Indulamandula: Szlovénia (Seafood madness)

Újra itt, újra bréking: a Szlovéniában eltöltött 5 nap alatt akkora lendülettel ugrottam előre seafood terepen, mint ahogyan egy vállról indítható rakéta startol egy erősen hátszeles napon.

Konklúzióm röviden:
Ami jó, az jó. A seafood nagyon jó. Szlovénia szintúgy.


Konklúzió picit bővebben:
Ritkán gondolom, hogy a szavak börtönként korlátoznák az élmény határait, de az út során szerzett gasztroélmények ill. a mindenhonnan zabolázatlanul ránk zúduló szépség pont ilyen eset. Továbbá - gasztrovonalon folytatva - megértettem, hogy valóban nagyobb flash egy seafood tál adta élményen osztozni, mint egy tál répacurry-n. (Na igen, ez így utólag elég evidens... Elvégre a józan ember sem érti, min röhög a bedzsózott másik, nem?)





Jöjjenek hát a meghatározó és kevésbé meghatározó élmények, amik ebbe a megvilágosult tudatállapotba kergettek, szépen sorjában.

Van olyan szerelem, amihez be kell érni. A Fésűkagylónak sokat kellett rám várnia, de lámlám, a türelem Gourmandulát terem: az amerikai álom megtestesítőjeként, a semmiből előtörve lett egyik napról a másikra az új verikedvenc ételem. Ha valaki azon filózna, hogy hogyan lehetne levenni a lábamról, STOP, ne gondolkodjon annyit, egyet mondok: két scallops. (Azt se bánom, ha valaki megbánt, feltéve, hogy így engesztel utána ki…)
Kóstoltam natúr sütve, sajtszószban sütve, de amitől abszolút és tartósan elgyengültek a térdízületeim, az a házi készítésű, petrezselymes-fokhagymás vajba forgatott változat volt. (Cs is the maaan :))





A tintahal és a közöttem szövődő viszony is egyre komolyodik, fésűkagyló után immáron eza legkedvesebb állat, és a kutyával ellentétben határozottan az az érzésem, hogy ha tartanék sajátot, nem sajnálnám levágni. A képen látható paradicsomos változat emlékétől a boldogságos könnycseppek készségesen sorakoznak fel a könnycsatornáim kijáratánál, még jó, hogy van az önkontroll. A fehérboros-chilis szószban készült verzió gondolatára az agyam érzelmekért felelős félteke szintén kellemes bizsergéssel jutalmaz. Hamarosan újra elkészül mindkettő, és akkor receptet is mellékelek.

Kagyló: kicsit olyan enni, mintha egy leszakadt fülből csipegetném ki a cuccost, és ezen a képen egyáltalán nem segít az a vajas-fehérboros szósz, ami lecsepeg róla. De igazából amilyen szarul nézett ki ez régen, annyira nagyon nagyon ínycsiklandóan finom most.

Garnélarák: ha valaki megpucolja helyettem, akkor 10 pontos. Ha nekem kell megpucolnom és ráadásul az állat úgy halálozott el, hogy az esedékes bélürítés még pont nem történt meg, ez némiképp képes belepiszkítani az összhatásba, de alapjában véve így is minimum 9 pontot érdemel.

Hal: kábé tízszer megkérdeztem, de még mindig nem sikerült megjegyezni a nevét azoknak a fajtáknak, amiket kóstoltam. A házi készítésű volt - számomra – messze a legfinomabb: hasában citrommal, provanszi fűszerrel hintett vajon pirult. Az eredmény mesésen omlós, vajpuha falatok.

Junkfood: Bledben is van sramli zenész és giroszos, na ez a kombó egészen balatonos volt. Főleg a löncshús a pitában. (Nem úgy, mint egy fél kiló tonhallal megpakolt tunaburger. yesss.)

Itallap

Bor: biztos én vagyok tájékozatlan, mert nem tudtam, hogy létezik szlovén bortermelés, méghozzá nem is rossz, ellenben állítólag elég jó. Hát, mi csak egy termelőnél teszteltünk, de ott igen alaposan, és az valóban és tényleg remek volt.

Bohonji forrásvíz. Csak én voltam régen kirándulni a hegyekben, vagy manapság már tényleg ritka, hogy a csapból ingyen jön a forrásvíz? Nekem nagyon bejött.

Vodka-gyömbér: pont olyan, mint itthon. A globalizáció gyümölcse, ugyebár.

Ráadás: megvettem életem első saját csomag epres gumicukrát. Nem szlovén, távolról sem kifinomult, de hát mit tegyek, a ragadozóra váltásommal egy időben a műanyagkaják is elkezdtek vonzani.

***

Egyelőre ennyi. A nyárnak vége, egy ideig most nem utazom semerre, ellenben újra beveszem magam a konyhába. Szal receptek coming up szépen sorjában, ezt meg most tekintsük mézesmadzagnak.

És mivel úgy belejöttem a kollázskészítésbe, hogy nem bírok leállni, íme egy ráadás hangulat-válogatás Szlovéniáról. Ja, meg még azt is akartam mondani, hogy jó lehet pirani lakosnak lenni.