2007. december 29., szombat

Szénhidrát detox – rizspapír wrap

Kategóriateremtő (high culture?) gyorskaja. Nem éppen hagyományos, nem is igazán ünnepi, inkább egy mély levegővétel az oxigénsátorban, magunkhoztérés céljából, két bejglitámadás között. Lusta-szusis társaimnak. De szusi is lesz, télleg, hamarosan.

No de vissza a detoxba. BP állított be tegnap este egy tele zacsi keleti finomsággal. Ami új volt számomra: sózott savanyított mustárgyökér, és a post főszereplője, a rizspapír. Hogy megint ne hülyébben (háh, azt mondja Bill varázsló, hogy "ilyen szót nem illik papírra vetni", így szó szerint, mulatságos) feküdjünk mint keljünk, elmondom, hogy a rizspapír eme formájában Peking tökéletesen beérkeztetett jobbhorga a chapatira, tortillára, pitákra, vagy a thai tavaszi tekercsre, hogy a többi nemzeti lepényt ne soroljam.
Használata: mindenféléket felaprítva beleteszünk, feltekerjük, kész.

Ami miatt szeretjük:
Könnyű (jelen esetben ez fokozottan szimpatikus attribútum)
Egyszerűen, és ultragyorsan elkészíthető (vízbe mártjuk, és fertig)
Remek alap tekercsekhez, mert felhasználóbarátul, engedelmesen tapad össze göngyölítéskor.
Töltelékének csak a jóízlés és a kamra szab határokat

Ne várd, hogy miért nem szeretjük, ilyen nincsen.

Elsőre hogyan ettük?

A meghatározó a kínai tengely, erős thai kicsapongással.


Anyag:
Vékony csíkokra vágott salátalevél
Felaprított füstölt, pácolt tofu (2. körben mogyoróolajban hirtelen pirított változat)
Vékony csíkokra vágott mustárgyökér
Mungóbab csíra (bármilyen csíre jó lett volna), picit megfuttatva mogyoróolajon
(ma este már cukkini is ment bele)

Ízek:
Savanyított gyömbér
Szójaszósz
Chiliszósz
Darált mogyoró
Cikkelyekre vágott lime
Szezámolaj


Vízbe mártjuk egy pár másodpercre a rizslepényt (nekem a nem túl mutatós, de annál praktikusabb serpenyőm volt a merülő-tál), majd a tányérunkra fektetjük. Megpakoljuk lazán, mértékletesen mindenféle jóval, úgy, hogy még legyen esély feltekerni.


Felcsavarjuk, és az öntapadó állagnak valamint a keleti mentalitásnak hála vélhetőleg a forma minden segédeszköz nélkül, így is fog maradni. Két végét betuszkoljuk, és már ehető is.

Legyen sok szalvéta kéznél, megeshet, hogy szükség lesz rá.

2 megjegyzés:

Peti írta...

Azóta próbálkoztam megint, de más márkájú papírral, és belerondított az élménybe, hogy repedezett, töredezett és kellett vagy fél perc áztatás neki, úgyhogy érdemes a képen láthatót keresni.

Gourmandula írta...

Köszi! Fúú, én meg arra gondoltam, legközelebb kenjük meg pici olajjal, és pirítsuk aranybarnára a sütőben. Ha üvegtésztát is készítünk, akkor így készül a light spring roll. :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin