Fríz mentás cukkíni krémleves

Imádom ezt a vénasszonyos nyarat: 20-25 fok, napos, szikrázóan kék ég, de a hűvösebb reggeleken már érezni a levegőben azt a jófajta „hideg-szagot”. Pólóban indulok munkába, de már sálat kanyarintok a nyakam köré, és a cipellőm sarka asztali cetligyűjtő karóként szedi elhullott levél áldozatait. Mint a vihar előtti csend, minden békés, de valami készül, tudjuk, hogy egyszer csak kíméletlenül lecsap ránk a tél, az eső, a szürkeség. Én addig is minden cseppjét kiélvezem ennek a már-már szürrelálisan szép időszaknak.

Mi köze ennek a leveshez? Spontán, a képek hangulatáról jutott eszembe. Persze most mondhatnám, hogy a levest az "őszi nap ragyogása ihlette", de igazából csak arról van szó, hogy volt egy magát megadni készülő cukkíni a hűtőben, meg egy csokornyi ájulófélben levő menta a teraszon, amit azonnali hatállyal fel kellett dolgoznom. :)

És akkor a leves.

A zöldborsó-menta párosról már sokszor és sokan elmondták, hogy szép kis társulás. Jelentem, a menta cukkínivel alkotott frigye nemkülönben remek duó.

Én most sárga cukkínivel készítettem, de mielőtt érzékeny lelkületű olvasóim szitokbombát hajítanának felém a beszerezhetetlen alapanyagok használata miatt, jelentem, hogy

1) a sznobériának ható sárga cukkíni használata merő véletlen: ajándék K házi veteményeséből (God bless K), ami kezdett megfáradni a hűtőben, sos kellett tehát vele kezdeni valamit, így került a levesbe;

2) a szín csak esztétikum, ízre amúgy nincs különbség a két fajta között.

Azaz mezei zöld cukkínivel hasonlóan siker várományos ez a Fittipaldi gyorsaságával elkészülő, egyszerűségében nagyszerű leves.

Na és akkor a leves eredete. Merthogy ez egy fríz leves. Cikinemciki, nekem konkrétan lövésem sem volt, hogy az mi, de meggugliztam, és most már értem, hogy hol dolgozik G. :) Frízia ma az Északi-tenger délkeleti partjainak gyűjtőneve. Hollandiában a mai napig él a fríz nyelv és kultúrájukat is buzgón ápolja ez a napjainkra méretét és befolyását tekintve is jelentősen összezsugorodott népcsoport. Akit érdekel a téma, kattintson ide, szerintem annyira nem érdekes, de hát nem vagyunk egyformák.

Csendben és zárójelben tenném fel a kérdést, hogy egy erősen tájidegen cukkíni és menta alap ugyan mitől és hogyan lett egy – és ezért most a frízek tuti megvernének - alapvetőn holland vidék nemzeti levese, no de ez a furcsaság nem változtat a tényen, miszerint az íze egész egyszerűen remek.

Mentás cukkíni krémleves

Hozzávalók:

(4 személyre)

(Ötletet innen vettem)

1 nagyobb (kb fél kilós..? 30x4cm...?) cukkíni, felkockázva

1 nagyobb fej vöröshagyma, durván felkockázva

1 kövér gerezd fokhagyma, durván felaprítva

1 közepes méretű krumpli, egészen apróra vágva (eredetiben nincsen, de szerintem enélkül túl híg lenne a leves, én pedig a krémesebb, pürésebb állagot kedvelem)

2 cup tej

2 maréknyi friss menta, finomra aprítva

só, fehérbors ízlés szerint

kb. 2 cup alaplé (inkább hús, de lehet zöldség is; húsleveskockából ez 1 db-ot jelent)

2 ek olívaolaj/vaj

Elkészítés:

• A hagymát a zsiradékon megdinsztelem.
• Hozzáadom a fokhagymát és a cukkínit, és kb. 1-2 percig pirítom – nagyon fontos, hogy ne kapjon oda (közepesen erős láng még ok).
• Beleszórom az egészen apróra vágott krumplit, sózom, egyet-kettőt kavarok rajta.
• Felöntöm a tejjel, és óvatosan felforralom (vigyázat, tej könnyen odakap), majd hozzáadom a (lehetőleg már forró) húslevet.
• Fedővel letakarva főzöm addig, míg a krumpli meg nem puhul. (Addigra a cukkíni is megpuhul). Ez kb 8-10 perc.
• Ha kész, botmixerrel pürésítem, ha kell, utánsózom.
• A finomra vágott mentát a legvégén szórom bele, és alaposan elkeverem. Itt jönne a fehérbors is a képbe, de én erről megfeledkeztem. Biztos úgy is finom. Megjegyzés: az eredeti recept a mentát a pürésítés előtt teszi bele, nekem így jobban tetszett, de ez már részletkérdés.
• Azonnal tálalom, hogy a menta intenzív íze teljes fényében érvényesülhessen.