Reggeli gyümölcsös lepény

Leszögezném az elején: ez nem desszert, hanem reggeli.

Napsütés, terasz, vasárnap délelőtt. Odalent a Balaton, jobbra Szigliget, balra Badacsony, még odébb a Balaton-felvidék, közvetlen előttem szőlődombok hullámzanak szelíden. Még hálóingben vagyok, kényelmesen dőlök hátra a fonott karosszékben, két kezem kávésbögrén kulcsolom össze, lábam a szomszéd szék karfájára keresztben felpakolva, próbálok magamhoz térni. A koffein lassan hatni kezd, kezdek éledni, először csak nézek, aztán merengek, végre látom is a tájat. Gyönyörű hely… A békesség szigete lenne, ha a köcsög szomszéd nem akarna minden áldott hétvége minden egyes napján lombvágózni meg füvet nyírni. Annyi fű és lomb nincs is a hegyen, na de komolyan, pláne nem a szőlőjében… Ha másra nem is, arra tuti alkalmas ez a zúgás, hogy felébredjen az ember. Felhangosítom a zenét (azaz bekiabálok, hogy légyszi hangosítsd fel picit), így jobb, kezdem úgy érezni, hogy jó lenne lassan enni is valamit. Fejben és alapanyaggal már készültem, csak el kell dönteni, ma mi esne a legjobban az előszelektált lehetőségek közül.

Hasizomból, óvatosan emelem a felsőtestem, próbálom nem kilöttyinteni a kávét magamra, úgy 45 fokban megállok, kávé átkerül bal kézbe, jobb karommal nagyot nyújtózva, nyüsszentve, éppen elcsípem a sarkát az asztalra kikészített receptfüzet stócnak és az ölembe veszem. Mindegyik újság erősen használt, gyűrött, tele ételpecséttel, firkával, de így szeretem, mert ezek az én legkedvesebb, megvalósításra váró és már megvalósított terveim kézzel fogható lenyomatai. Lapozgatnám őket, elmerülnék a választás édes nehézségében, de szinte azonnal ennél a lepénynél nyílik a füzet. Annyira francia, annyira déli. Ellágyulok. Provance ugrik be, a dimbes-dombos tájra fel-felpillantva néhány pillanatra szinte el is hiszem, hogy ott vagyok, Dél-Franciaországban, egy pici falu pici házának verandáján, csak nekem még jobb, ohne kabóca vagy skorpió… (szerintem a kabóca egy ronda ízeltlábú, nem kellemes háttérzaj, a skorpiót nem kell magyarázni).

Újabb villanás: Nizzában mindig irigykedéssel vegyült csodálattal néztem, ahogy vasárnaponként dél körül a helyiek kitelepültek a terekre, kávét rendeltek, aztán a kései reggelit eperrel vagy más gyümölccsel, péksüteménnyel és pezsgővel folytatták. Életérzésből. :) Mindig is vágytam erre az érzésre, éppen itt lenne az ideje kipróbálni. Feküdne nekem, valami azt súgja.

Kb. egy óra múlva pezsgő pukkan halkan, mi pedig jóízűen, élvezettel esszük a frissen készült barackos-málnás lepényt. Mellette egy tálkában friss aprított gyümölcs (a maradék), onnan is kikapok egy-egy szemet. Így teljesüljön minden kívánságom. Fülig ér a szánk, de nem a pezsgőtől. Kívül-belül mosolygok, jó nekem.

Szolgálati közlemény: ez a recept nagyjából olyan nehéz, mint gyümölcssalátát halmozni egy szelet kenyérre, csak persze sokkal finomabb (egyértelműen a for dummies címke jár neki). 

De vigyázat: hiába tűnik nagynak a lepény, veszélyesen gyorsan fogy, két-három embernél többnek nem elég. Én szóltam.

Reggeli barackos-málnás lepény

1 csomag leveles tészta (eredetileg 3 nagy lap átvajazott réteslap, félbe – 6 rétegűre- hajtva*)

2 ek olvasztott vaj (ha leveles tésztát használunk, elég lesz 1 ek is bőven)

kb. 3 ek. lekvár (barack vagy málna)

kb. 6-8 db érett őszibarack, meghámozva, felszeletelve

kb. 6-8 db érett sárgabarack, felszeletelve

1 kis doboz málna

kb. 2 ek. porcukor (ill. ízlés szerint)

Elkészítés:

• A leveles tésztát sütőpapírra fektetem úgy, hogy a széleinél peremet fomázok.
• Megkenem vízzel/tojással, aztán villával kicsit megszurkálom (hogy nem puffadjon fel a tészta).
• Megkenem lekvárral, és a tészta csomagolásán szereplő sütési instrukciók szerint kb 5-8 percig sütöm (200 fok).
• Kiveszem a tésztát, a barackokat elrendezem rajta, és megkenem olvasztott vajjal a gyümölcsöket.  Újabb 10 perc a sütőben.
• Újra kikapom a sütőből a tésztát, megszóróm a lepényt a málnával, és szita segítségével, ízlés szerint megszórom porcukorral a lepényt. Újabb 10-12 percig sütöm, ha a cukor megolvadt,  készen van.
• A kész lepényt sütőpapírostul átemelem egy fa deszkára, és hagyom picit hűlni. Langyosan a legjobb. Szerintem.

*Instrukciók réteslap használata esetén: 3 nagy réteslapot hagyok szobahőmérsékletűre melegedni, megkenem külön-külön mindhármat vajjal , félbe hajtom, így egy hatrétegű, téglalap alakú közepes tepsi méretű alapot kapok. Sütőpapírra ültetem, peremet hajtok, innentől kezdve ugyanaz a dolog + sütési idő, sütési hőmérséklet 180 fok légkeverésen, 200 fok hagyományosan.