2007. október 15., hétfő

Édesburgonya-hagyma krémleves (vichyssoise)


Amúgy meg, ha már itt tartunk, ez most nem is vichyssoise, merthogy az a hidegen tálalt zöldség (eredetileg krumpli) krémlevest jelenti, hanem - tekintettel a jelenlegi hőmérsékleti viszonyokra - ez kérem most egy potage parmentier lett.

Három vitathatatlan közös nevező: mindkettő pofonegyszerű, francia úriemberhez köthető, és csalókán hangzatos névvel rendelkezik. Az illendőség kedvéért egy pár szó mindkettőjükről, csak hogy a mai nap is tanuljunk valamit.

A vichyssoise (azaz vichy-i ...ej de hülyén néz ez ki leírva) a francia Vichy városka mellől származó Louis Diat mesterszakács nevével fonódik össze (persze más is állítja az igazát, de en general az ő nevével azonosítják), akiről elég annyit megjegyezni, hogy a new york-i Ritz mestere volt hosszú hosszú éveken át. Egy szép napos délután a gyermekkori ízek után érzett nosztalgia gyengéd szorítását egy, a hajdan Maman Diat által készített zöldségkrémlevessel gondolta enyhíteni.

Vett hozzá krumplit, póréhagymát, vajon megpárolta, alaplével felöntötte, hagyta megfőni, elturmixolta (azért ez eddig nem az a bokalefosós teljesítmény, khm már elnézést), majd a végén, úgy, mint gyermekkorának forró nyarain, tejszínnel hűtötte nyakon.
Gondolom, mikor kérdezték a konyhán, hogy mi az, francia pökhendiséggel bökött rá: 'át vichyssoise te 'ülye', és tessék, idióta népség, lám, akkor ennyi még elég volt ahhoz, hogy beírja magát a történelembe. Fogadok egy ezresbe, hogy ha Székesfehérvárról jött volna, egy szerencsés logopédus hülyére keresi magát, Mösziő Diat meg esélytelenül indul el a hírnév felé vezető csalfa ösvényen. (Több róla és a levesről pölö itt.)

Aztán itt van ez az Antoine-Augustin Parmentier. Ő meg a krumpli elszánt promótálójaként véste be magát a francia történelembe (God bless him, tényleg). És ennél fogva ha puccosan akarnak tálalni egy krumplit tartalmazó ételt, toldjuk meg a 'parmentier' jelzővel, és 'oulalalaaa, ca coute toute suite 10 EUR plus'. Hiába, a marketing sem egy mai tudomány. Konkrétan a potage parmentier-vel kapcsolatban vannak mindenféle próbálkozások a neten, miszerint attól p.p. mert kevesebb benne a hagyma meg több benne a cickafark anyámkínja mittomén... Ne vicceljünk, ugyanaz, mint a vichyssoise, csak a tejszínt is felfőzik benne és melegen kerül a tányérba (remélem, senki tyúkszemére ezzel nem léptem). Nekem ennyi bőven elég, de nem vagyunk egyformák, többet M. Parmentier érdemeiről itten.

Személyes véleményem az lenne, hogy ne tegyünk úgy, mintha a két úriember szta volna a spanyol viaszt, bármelyikünk ük-ükanyukája (excuse mois, apukákat ki ne hagyjuk!) ugyanilyen jót csinált, ráadásul a legnagyobb természetességgel szervírozva, de hát 'Éva Mami levese' egy előkelő étterem menüjén nem lenne elég szalonképes, és így nem hoz alanyi jogon, tányéronként 10 euróval többet sem a konyhára. Mindenesetre köszönjük meg szépen, hogy elsőnek az urak lejegyezték. Vagy hálálkodjanak ők maguk a hihetetlen mázlijuk miatt, érdekel is engem. Mert egyébként hors question, tellement magnifique egy leves, akár hidegen, akár melegen, nyugodjanak békében.

A főzőesten egy amerikanizált változatát készítettük el, édesburgonyából, és meg kell mondjam, egy ilyen különleges estéhez dukált az egzotik csavar. Készíthető tehát mezei burgonyából is, de ha valakit, beleértve magunkat, el szeretnénk kápráztatni, ez tuti befutó.

A receptet, mint minden aznap este készített fogást, ez esetben is James McClure jegyzi. Vichyssoise-ként jegyzem le, ha nem hidegen enné valaki, akkor szerintem egye melegen (csak egy a fontos, a tejszínt akkor főzzük fel).


Vichyssoise, édesburgonya-póréhagyma leves
(4 személyre)

100g póréhagyma felkarikázva
1 kisebb vhagyma, karikázva
200g édesburgonya, kockára vágva
1 ek. vaj (minimum)
250 ml zöldség alaplé (ha nem vagy vega, mehet husiléből is)

150 ml hideg tej
125 ml tejszín
snidling

Lábosban vajat olvasztunk. Ügyeljünk, hogy ne barnuljon meg!

Tipp: Elkerülhető a vaj barnulása, ha hozzáadunk egy kis olívaolajat (itt most max fele fele!).

Üvegesre pároljuk a hagymát, , majd hozzáadjuk az édesburgonyát és az alaplét, első buggyanás után közepes lángon kb. fél óráig főzzük.

Ha megpuhult az édesburgonya, tűzről lehúzzuk, botmixerrel pürésítjük. Mehet bele a hideg tej és a tejszín, ha nem lett volna elég sós az alaplé, akkor most finoman sózzuk is, borsot is őrlünk rá, majd aprított snidlinggel megszórva tálaljuk. Bon apetit!

Ps.: tomtom, az édesburgonyának semmi köze a krumplik családjához, de én most ünnepélyesen örökbefogadtam.

1 megjegyzés:

Andrea írta...

Tényleg nagyon finom és egyszerű elkészíteni. Amilyen alap összetevőkből áll, olyan különleges a végső ízhatás.

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin