Spontán Palkó reggelire

A reggeli számomra lélektani fontossággal bír. Mármint hogy legyen, és jó legyen.

Nem lévén egy earlybird (mint pl. a barátka poszáta vagy búbos banka), időm nekem sem jut sokkal több a kivitelezésre, mint bárki másnak. Ellenben a fél órás reggeli szertartás – friss hírek átfutása egy bögre kávé és valami finomság mellett – egészen más fényben világítja meg az egész napomat. Mára makacsul ragaszkodom hozzá, ha kimarad, jajj mindenkinek (including myself).

Engem minősít, de talán nem vagyok klinikai eset attól, hogy ébredés után kb az első gondolatom, hogy hurrá, lehet enni (következik ez a szegényember vacsorája filozófiából), és rögtön utána az esetenként szinte sajnálatraméltón izgatott „mit is - mit is” gondolatmenet. Eltervezni sosem szoktam, rendszerint a pillanatnyi készletből dolgozom.

Ami fontos, hogy legyen nagyon finom, és gyorsan elkészíthető (kivétel ezalól a hétvége, amikor bármire képes vagyok, de ez egy későbbi post, boutsaka coming soon!).

Az alábbi palacsinta saját találmány, egy igen álmos reggel és egy szomorú, kifosztott hűtő spontán kölcsönhatása szülte. Nem voltak túl jók a kilátások, de láss csodát, a két negatív elektróda mégis nagyon pozitívan sült ki: azóta sem tudok róla lekattanni.

Lényegében egyszerű omlettről van szó, zabkorpával sűrítve. Ez így igen gázul hangzik, tisztában vagyok vele én is, de ennél egy kicsivel több bizalmat kérek: annyira finom (és nem mellesleg szuper egészséges), hogy döbbenet! …ez lehet, hogy megint csak engem minősít, mais bon… :)

Elengedhetetlen elemek e kerekded remekhez:

2-3 tojás (jómagamfajta torkos mackók három)
2-3 csapott evőkanál zabkorpa (a jóindulattal lisztszerű állagúnak mondható, őrölt fajta)
csipet vagy kettő fahéj
1 csapott evőkanál édesítő (vagy cukor, vagy méz)
csipet só (kell bele!)
sütéshez egy kis vaj
szeder, málna, vagy más, friss bogyós gyümölcs (jófajta 100% lekvár majdnem annyira jó)

Elkészítése igen nagyon egyszerű.
Tojás bekever, fahéj, édesítő, só beletesz, zabkorpa hozzáad, jól elkever. Ezalatt serpenyő felhevül, vaj rádob, elolvad, massza beleönt. Kb 1,5-2 perc után lehet fordítani, még fél perc, és boldogan csusszanhat alá a tányéromra a hiperkönnyű, pihe puha szépség.

Hangulatom és hűtőm tartalmának függvényében most éppen friss szedret tettem rá (utólag pótolt képen már ribizlis változat szerepel!), és meghintettem canderellel - de mondjuk egy mézes vagy juhasszirupos változat is igen szimpatikusan hangzik, csak én meg a krónikus véjt vacser mivoltam… néha már nekem is sok a saját hülyeségem, de ez van.

Ja, a gyümölcsöt én kicsit szét szoktam nyomkodni, és úgy teszem rá a palkóra, mert a leve akkor szépen elszivárog mindenfelé, és finom nedűje félig átitatja a tésztát. Grrr. Borzongatóan finom.

Kép egyszer, majd, talán, ha a csillagok is úgy állnak. Éhes voltam, majd pont nekiállok reggel fotózgatni, kettőig sem látva, korgó pocakkal. Muhaha. I don’t think so.