2009. június 11., csütörtök

Elvesztem, meglettem.


Emlékszem, mikor pici gyerekkoromban a Keletinél nyílt egy bazi nagy fagyizó, egy szálloda aljában. Azzal hirdették, hogy ÖTVEN fajta fagyi közül lehet választani. Ez akkor óriási dolog volt. Gyereknapon (vagy május 1-én?) Paps elvitt minket oda fagyizni. Emlékszem, ahogy álltam ott, a kánaánban, tátott szájjal, kábulattól bódultan, és csak arra tudtam gondolni, hogy 'de ennyi közül hogyan lehet választani?'. A bőség leblokkolt, úgy, mint megkergült macskát a grabancon fogás. (macska rebootolásról egy aranyos sztori itt)


Így vagyok mostanában a gasztroblogok kínálatával is. Először ott kezdődött, hogy letiltottam magam a szakácskönyvekről, aztán jött a receptújság embargó, végül a krónikus kapacitáshiánynak sajnos a webes kolleginák/kollégák kínálata is áldozatul esett.


Mindez persze átlátszó védelmi mechanizmus, csak hogy ne kelljen állandóan a lemaradásaimmal szembesülnöm, hogy mennyi mindent kellene még kipróbálni, a felhőkarcolónyi dédelgetett terv tetejében. Úgy látszik nem sikerült kinőnöm a gyerekkori jellemet, a bőség nálam komoly zavart okoz... :). Kezdtem úgy érezni, ha elkezdem olvasni a blogrollt, lehetetlenség tartani a tempót, úgy, mint akkor, 5 évesen a fagyizóban. Ahányat megjelölök, annál reménytelenebb, hogy valaha is a végére érjek, legalább a felhőkarcoló egy emeletének. Ez pedig néha már-már nyomasztó. (Néha azon gondolkodom, hogy vajon velem van baj, hogy ekkora csiga vagyok? Mi ennek a trükkje?)


Arra már nem emlékszem, hogy resetelés után végül milyen gombócokat kértem a fagyizóban, de két íz örökre belevésődött az emlékeimbe. Paradicsom (mily meglepő) és petrezselyem fagyi. Gyerekfejjel is ámulatba ejtett az akkor még extramerésznek ható ötlet. Már ezért a különleges élményért megérte az egész.


És ez hogy jön ide? A recept-megvonás más tünetekkel is társult: elkezdtek hiányozni a receptek mögötti törénetek, a történetek mögötti, számomra kedves emberek is. Szal mostanában fokozatosan engedem ki a kéziféket, ma pölö egy egész estére elvesztem a hálón, lesz ami lesz, és ha nem is készül el egy sem a jövő héten (vagy akár 2009-ben), sebaj, no pressure. Eredmény: már az élményért megérte pótolni a lemaradásokat, és gondolatban végigkóstolni a választékot. És külön jó érzés újra tudni, kivel mi van. (Mondjuk baromi éhes lettem, ennek annyira nem örülök.)
Hab a tortán: visszakapcsolódás közben találtam egy csomó új petrezselyem és paradicsomfagyit. :)


Hát, recept most nincs, csak ezt akartam mondani.

písz, d

4 megjegyzés:

juc írta...

Ismerős... Nálam ez úgy van, hogy amit el akarok készíteni, azt kinyomtatom (környezetvédő lelkemet megnyugtatandó kiselejtezett, egyik oldalára már nyomtatott papírra) és lefűzöm egy mappába... nos, csak a blogokból kimentett receptek kezdik kinőni a 2 db, 8-8 cm-es gerincű kapcsos fűzőt...

Gourmandula írta...

hát pont erről beszélek... :)

Beatbull írta...

S még csak a magyar gasztroblogokat próbálod követni - manapság nem egyszerű ebben az információáradatban eligazodni s ezeket befogadni.

Gourmandula írta...

igen, akkor még nem beszéltünk a külföldiekről, meg a non-gasztro blogokról, meg hírekről, stb... :))

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin