2009. január 26., hétfő

Csokivulkán (csokoládé soufflé)


Ahogy ígértem, a vulkánparti desszertje, ami tényleg büntetett, a szó legjobb értelmében. Nem sok szebb létezik annál, mint amikor a kanalunk éppen, hogy csak megsimítja a külső réteget, válaszul az egész sütemény beleremeg, majd előbukik a csokoládé, és a sűrű, illatos, gőzölgő csokoládéláva lágyan hömpölyögve indul meg a szuflé oldalán, végül pedig a tészta tövében békésen megpihen.

Talán az egyik legjobb desszert, amit valaha összehoztam. Nincs is tovább mit ragozni.


De, deee, mégis ragoznám egy picit. Mert például fontos tudni, hogy a bonbont (tudom, tudom, nem bonbon, hanem ganache) óriási hiba lenne nem előre, saját kezűleg elkészíteni, hiszen igazán nem nagy cucc, csak a fagyasztás miatt picit időigényes, viszont annyit, de annyit ad az egészbe, konkrétan és szó szerint a csokivulkán lelke. (Aki viszont lusta, használjon valami jófajta trüffelt, de azt is fagyassza le.)


Lehet és érdemes variálni, én most chilis csokit használtam a tölteléknek, de fantasztikus lehet narancseszenciával, vaníliával, mentával, stb., kedv, ízlés és a bolt kínálata szerint lehet játszani az ízekkel. 

 

Ha hatványozni szeretnék az élvezeteket, kanalazzunk mellé egy kövér gombóc vanília fagyit is. Hedonizmus a köbön.

 

Ja, a ganache-ról csak annyit, hogy tejszínes csokoládémasszát jelent, trüffelekhez, bonbonok töltelékeként, egyéb desszertekhez használják. Maga a szó annyit jelent, hogy bolond. Merthogy történt egyszer, hogy egy ügyetlen szakácstanonc a csokireszelékre forró tejszínt löttyintett. A mester ráförmedt, hogy „Te bolond!” (eredetiben valahogy úgy hangozhatott, hogy „Ganache, toi!!!”), de ugyebár ki nem dobunk olyat, aminek megmentésére még van cseppnyi remény, így simára keverték, és betesztelték az eredményt, majd konstatálták, hogy ez bizony egészen jó lett. Gondolom, az eredménytől függetlenül azért csak kapott a nebuló egy baráti taslit, a ganache név meg stílusosan rajta ragadt az új felfedezésen.

 


Csokoládé soufflé (csokivulkán)

(ötlet ez és ez alapján)

 

Hozzávalók

(6-7 darabhoz)

 

3 egész tojás

3 tojássárgája

4 ek. cukor

170g étcsokoládé - a legjobb, ha min. 70% körüli kakaótartalommal (én nekem most becsúszott 180g is, nem ártott neki)

140g sózatlan vaj

8 ek. sima fehérliszt

Vaníliafagyi a tálaláshoz (opcionális)

 

Ganache-hoz (a csokitöltelékhez)

90g nagyon jófajta csokoládé, finomra aprítva (vagy lereszelve) (nekem Lindt chilis csoki, ami 100g, de hát nem ártott neki ez sem)

75ml tejszín

 

Elkészítés

 

Kezdjük a ganache-sal:

  • A csokoládét egy keverőtálba tesszük.
  • A tejszínt közepes erősségű lángon addig melegítjük, míg gőzölögni kezd, és az edény szélein buborékok formálódnak.
  • A forró tejszínt öntsük a csokoládéra, és addig kevergessük, míg a csokoládé el nem olvad teljesen, és egyenletes, sűrű, homogén masszát nem kapunk.
  • Tegyük félre hűlni (télen terasz, nyáron hűtő), kb. 30 percre, közben néha átkeverve. Ennyi idő alatt jó esetben eléggé megszilárdul a massza ahhoz, hogy dolgozhassunk vele.
  • A lehűlt masszából két kiskanál segítségével 6-7 darab kövér bonbon méretű labdacsot formázunk, fóliával/folpackkal bélelt tálba ültetjük, és mélyhűtőben kb./minimum 4 óráig fagyasztjuk (ennyi időre van szüksé, hogy megkeményedjen).

 

Csokisoufflé

  • Melegítsük a sütőt 200 fokra.
  • A tojásokat, tojássárgákat és a cukrot elektromos habverővel  kb 8-10 percig verjük, míg halványsárga, habos állagú nem lesz (ezzel együtt a térfogata is kb duplájára nő). Éljen a keverőtál és az automata gépek.
  • Míg dolgozik a gép, a csokit feldarabolom, és a vajjal együtt, gőz felett megolvasztom, simára keverem. Ha kész, félrehúzom, és picit (pár percet) hagyom hűlni.
  • Ha kész a tojásos massza, a lisztet gyengéden belelapátolom és elkeverem (én segítségül hívtam a gép lassúra állított keverőjét).
  • Egy kanál tojásos masszát a csokoládéhoz keverek, majd a csokimasszát beleöntöm a tojásos keverékbe, és szép simára keverem.
  • Egy ecsetet olvasztott vajba mártok, és gazdagon megkenem vele a soufflé formák belső falát.
  • Minden tálka aljába teszek egy nagy evőkanálnyi tésztát, majd picit rázogatva elegyengetem az edény alján.
  • A mélyhűtőből előveszem a ganache-okat, és minden tálka közepébe ültetek egyet-egyet, vigyázva, hogy ne nyomjam az aljára (nem akarom, hogy leérjen)
  • Végezetül minden tálkát megtöltök a masszával, úgy, hogy a csokigolyókat elfedje. (Jó esetben kb. minden tálkát 3/4ig töltünk meg, hiszen még emelkedik, és így lehet majd csak szépen kiborítani)
  • Sütőben kb 10-12 percig sütöm, a teteje eddigre megsül, és az egész picit megemelkedik.
  • Ha kész, hagyom pár percet hűlni, majd óvatosan tálkára borítom, mellé vaníliafagyit kanalazok annak, aki kér.


22 megjegyzés:

nana írta...

jól hangzik :) én most a szimpla csoki souffléval kísérletezem, és nagyon izgi :) a sajtlávás krumplivulkán is nagyon tetszik, és jó, h hallani felőled!

Gourmandula írta...

:) felőled is!! :)

napmátka írta...

Ez igazi csoda! Gratulálok!

Gourmandula írta...

hát ugye? :)))) el se hittem, komolyan, megkönnyeztem..:)

irsettler írta...

Nem hiszem el, hogy kimaradtam a vulkántúrából! Nem titok, a sajt és a csokoládé számomra két alapvető élelmiszer. A sorrend mindegy. Mihamarabb pótolandó, GSL-lel kóstoló küldhető. Very warm welcome. Persze a lényeg, hogy gratulálok ismételten.. de egyelőre még az irigység zöld szemű szörnyével viaskodom... :D

Beatbull írta...

Nagyon jól sikerülhetett a kép alapján ;) Naná, hogy chili került bele nálad ;) Legközelebb meg wasabi? ;)
Pontosan így készítettem életem első belül folyós csokitortácskáját még 4-5 éve, aztán megismételtem kb. 2-3 éve, csak akkor olyannyira jól sikerült lefagyasztanom a tejszínes csokibelsőt, hogy kívül tök forró volt a tészta és megsült, belül viszont még jéghideg maradt a ganache ;) Én ki voltam akadva az eredményen - vendégeimnek meg külön tetszett a hideg-meleg játék.

Kriszta írta...

Atyaég, mennyire jól néz ki!
Ezt a receptet elmentem.

Ottis írta...

Na ezt ki kell próbáljam!Szuper jól néz ki!

The Chef Viki írta...

Szadista kínzás így korán reggel :-) Csodálatos, és a nyálelválasztásomról most ne is beszéljünk :-D

Gourmandula írta...

Úgy látszik, sokan szeretik a csokit. elnézést a kínzásért... :)))
XT:úgyis tod, h neked bármikor megcsinálom, csak kérned kell. Ez nem küldhető, kötelező az azonnali fogyasztás.
BB: :) nem is csípett...:) egyébként láttam már wasabis csokit, de az picit nekem is meredek. Ellenben egy narancsos téma nagyon érdekelne.

cukroskata írta...

Húúúúúúúúúúú, ez tényleg merénylet. Már a látványától is melegség önti el a lelkemet, vagy a gyomromat? :-))))))

Ízbolygó írta...

Fantasztikusan néz ki! Én már csináltam a Mr.Ramsay félét meg sima Grand Marnier-s szuflét, de ez olyan minta a kettő ötvözete volna.

Gourmandula írta...

Ja igen, végül elfelejtettem, hogy arra jutottam, hogy legközelebb nem is narancsos, hanem narancslikőrös ,vagy whiskeys, vagy ilyesmi lesz a töltelék! Mindenképpen alkohol. :))Grand Marnier, hmmm...
Örülök, h mindenkinek így tetszik! :)

Lizi írta...

A Rádayban van/volt egy étterem, azt hiszem csak kétszer voltam ott, kizárólag a csoki souffléjuként. Ugyanígy nézett ki (na jó persze a tiéd azért szebb ;-), a legdurvább édesség, vanília fagyival kizárólag!

Grenadine írta...

őrjítő a csokilávád!!
ha van kedved és időd, megírhatnád, mit olvastál tavaly: http://grenadinegasztro.blogspot.com/2009/01/konyvek.html

Vali írta...

Kész, végem van. Ez valami gyönyörűség. Azt hiszem ezt hamarosan kipróbálom, aztán mehetek 1 számmal nagyobb nadrágot venni.
Ha van kedved és időd akkor légyszíves írjál, 5 olyan dolgot ami nálad függőséget okoz.

Névtelen írta...

A tésztája ízetlen.. Só hiányzik belőle, vagy valami.

Gourmandula írta...

Ehhez a tésztához nem kell só.. Az egyetlen fontos kritérium, hogy jó minőségűek legyenek az alapanyagok: ha a felhasznált csokoládé látott kakaót (hiszen az olvasztott csoki a lelke a tésztának!), a tojást tojó tyúk napfényt, a cukor pedig répa vagy nád formájában alulról vagy felülről szagolt jófajta földet, akkor nem lehet a tészta sem ízetlen. Szerintem továbbra is az egyik legcsodálatosabb darab, amit valaha ettem, de lehet, hogy ezzel is csak magamat minősítem, ill. újabb bizonyíték, hogy nem vagyunk egyformák, amivel persze semmi baj nincsen. :)

Szilvia írta...

Szia!
Nagyon köszi, életem első souffléja volt, de hála neked, osztatlan tetszést aratott... egy kérdés: miután gyönyörűen megsült, végül a souffléformából kellett kiegyük, mert nem birtam kiszedni, rögtön összetört (ugye a folyós töltelék kikivánkozott). Jobban ki kéne vajazni? V kevesebb ganache-t tegyek bele (bár szerintem az vétek :) )
Köszi és minden jót, még sok ilyet légyszi!

Gourmandula írta...

Nagyon örülök! :))
Amikor kiveszem a sütőből, hagyom kb 5 percig hűlni, aztán késsel finoman a karimáját végighúzom az edényben, a formára teszek egy tányért, és megfordítom. Így már fejjel lefelé van a forma, picit rácsapkodok, ha mágától nem adná magát. Nekem így simán kicsusszant.
És sütés előtt ecsettel szoktam kikenni a vajat, úgy egyenletes.

Névtelen írta...

alig várom, hogy kipróbáljam, ez az egyik kedvenc desszertem, de kevés helyen igazán finom!
arról,hogy hogy jön ki a formából, több helyen is olvastam, az egyik ötlet, amit jónak tartok, ha a vaj mellé még megszórjuk valamivel, pl. liszt helyett csokiporral, akkor nem tapad az edény oldalához és könnyen kicsúszik..
köszi a receptet, mielőbb kipróbálom, mert nagyon megkivántam :))
Mariann

Gourmandula írta...

Szia Mariann!
Azóta többször is készült, slégertermék, szal mondhatom, hogy kiborításban van tapasztalatom. :)
simán kijön, hagyni kell 1 percet magához térni a sütőből kivétel után, késsel megbizergálni a peremét, tányért rátenni a tetejére, hirtenen megfordít, ha kell, picit rázogat és kicsusszan illedelmesen, ahogyan kell.
Sok sikert hozzá! :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin