2007. október 24., szerda

Borscs – Az ukrán Barbiek minestrone-ja

A cékla nálam nagyon nagy kedvenc, csak mindig emlékeztetnem kell magamat rá, hogy tényleg az. Erre tökéletes a borscs. Itt volt hát az ideje az idei első céklalevesnek, ami ukrán jelzés alatt fut az Öt világrész vegetáriánus konyhája című szakácskönyvben, de gondolom az orosz ill. lengyel mamáknak lenne ehhez pár, nemzeti öntudattól fűtött, keresetlen szavuk. Lényeg, hogy igen előkelő helyet érdemelt ki a kedvenceim képzeletbeli listáján: igazi téli egytálétel, különleges, édes-savanyú csengéssel, ami egyszerre gyönyörködteti a szemet, melengeti az átfázott (esetünkben meghűlt) testet, és nem utolsósorban laktat (próbáljanak meg nem laktatót letenni egy szibériai Ken elé).

Viszont igazi karantén kaja: csakis feketébe öltözve, vagy műanyagzsákba bújva lehet biztonsággal nekiállni, mindentől jól elkülönülve, különben nem csak a kezünk, de a fülünk mögötti a kispolc és a lámpabúra között bármi pinkbe borulhat.

Ne hagyjuk, hogy ez a kis apróság elriasszon bennünket. Tegyük meg a megfelelő óvintézkedéseket, vagy barátkozzunk meg a véletlenszerű babypink minták gondolatával, és lássunk neki az ukrán minesztronénak, mert a végeredmény mindenért kárpótol.



Hozzávalók
(6-8 személyre)

Fél kg cékla
30 dkg krumpli
1 nagyobb sárgarépa
1 nagyobb fehérrépa (ez az eredetiben nem szerepel, sztem kár lenne kihagyni)
2 szál zeller (elhagyható, nem tipikus ukrán alapanyag)
1 liter zöldség alaplé (vagy eredetileg víz)
Fél liter paradicsomlé
5 dkg vaj
1 zöldpaprika (opcionális)
20 dkg kelkáposzta (tipikus, de én most kifelejtettem)
3 gerezd fokhagyma
3 db közepes vöröshagyma
25 dkg szárazbab (idő hiányában lehet 400 g-os babkonzerv, de akkor jól átmosva!)
1 evőkanál vörösborecet
1 evőkanál cukor (opcionálisan barna)
só, bors
Tejföl a tálaláshoz


Ha szárazbabbal dolgozunk, azt előző este áztassuk be. Nekem nagyon kövérszemű babom volt, inkább hamarabb elkezdtem főzni, és külön lábosban. Jól tettem, mert a babnak tényleg több idő kellett a többi zöldségnél, majd egy óra volt, míg elkészült, arról nem is beszélve, hogy a bab főzésekor keletkezett nem éppen guszta hab sem okozott a külön edényben gondot.

Krumplit, céklát, zellert, sárga- és fehérrépát apró kockákra vágom, és a sózott, borsozott alaplében (vízben) puhára főzöm. Ez közepes lángon legalább 40 perc. Érdemes a krumplikat picit nagyobb darabokra szelni, mert gyorsabban megpuhul.

Félúton, úgy 20 perc után beleöntöm a paradicsomlevet, legyen ideje jól átfőni, és elhagyni a savasságát.

Ha majdnem megfőtt a bab, átköltöztetem a többi zöldséghez, amik már bizonyára szintén éppen jók. Szórjuk az apróra vágott kelt is a levesbe, ami viszonylag hamar megpuhul, szóval innentől felpörögnek az események.

A most következő lépés szerintem a leves lelkét adja (a céklán kívül). Serpenyőben vajat olvasztunk, és a nagyon finomra vágott hagymát, fokhagymát (és opcionálisan a paprikát) közepes lángon, kb. 2 perc alatt illatosra pirítjuk. Nagyon fontos, hogy próbáljuk meg nem odaégetni, mert az égett hagyma kesernyés íze sokat ront a végeredményen. Ellenben ha sikerül nem odapörkölni, és így öntjük a leveshez a hagymás zsiradékot, egészen intenzív zamattal járul hozzá az összhatáshoz.

Sózzuk, borsozzuk, ha még szükségét érezzük, majd adjuk hozzá az ecetet és ízlés szerint a cukrot. Utóbbit én nem tettem eddig bele soha, mert a cékla önmagában is elég édeskés az ízlésemnek, de hát ezt mindenki maga döntse el.

Kínáljunk mellé egy-két kövér kanál jófajta házi tejfölt, ami valósággal az égbe emeli ezt az amúgy nagyon egyszerű ételt.

3 megjegyzés:

fakanál írta...

egyszer csak rá kéne szánni magam a megkóstolására...

Gourmandula írta...

engem tényleg mindig meglep, hogy (m)enyire nagyon szeretem...:) szal egy próbát mindenképpen megér, még ha maszatos is egy kicsit.

Gourmandula írta...

két 'ny'...menNyire. pardon me.

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin