2010. június 15., kedd

Londoni jelentés



Curry lázban égek. Ennek fő oka – leszámítva, hogy mindig is imádtam a curryket – vélhetően a BP által kisasolt londoni curry fesztivál, és az ott, ill. a város egyéb pontjain begyűjtött meghatározó kulináris élmények.
Egyébként ha már láz, akkor elmondom, hogy lime lázban is égek, de ennek semmi köze Londonhoz, inkább aktuális kattanás. Asszem valahol a kettő mégis szorosan összefügg…

Visszatérve Londonra. Az út szellemisége szorosan ölelkezett a hedonizmus minden formájával, tényleg minden erőnkkel azon voltunk, hogy remekül érezzük magunkat, és bár a gyomrom még mindig nyögi a kinti megpróbáltatásokat, nem panaszkodom, mert megérte.

Fontosabb felfedezések Londonban:
  • Balzsamecetes - tengeri sós kézi készítésű, valódi chips: egyáltalán nem szeretem a chipset, de ez hühűűűű…
  • A Notting Hill parasztvakítás, de piacozni és enni ott is nagyon nagyon jó (ghanai kókuszos csirke nyert).
  • Bodzás cider: goodness…
  • Curry fesztivál: valóságos mekka, ghanai, etióp, marokkói, maláj, japán curryk, raguk, finomságok mind egy helyen, azóta is azt a délutánt nyögöm.
  • Tescoban ámulás: ugyanaz az érzés, mint 20 évvel ezelőtt az osztrák Billában. Durva. :)
  • Az etiópok feltalálták a zöld tarhonyát (viszont ízre pont olyan, mint az itthoni).
  • English breakfast: otthon, 1kor, pizsiben az igazi. Kecsappal is ér.
  • Indiai all u can eat: váratlanul fantasztikusan jó, házias konyhába botlás, és tekintve, hogy végig kóstoltunk vagy 20 féle ételt, tuti , hogy mi jártunk jobban.
  • Burger King: whopper angus marhából minimális felárért. 
  • Gyömbérsör: blááh..
  • Satay: maláj mogyorószószos csirke, pirított hagymával - szerelem első találkozásra.
  • 100% görögdinnye dzsúz: pont olyan, mint a már kivájt dinnyehéj alján megülő kevés lé. Pohárból annyira nem csúszott.
  • Elsőosztályú nyers tigrisrákért a sarki boltba szaladunk le. Óóóó...
  • Bagel: amit beigelnek hívnak, és tényleg a legfinomabb, amit valaha ettem
  • Non-gasztro vonatkozású, de erős wellness faktorral bíró esemény: ruhatáram gazdagodott egy ikonikus fesztiválozós mikiegeres darabbal.
  • Egy híres emberbe se botlottam bele (nem mintha terveztem volna, de valahogy úgy képzeltem, azok ott mindenütt úgy vannak), de hallottam egy managert a Portobello Road egyik kapualjában beszélni a telefonba, hogy „make sure the paparazzis are not waiting for them outside”, és mivel mindez az intim szférám határain belül hangzott el, kicsit bennfentesnek is éreztem magam tőle rögtön.


Verdikt: London életemben először biglájk.

Az élmények feltöltöttek, az új ízek lendületbe hoztak, a betárolt brit receptmagazinok pedig hónapokra ellátnak inspirációval. Ennek értelmében gourmandula újraéled.


4 megjegyzés:

rozmaring írta...

épp itt volt az ideje :)

Millie írta...

Tök jó!
Holnap megyek Londonba, életemben kb ötödször, és végre nem csak átszállok! :-D

Gourmandula írta...

:)...
Millie! Vigyázat, lehet, hogy az öved eggyel kijjebb kell majd engedned a hazafelé úton! :) érezd jól magad, egyél nagyokat és finomaka, ez Londonban nem nehéz.. :)

Lizi írta...

Jó, hogy visszatértél. :-)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin