Kedvenc gyümölcsös túrótorta - sütés nélkül

A.k.a. málnás túróörvény. Ami most meggyes, de mindegy.

Díjnyertes darab. De ami a fotót illeti, sikerült mindent, magamat is tökéletesen alulmúlni. Na jó, van még egy pár nagyon ronda, de ez külön fáj, több okból eredően. A legjobban azt sajnálom, hogy a tortához méltatlan, silány fotón nem jön át az a csodásan lágy, szinte habos textúra, amitől - kis hamis - annyira könnyednek hat a krém.

Találós kérdés: szerintetek az itt látható fotó mivel készült?

a) eldobható búvár Kodak
b) a sajátommal (bölcs, azaz okos és koros automata Nikon), csak előtte véletlenül megsanyargattam a fenekemmel (ráültem)

c) Nikon D60
d) Nikon D80

Köszi annak, aki szavaz annyi bizalmat, hogy biztos eldobhatóval készült.
Kevesebb, de valamennyi keserédes hála azoknak, akik a fenékméretemben vélték a balul elsült fotó övezte rejtély kulcsát (jézusom, nem leírom két pontosjével?!).

Mi a megfejtés? Ez egy ilyen angolszász teszt. Csak az kaphat 100%-ot, aki a kérdezőnél is jobban tudja. Mert igazából a helyes válasz az c) vagy d). Én nem tudom, melyik van a tesómnak, de nagyon komoly kütyü, annyira, hogy egyedül be se bírtam állítani (na jó, bekapcsolni is eltartott egy darabig), pedig volt, hogy egy egész hétvégére nálam felejtette. És végre itt van egy igazán méltó fotóalany (erről mindjárt), és ott van ő is, aki tudja kezelni, erre ilyen akadályok gördülnek elém, mint:

• a családi bázis erőssége a hangulatfény (rém rosszak a fényviszonyok)
  
• tele pocak a kitartó, igényes munkának nem melegágya (de a kolbászos bogrács lecsónak óóóóigen)
  
• kezdődött a családi pókerparti (pár, kétpár, drill, full, flush, mivan, hogyvanez?).
  

De. Amennyire ronda a kép, annyira finom ez a cucc. Szal voila mesdames et messieurs, a gourmandula egyik legrandább fotója, de ugyanakkor az egyik nagyonkedvenc torta.

Régi, nagy becsben őrzött recept, helye van az all-time dobogón. Ráadásul életem egyik első tortája, és egyben első nagy sikerélményem volt anno. Akkor egy lagziba készült, és valaki konkrétan azt hitte, a Daubnerből hoztam (ha valaki nem ismerné a Daubnert, ez kérem igen nagy bók).

És akkor pár szó a családi szülinapok rendszeresen visszatérő alakjáról és megosztandó tapasztalataimról, már ami a buktatókat illeti.

Ez egy ilyen karra gyúrós, fittness-es torta. Nem, nem az alacsony kalóriatartalma miatt, hanem mert nem sütni kell, hanem karizmunk minden tartalékát kifacsarva összekeverni. Nem vicc. Aki passzírozott már át zsírszegény túrót kanállal, fémszitán, meg aki vert már nehezen (vagy egyáltalán nem) felverhető műanyag zacskós tejszínt (és itt nem a zacskó anyagára gondolok), annak lehet sejtése arról, milyen fizikai munkáról beszélek. De valamit valamiért. Tetszik emlékezni? Nem kell sütni.

Miért is jó ez nekünk?

• Nincs sütéspara. Pont.
• Kánikulában ideális, merthogy nem fűtjük be a lakást. Nem mintha most bármi közünk lett volna a kánikulához, de egy átlagos nyári napon ez nagy érv lehet. És mivel 40 éven belül szicíliai forróság veti meg magát a Kárpát-medencében (hurrá-hurrá, jó, izé, morccc, hát ez tragikum), ezért a receptért sanszos, hogy a következő generációk is hálát fognak rebegni.
• Nem gyenge érv ez sem - egészen könnyű elkészíteni, sikerélmény garantált. Dummies, lehet vele feszíteni! (Egyértelműen jár a for dummies címke.)

Szóval a recept előtt még álljunk meg egy pillanatra. Kettőre.

1.Műanyag tejszín...

De komolyan, mi a búbánat van? Énnemtom mi történt a tejszínekkel mostanában, a negyedik zacskóba futottam bele az elmúlt két hétben, amiből 5-10 perc kitartó, verejtékes habverés (és szapora szentségelés) árán sem lett hab, csak – és ez a jobbik eset - valami szottyadt, sűrű lé. Nem emlékszem ilyen problémákra a gyerekkoromból.

Nem, nem az én készülékemben van a baj. Mezei zacskós tejszínt vettem. Nem romlott, és az első, kicsapódós baleset után már mindig hidegen lett feldolgozva.

Áram is volt, türelem is volt. Mit rontottam el? Talány. Illetve nem az: valszeg a mai gyári tejszín több vízcsapot látott, mint tehéntőgyet. (Üh, itt azért vannak kemény párhuzamok, de most maradjunk a tejszínnél... :))

Megoldás a tejszínparára

Mindig legyen otthon habfixáló! (Kriszta, ha olvasnád, látod, jegyzeteltem! :))

Lehet, hogy műanyag, de be kell lássam, plexi vagy nem plexi, az egyetlen, amivel meg tudtam menteni legalább 2 zacskót a négyből. Ez olyan vészhelyzetekben, mint amikben én találtam magam, nagyon nem mellékes szempont.

2. Zselatinpara...

Újfent rájöttem, a zselatin rohadt büdös tud lenni.
Attól kezdve, hogy tudomást szereztem róla, miszerint csonthártyából készül, kicsit elment tőle a kedvem, aztán most mégis kellett, és újra lesújtott a szag.

Megoldás itt is van:

Jó alternatíva az agar agar por, mondjuk ez meg algából van, ami csak egy hangyányit hanzgik vonzóbban egy édességben, mint a csonthártya főzet, de azért szeretjük (delikátesz boltokban lehet kapni).

Kevésbé elkötelezett naturalistáknak számba jöhet a zseléfix, amit minden rendes ABC tart a polcán, és amit most azzal hirdetnek, hogy nem szaglik, ráadásul melegíteni sem kell, szal igazi "for dummies" alapanyag.

Kedvenc gyümölcsös túrótorta

Hozzávalók

(egy hagyományos, kb 25 centis átmérőjű tortához):

"Tészta":
25 dkg keksz (én Grancereal originalt szeretem)
9 dkg olvasztott vaj
(ha több tésztát szeretnénk, emeljük a keksz és vaj mennyiségét)

Töltelék:
0,6 dl víz + 1 csomag lapzselatin
50 dkg (sovány) túró
Kb. 0,75 dl citromlé
7 dkg cukor + 2 ek. Cukor
3 dl tejszín
1 kk vanília kivonat (nem aroma)
25-30 dkg friss málna(vagy áfonya, szeder, stb.) leturmixolva 2 ek. cukorral vagy nekem most házi meggylekvár

Elkészítés

• A kekszet robotgéppel finomra aprítjuk, és az olvasztott vajjal elkeverjük. A formába kanalazzuk, és szorosan lenyomkodva letapogatjuk, úgy, hogy a karimára is jusson.
  
• Legalább 20 percre a mélyhűtőbe tesszük, hogy összeálljon (a vaj visszadermedjen).
  

Közben elkészítjük a tölteléket:

• A túrót egy kanál segítségével szitán áttöröm – ez melós, de nem több 10 percnél, és azért fontos, hogy igazán krémes legyen az állaga a túrónak. Megéri a munka!
• A tejszínhabot kemény habbá verem.
• A zselatint nagyon alacson fokozaton a 0,6 dl vízben felolvasztom (kb fél perc), de nem hagyom felforrni! Ha feloldódott, félrehúzom, és hagyom langyosra hűlni. De pár percnél többet nem szabad várni, mert hamar megkocsonyásodik! (Ha zseléfixet használunk, nincs ez a para).
• Túrót, cukrot, citromlevet alaposan elkeverem, belecsepegtetem és elkeverem a vanília kivonatot is.
• Óvatosan hozzákeverem a tejszínhabot, úgy, hogy lehetőleg minél kevésbé törjön össze a hab.
• A túrós masszába keverem a langyos zselatin felét, jól elkeverem, majd a masszát a mélyhűtőből kivett tortaformába öntöm.
• A zselatin másik felét a málnaturmixba (házi meggylekvárba, ésatöbbi) keverem, majd az egészet a túrótöltelék tetejére egyengetem.
• Ha örvényes mintázatra vágyik valaki, egy hústűvel rajzolhat spirált a masszába, így a gyümölcs szépen, vékonyan beletáncol a túrókrémbe.
• 4 órára hűtőbe teszem, hogy legyen ideje a tölteléknek megszilárdulni.
• Ezután a tortagyűrűt óvatosan eltávolítom, a torta tetejét tejszínhabbal és vagy friss gyümölccsel díszítem.