjtöttem csokorba:

* Örömmel nyugtázom, hogy hamarosan a paradicsom piros lesz és édes, illetve végre nem bélszín-árban lesz kapható.

* Már nincs sok hátra, és jöhet a szombat délelőtti piacozás a Komjádinál, amit kizárólag kialudva és jó időben, de akkor nagyon kedvelek.

* Nemsokára ültethetem az idei adag palántát a teraszra, végre megint 24/7 áll majd rendelkezésre a kedvenc fűszerarzenálom, és a szobában vegetáló, szebb sorsot érdemlő növények is esélyt kapnak egy szebb életre.

* Meggyőzhetem magam (nem lesz nehéz), hogy már nincs is értelme kihívni az elszívó-szerelőt, mert a lakás természetes ventillációját a teraszajtó tágra nyitása tökéletesen képes ellátni.

* Lassan szervezhetem az idénynyitó terasz partit, az első grillezést, az első chill hétvégét a nyaralóban, stb…

* Ideje rástartolni a bikiniszezonra (de csak pianoban, még nem érzek kellő elszántságot az önsanyargatásra) ...

Akárhogy is, ahogy azt már sejteni engedtem, a tavasz szerintem még odébb van (ti stoppoljátok németalföldön.:)) Ide jövő hétre még havat ígértek, meg is ragadom az utolsó alkalmat, megyek síelni, télbúcsúztatni, vár a jégermester és a vidám sippsupp sippsupp a (hó)jégvirágokkal tarkított hegyeken-völgyeken át. Also szezonnyitó szigorúan a nemzeti ünnep után.

És nagyon remélem, hogy mire hazaérek, már ő is itt lesz.

Üdv,
Gourmandula


Kedves Moha művésznő, törd meg a csendet, mesélj nekünk. És egyébként meg főzzél már valamit, naaaaaa.