Tiramisu másképpen (rebarbarás rumos eperlekvárral)

Én az elkészített rebarbás epres rumos lekvárt (ld előző bejegyzést) a legméltóbb helyen két réteg piskóta között, lágy mascarpone krémágyban tudtam elképzelni. Milyen jól is gondoltam, mert különleges, friss, és könnyű desszertté érett össze pár hűtőben eltöltött óra után.

Tipp: ha nincs rebarbarád, hát hagyd el belőle, ha epred sincs, hát tegyél bele azt, amid van, bármilyen jófajta lekvár, ilyesmi mind remek lesz (csak passzoljon a kávéhoz, vagy a kávéd hagyd el belőle: na így vagyok én a konyhában).


Ami kellene hozzá:

Egy doboz babapiskóta
250g Mascarpone
4 tojássárga (ha csak három, azt is túléljük, de így még krémesebb)
3 fehérje
3 ek cukor (én édesítővel csináltam)
2 dl kávé
2 dl tej,
1 rúd vanília (vagy vaniliás cukor is megteszi, de hát az azért nem ugyanaz)
2ek. Rum vagy amaretto (nálam hangulat, vendégek ismeretében alakul, de azért módjával, a „kevesebb néha több” elv itt nagyon helytálló)
kakaópor (nekem most egy speckó, fűszeres kakaóra esett a választásom –ld képen- de a mezei, 100% kakaópor is tökéletes lesz)

Jó erős kávét főzünk. Azért fontos, hogy erős legyen, mert ha nem elég intenzív az íze, nem fog méltóképp érvényesülni a krémes piskótás rakásban.
Míg a kávét hagyod hűlni, a tojássárgákat habosra vered a cukorral, majd ha ez megvan, a mascarponét is belekanalazod, habverővel tovább vered. Ha minden jól megy, sűrű, kissé habos krémet kapsz.
A vaníliarudat éles késsel hosszában felvágod, és a vanília belsejéhez makacsul ragaszkodó fekete szemcsés vanília pépet a kés hegyével kisegíted a masszába, majd az egészet megint elkevered.

Eddigre a kávé valószínűleg kihűlt annyira, hogy a 2dl hűtőben tárolt tejjel felöntve kellőképpen hideggé váljon. Most löttyints bele a rumot.

Ha ez megvan, az előkészület utolsó lépéseként a fehérjéket egy kanál cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan a krémsajtos masszába forgatjuk. Eredmény: könnyű, habos állagú, vaníliás-édeskés krém. Kóstold meg, ha édesebbre szeretnéd, rajta.

Nem maradt más hátra, mint szépen egymásra rétegezni a finomságokat egy nagy tálban.
Első réteg: kávéban gyorsan megforgatott babapiskóta. Tipp: a jó tiramisu egyik titka, hogy a piskóta ne ázzon szét a kávéban, de eleget magába szívjon, hogy eredeti feladatát jódiákként ellátva a desszertnek enyhe kávés ízt kölcsönözzön.

Második rétegnek kanalazzunk a piskótákra egy vékony réteget a lekvárból.
Harmadik réteg: takarjuk be a krémmel az első két réteget.

Következő réteg megint piskóta, de figyelem, pont az előző piskótaszintre merőleges irányban, majd lekvár, krém, stb.

Legteteje krém legyen, letakar, majd irány a hűtő. Bírjuk ki, hogy nem járunk rá egy pár óráig, megéri. Ha összeért, tetejét szórjuk meg a kakaóval (valaki már a behűtés előtt ráteszi, én személy szerint jobban szeretem frissen rászórni, esztétikusabb, frissebb hatást kelt), és essünk is neki!

Én éjszakára pihentettem, és fejedelmi érzés volt másnap reggel a napot ezzel a remekkel és egy habos kávéval indítani. Élni tudni kell. :)