Avokádó tempura thai rizstészta salátával

Ha létezik olyan, hogy nehéz japán étel, akkor az a tempura. Azért az étel nehézsége relatív, mert ami a Jingmung család emésztőrendszerének egész estés pihegős program, az itthon könnyed előételként szerepel az étlapon.

Egyébként maga a tempura szó konkrétan a tésztát jelenti, amibe a különböző zöldséget vagy tengeri herkentyűket mártják. Nevén nevezve palacsintatésztába mártott apró falatok, forró olajban kisütve. (Plusz info: az egyetlen fogás, ami a Fuji étteremben nem az igazi.)

Ez nem is Fuji inspiráció, az eredeti ötlet a Spoon szakácsát dícséri, és bár elsőre az olajban sütött avokádó nekem cseppet nehéznek tűnt, meglepően könnyen takarítottam el a tányéromról. A kreációval kapcsolatos egyetlen hiba a salátában bújik meg, mert az üvegtészta miatt lehetetlen kultúráltan enni. (…vagy csak engem nem tanítottak meg felvállalhatóan táplálkozni?) Mindenestre biztos-ami-ziher alapon első randin, munkavacsorán, egyéb viselkedős alkalmakkor inkább ne, minden más helyzetben nagyonisde.


Avokádó tempura thai risztészta salátával (4 személyre)

I. Avokádó tempura

4 db kisebb méretű, vagy 2 db nagyobb, kemény, de nem teljesen éretlen avokádó (fejenként kb. 4 szelet)

Tempura tészta (eredeti tésztarecept itt)
1 tojás
1 cup jéghideg víz (vagy szóda)
1 cup liszt

Verjük fel a tojást, adjuk hozzá a jéghideg vizet, végül az átszitált lisztet. Ne kavarjuk agyon, állítólag nem jó neki.

Az avokádókat pucoljuk meg, és vágjuk kb. 1 centis szeletekre.
Tésztába bemárt, forró olajban gyönyörű aranybarnára süt.

Tippek azoknak, akik a japán anyósjelöltet is le akarják főzni, vagy szimplán bajnok tempurát szeretnének készíteni.

1. Nagyon fontos a jéghideg víz. Bár nem lehet elég jeges ahhoz, hogy fittness étel legyen a végeredmény, a minél alacsonyabb hőmérséklet akadályozza meg, hogy sütéskor a tészta értelmetlenül sok olajat szívjon fel magába. Pont emiatt a tésztát célszerű közvetlenül sütés előtt készíteni.

2. Azt is mondják, hogy ne keverjük túl a tésztát, és ügyeljünk, hogy a falatkákat csak vékony rétegben takarja be.

3. Profiknak az olaj hőmérsékletére is oda kell figyelni. Ha többféle dolgot sütünk, mindig a zöldséggel kezdjük, mert annak egy árnyalatnyival alacsonyabb az ideális sütőhőmérséklete.
Konkrétan, zöldségek 171 (340F) fokon pirulnak a legszebbre, ugyanez az eredmény tengeri herkentyűk esetében 177 (350F) fok (na jó, ugye senki nem gondolja, hogy ezt én tényleg lemértem? …csak ha már van ilyen információm, gondoltam, megosztom a lelkes nagyérdeművel.).

4. Akkor honnan lehet tudni, mikor jó az olaj hőmérséklete? A japán szakácsnő útmutatása a következő: dobjunk egy cseppnyi tésztát az olajba. Ha a tészta azonnal a felszínre tör, kicsit túlmelegedtünk. Ha a tészta esés közben félúton megáll és utána jön vissza, akkor jók vagyunk.

II. Thai rizstészta saláta

(4 személyre)

Fél fej jégsaláta, csíkokra vágva
Fejenként 4 szem koktélparadicsom, negyedelve
1-2 db ropogós zöld körte, julienre vágva (eredetiben licsi volt, én azt nem nagyon szeretem)
2-3 sárgarépa, julienre vágva
1 db sárga kaliforniai paprika, julienre vágva (csak a színe kedvéért is muszáj)
1 csomag vékony üvegtészta
2 marék pörkölt sósmogyoró
1 db lime 3 fejenként egy cikkely a tálaláshoz
Chiliszósz
Friss korienderlevél finomra aprítva (ízlés szerint)
Szezámolaj
Édes chiliszósz (tálaláshoz)
Só


Az üvegtésztát pár percig forró vízben áztatjuk, pár percet várunk, és készen is van. Alaposan csepegtessük le.

A répát szezámolajon kevés szójaszósszal pár perc alatt félkész-ropogósra sütöm.

A saláta kivételével zöldségeket egy nagy tálban összekeverem, hozzáadom a répát, a tésztát, megöntözöm szójaszósszal (figyelem: ez is csak jófajtával működik, ne ezen spóroljunk), ráfacsarom 1 lime levét, beleszórom a koriandert, megöntözöm kevés szezámolajjal, vérmérséklet szerint adok hozzá chilit és/vagy chiliszószt, ha kell, picit sózom.
Legvégén mehet bele a salátalevél és a mogyoró. Done.

Az avokádó tempurához tálaláskor kötelező jelleggel adjunk édes chiliszószt, és egy cikkely lime-ot (utóbbit annak kedvéért, aki a savanykás ízt halmozottan kedveli).

Megjegyzés: nem kevésbé finom, de bícsszezon-barát változat, ha a tempura helyett tofut készítünk a saláta mellé. Vágjuk kockára, és süssük ugyanúgy, mint a répát.

Cukkíni puding és paradicsom coulis

Elöljáróban a statisztából lett díváról szólnék. Merthogy ez a coulis számomra nagyon fontos felfedezés. Ráleltem a paradicsomszószok Nescaféjára: instantból márpedig ez a legjobb. Az alábbi receptnek egyértelmű bajnoka, még akkor is, ha csak caddyként érkezett a pályára.

A coulis (francia eredetéből fakadóan magyarul igen viccesen csak kuli) tulajdonképpen pürésített - és ha szükséges, átszűrt - gyümölcs vagy zöldségszósz, amely hidegen, ízesítő és díszítő elemként landol a tányéron.

Ez a konkrét változat annyira nagyon finom lett, hogy én rögtön beforralva is teszteltem.
Ha nincs időnk (vagy lusták vagyunk) a tisztességes paradicsomszósz elkészítésére, akkor használjuk ezt, a ’10 perc alatt kész’ kategóriában tuti nem akad jobb. Öntsük tésztára, kanalazzuk hideg/meleg levesként, vagy hűtsük vele a kedélyeket, csak úgy, bármikor.

Az eredetileg főszereplőnek szánt zöldségpuding állagra, kinézetre hibátlan, de ízre kicsit diétás. Ha nem bánunk egy kis extra kalóriát, akkor ahhoz, hogy igazán méltó társa lehessen a szósznak, és neki is jusson a rivaldafényből, joghurt helyett használjunk tejszínt és/vagy ricottát, és bátran gazdagítsuk egy kis sajttal is (füstölt, parmezán, akármi, csak sok legyen). Én legközelebb így teszek, ezért az alábbi receptbe - emlékeztetőül magamnak - zárójelbe már oda is jegyzeteltem a felturbózott változatot. Látványos fogás, elegáns előétel húsevőknek, különleges főétel vegáknak.

Cukkíni puding paradicsom coulis-val
(eredeti recept itt)

Hozzávalók 3-4 személyre

Cukkíni puding
2 közepes cukkíni
1 ek olaj
250g póréhagyma
vaj
2 gerezd fokhagyma
1/2 ek kakukkfű
2 tojás
150 ml joghurt (v2: ricotta és tejszín keveréke, joghurt állagúra - kb. fele/fele)
1 ½ ek liszt
bors
(v2: 1-2 marék reszelt parmezán)

Paradicsom coulis
250g paradicsom (én konzervet használtam)
1/2 citrom leve
bazsalikom
1 ek méz
1-2 ek olívaolaj
só, bors

Az egyik cukkínit hosszában vékony szeletekre vágjuk, és forró vízben kb. 2 percen át puhítjuk. Ha már engedelmesen hajlanak, hideg vízzel villámhűtünk, és a száraz (papírszalvétával fel lehet itatni a vizet) szeletekkel béleljük a kiolajozott edénykéket (kb. 2 decis edényeket használtam).

A másik cukkínit és a pórét apróra vágjuk, és vajon, gyengeközepes lángon, fedő alatt puhítjuk kb. 5 percig. Ne felejtsük el sózni, borsozni.

A megpuhult zöldséget turmixoljuk össze a tojásokkal, joghurttal (ricottával), 1 gerezd fokhagymával, liszttel, kakukkfűvel, és ha szükséges, sózzuk, borsozzuk. Ha a turbóváltozat készül, turmixolás után adjuk hozzá a sajtot.

A masszát öntsük a cukkínikosarakba (kb a zöldség szintjéig érjen), tálkákat ültessük kb. 1-2 ujjnyi vízzel töltött tepsibe, és 175 fokos gőzfürdőben (légkeverés) 30-40 perc alatt süssük készre.

A coulist ráérünk elkészíteni az utolsó 5 percben. Minden hozzávalót turmixoljuk össze, és ha hidegen ennénk, dobjuk a hűtőbe, ha melegen ennénk, forraljuk fel. Ennyire gyönyörűen egyszerű.

Megvolnánk, ezen a ponton el lehet dönteni, hogy várunk e 1 óra hűtési időt, és hidegen esszük (nyári kánikulában szuper lehet), vagy melegen látunk neki.

Tálalás: a tálkákat tányérra borítjuk, és leöntjük a szósszal. Voila! Tálalva.

Azért azt megvallom, a puding kiborításától enyhén tartottam (mindig minden kiborítástól van bennem egy kis félsz), pláne, hogy én az eredeti recepttel szembe menve nem akartam megvárni, míg kihűl (az éhség türelmetlenséget szül). Alaptalan volt az aggodalom, melegen is könnyedén, remekbeszabott formában landolt.

Már jóllakottan a hideget is kipróbáltam, úgy sem volt gond a tálalással, a puding állaga meg még sokkal pudingabb volt.

A talán még nálam is lököttebb bátyámnak meg üzenem, hogy pudinghoz igenis nem kell zselatin, Teeeeeeeee. :DD

Olasz padlizsánfasírt (A tökéletes vegaburger)

Jelentem, megtaláltam a tökéletes vegaburger pogácsát. Mind kinézetre, mind állagában tökéletes, nem mellesleg az íze is hibátlan. Köszönet érte egy számomra kiemelten kedves ismerősnek (D), aki nemrég hazánk kedvenc szociális hálóján keresztül keresett meg (éljen a wiw), és rögtön a lényegre is tért: a padlizsánfasírt receptje kellett neki. Merthogy azt én biztos ismerem. Őőő, vakartam a kobakom, néztem agykamraajtókat nyitogató fejjel, hát, nem, így konkrétan nem…

Sebaj, konyhatájéki lelkesedésem elemi mozgatórugója pont a felfedezés nyújtotta izgalom, így megígértem, hogy utánajárok.

A téma alapos körbejárása után két olasz befutóra szűkítettem a lehetőségeket: egy ünnepi alkalmakon villogtatható kalóriabombára (ide kattintva megtekinthető), és egy wellness-fitness barátabb változatra (eredeti recept itt).

D és az én preferenciáim általában összecsengenek, és szerintem nem bánja, hogy ezúttal a lájtosabb megoldásra esett a választásom. Külön előnye, hogy nem olajban, hanem sütőben sül.

Eredmény: szuperfinom multifunkciós feltét, vegafasírt, vegaburger pogácsa, póthúsgolyó és még annyi minden más! Grillen tuti kipróbálom az első teraszparti alkalmával (a rácsok miatt lehet, hogy akkor árnyalatnyival több zsemlemorzsára lesz szükség), most wrapbe tekertem.

Drága D, nem tudom, milyen fasírtra gondoltál, de remélem, hogy ez tetszik, kipróbálod és ízleni fog!

Olasz Padlizsánfasírt

Hozzávalók (kb. 10 db 4 cm átmérőjű pogácsához)

3 gerezd aprított fokhagyma
1 db nagyobb padlizsán (330g) felkockázva
15 ml víz
50 g reszelt sajt (parmezán, eidami, füstölt, ami van)
sok friss petrezselyem,
oregánó, bazsalikom
2 tojás
80 g zsemlemorzsa (esetemben homemade pirított, fűszeres kruton, teljes kiőrlésű biokenyérből)
olívaolaj

Wrap töltelék:
Salátalevél
Paradicsom (kimagozva!)
Tökmag
Joghurt
Lime lé ízlés szerint
Petrezselyem
Chili szósz
Só, bors

Fokhagymát kevés olajon picit pirítom, hozzáadom a padlizsánkockákat, jól átforgatom, és felöntöm a vízzel. Fedő alatt kb 15-20 perc alatt puhára főzöm.

Közben megcsinálom a zsemlemorzsát, azt alapból ugyanis soha nem tartok otthon. Ha néha szükségem van rá, bio teljes kiőrlésű barnakenyérből szoktam készíteni pirított, fűszeres kockákat (pici olívaolaj, bazsalikom, oregánó, stb. só, bors bekever, sütőbe be, 200 fokon 10-12 percig pirít), és ezt zúzom szét. Most is így tettem.

A megpuhult padlizsánt kiszedem egy tálba, hagyom langyosra hűlni (éljen éljen a walk out hűtő), majd bekeverem a krutonokkal, a tojással, fűszerekkel. Én opcionálisan botmixerrel is nekimentem, hogy homogénebb masszát kapjak. Végén mehet bele a reszelt sajt, majd bedobom a hűtőbe hűlni, hogy a massza kicsit összedermedjen.

Sütőt 175 fokra izzítom.

A hideg masszát (kb. 15 perc) kedv szerinti formában sütőpapírra szedem, és 30 percig légkeveréses fokozattal sütöm.

Padlizsánfasírtos wrap

A zöldségeket összekeverem a joghurttal és a fűszerekkel, majd a tortilla-lapra halmozom. Tetejére jöhet a fasírt, majd az egészet feltekerem, végül a tekercset alufóliával rögzítem.
Óvatosan a szósszal, mert nagyon maszat tud lenni.

Mexikói ’Margarita’ zöldségkrémleves

Ehhez a leveshez inspirációként egy Tulumban kóstolt kukoricakrém-leves szolgált. Igyekeztem autentikusan visszavarázsolni, de fontos szempont volt az ízeken kívül a gyorsaság és a hűtőm ürítése is. Utóbbival csak azt kívánom jelezni, hogy a felhasznált zöldségek mindenki ízlésének megfelelően részben vagy egészben felcserélhetőek, a lényeg, hogy ha már mexikói a járat, javaslom a kontinensen megtermő zöldségek használatát.

Az eredeti változat nagyon finom volt, ott és akkor valami mégis érezhetően hiányzott belőle az izgalmashoz. A Művelt Alkoholisták nem hivatalos (értsd: önjelölt), underground leányoldalának teremtőjeként főzéskor rutinból nyúlok alkohol után, jelen esetben a mélyhűtő legfelső fiókjába. Merthogy fogalmam sincs, hogy tequilával szoktak e főzni, de a rokonnak titulálható rumos-papayás paradicsomleves sikerének emlékéből kiindulva aggodalomra nem lehet okunk. Nem beszélve arról, hogy egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy a számomra ikonikus Margarita pillérét képező limelé-só-tequila triumvirátus ne működne bármilyen más folyékony halmazállapotú, pláne latin jellegű ételben. Helyes gondolatmenetnek bizonyult, úgyhogy most kérem szépen a háromcsillagos törpét a füzetembe.

Kisbetűs megjegyzés: bizonyára tequila nélkül is működik.

Hozzávalók:
(2-3 személyre)

1 fej vöröshagyma
2 db nagyobb (vagy 5 db kisebb barna csiperke)
1 db sárga paprika
1 db zöld erős paprika (ill. ki mennyire bírja)
1 doboz konzerv kukorica (jól átmosva)
1 kupica tequila
7-8 dl víz
1 dl tejszín
fél-1 lime leve (ízlés kérdése)
sok-sok petrezselyem
kakukkfű
nem túl autentikus csipet oregánó
só, bors
olaj


Feltétnek:
1 db érett avokádó
Guajillo chili (vagy bármilyen nem, vagy csak enyhén csípős aszalt chili paprika, pölö ancho)
Felkarikázott erős paprika
Friss sajt (ill. ha nincs, füstöltsajt nagyon finom bele!)
Lime szeletek


Hagymát kevés olajon megfuttatom, majd ha kezd puhulni, az apróra vágott paprikákat is hozzáadom. A tequilát hozzáöntöm, összeforralom, majd mehet bele a gomba, kukorica, só, limelé és a víz. Fedő alatt puhára főzöm.

Ha megpuhult, sózom, botmixerrel krémesre turmixolom, a tejszínnel összeforralom, utolsó lépésként pedig a zöldfűszerekkel ízesítem.

Tulumban külön tányéron érkezett a felkockázott avokádó, aszalt guajillo chili, jalapeno paprika, friss sajt és lime szeletek, melyek a krémlevest voltak hivatottak mindenki egyéni ízlése szerinti arányban turbózni. Friss sajtom nem volt, de ezt az apró részletet leszámítva pont ugyanígy (t)ettem.

Chili sörrel főzve

Alapos kutatómunkát végeztem (vega) chili tárgykörben, és így bukkantam rá erre a sörrel főzött változatra. Szégyenszemre már fogalmam sincs, hogy hol. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy miért tetszett meg.

A sört én nem szeretem, ezt leszögezném. Az íze sem ejt rabul, de sokkal inkább zavar a fogyasztásához fejemben kapcsolódó macsó kép, amivel, a magam részéről, tudat alatt és felett is disztinktív távolságot kívánok tartani (én csak magamról beszélek, nem a sörivó hölgyeket tűztem nem létező céltáblámra, haladjunk tovább.) Így tehát egészen ritkán, akkor is inkább kukoricasört, és csakis lányosan karcsú üvegből iszom.

Ellenben van jó néhány önkéntes sörnagykövet barátom, akik – ismervén preferenciámat a borok irányába – mindig sörrel megpakolva érkeznek énhozzám. És mivel öregszik mind, és egyre kevésbé bírják a tempót, a szokásból hozott mennyiség egy része rendszeresen hátra marad a hűtőmben. Most már egy egész polcot elfoglalnak, és minden egyes buli után több helyet szakítanak ki a hűtőből. Meginni nem fogom, kiönteni azért mégse, és ha jönnek, újabb adag is érkezik. (Kérdés: vajon mennyi idő után, ha egyáltalán meg tud romlani a sör?)

A recept tehát teljesen nekem való. Nemcsak izgalmasan hangzik, de praktikus is: egy nagy doboz sörrel redukálta készleteimet.

Még annyit, hogy húsevőknek darált marhával pirítva készíteném. Így nem csak a Nárcisz Dekupázs Szakkör délutáni foglalkozásán, hanem egy klasszik focinézős-világmegszakértős fiús-buliban is tuti helyt állna.

Chili sörrel főzve

2 személyre

2 ek olaj (nekem most: kukorica)
1 közepes hagyma, finomra vágva
2 gerezd aprított fokhagyma
1 jalapeno paprika - felkockázva
1 db közepes sárgapaprika - felkockázva
1 db közepes piroshúsú paprika - felkockázva
1 db közepes zöldhúsú paprika - felkockázva
1 nagyobb, vagy két kisebb paradicsom, kimagozva, húsa felkockázva
1 konzerv hámozott, tört paradicsom (400g)
1 konzerv vörös/fekete vesebab
1 konzerv kukorica (sajna friss most nem akadt)
1,5 cup sör
2 ek chili por
1 ek kömény
0,5 ek pirospaprika
0,5 ek oregánó
0,5 ek. kakukkfű
0,5-1 ek lime juice (ízlés szerint)
só, bors ízlés szerint
tabasco ízlés szerint


Futtassuk meg az olajon a hagymát, fokhagymát és a paprikát, míg a hagyma meg nem dinsztelődik. Adjuk hozzá a fűszereket, és kb. 2 percig kevergessük.

Adjuk hozzá a maradék mindent. Töredelmesen megvallom, az eredeti receptben folyadéknak víz volt ajánlva, és csak kisebtűvel említették, hogy különlegesebb ízhatás érdekében lehet sörrel is próbálkozni. Én nyilván erre mozdultam rá, de absztinensek vízzel is próbálkozhatnak.

Kislángon, fedő alatt 2,5 óra rotyogás, és mennyeien kerek ízekkel ismerkedhetünk meg. Eredeti recept 4-6 órás főzést javasol, de nekem egyszerűen hamarabb elment a leve. Így is szuper lett.

Végén egy kis sajttal lehet még gazdagítani, a tortilla chipsz pedig kíváló kísérője.
Állítólag másnap még finomabb. Még nem tudom, így frissen mindenesetre igen finom.

Itt a tavasz(?) - válasz kördésre

Tavasszal hógolyózni igen vicces, főleg, ha a hógolyó tartalma a „hogyan köszönt be a konyhádba a tavasz?” című kördés. Aki a dobálást elkövette: Beatbull.

Kedves Beatbull!

Köszönöm a hóvirágot, nagyon megható, hogy gondoltál rám! Cserébe fogadd el a belizi esőerdő legszebb virágát, nektek szedtem, hogy legyen mivel gratulálni a nagy eseményhez. Ha belegondolok, Nektek tényleg teljesen mindegy, hogy hóvihar van vagy kánikulariadó, a tavasz bizonyára hosszútávon rendezkedett be új, Dittével közös fészketekbe.

Legalább tudom, hol hagyta lírai felét, mert ami engem illet, a tavasz az átlagosnál kevesebb rózsaszín felhőt látszik reptetni az idén.
Tömören: pont úgy sújtott le rám, mint Emma a bejárati kapu felett levő napellenző-eresz egységre. Határozottan ragadta ki tövestül a falból és zúzta darabokra.

Attól még vannak szép pillanatok is, például egy hete barkába borult a japán akác a kertben, ami pontosan szombatig nagyon feldobott. Aztán jött az imént említett Emma, és elsöpörte minden szárnyaló tavaszi gondolatomat. Mielőtt távozott, a barkák csavarját még előzékenyen meglazította, így most bónuszként minden lepkefingra három kiló trutymóscucc borítja be az autót, ami cseppet sem tavaszi-idilles látvány, inkább olyan, mintha 100 galamb salaktalanítana folyamatosan a parkolóhelyem fölött.

Ami a konyhámat illeti, a tavasz tulajdonképpen azt is elkerüli, pontosabban ezen esetben én neglegtálom őt. Nincs látványos grand entrance. Mondjuk a múlt héten kétszer szaladtam tavaszi tekercsbe (egyik Balettcipős , másik saját gyártmány volt), de nem állítanám, hogy ennek bármi köze lett volna a tavasz beköszöntéhez, tőlem éppenséggel novemberben is lehetett volna, akkor is így teszek.

Köszönhető ez annak, hogy lélekben és gyomorban szinte egész évben melegebb éghajlatokon tartózkodom: nagy változás márciusban sem tapasztalható az étrendben, vagy a hűtő tartalmát illetően. A roskadozó, egyre színesebb zöldség-gyümölcs pultokat csupán szerencsés mellékhatásként élem meg, téliből nyári üzemmódba konkrét étel helyett inkább a napsütéses órák arányának kedvező alakulása hatására kapcsolok.

Bár, ha jobban belegondolok, akkor az általad is említett spárga számomra is meghatározó tavaszi gasztrocikk! Van is egy killer zöldspárgás receptem, ami tavaly májusban már óriási sikerrel vizsgázott, és azóta is arra gyúrok, szóval hivatalosan is bejelentem, nálam a tavaszi idény a spárgafelfújttal fog indulni.

Addig is, az első, steady 15 fokos hétvégén hirtelen fogant gondolataimat alább gyűjtöttem csokorba:

* Örömmel nyugtázom, hogy hamarosan a paradicsom piros lesz és édes, illetve végre nem bélszín-árban lesz kapható.

* Már nincs sok hátra, és jöhet a szombat délelőtti piacozás a Komjádinál, amit kizárólag kialudva és jó időben, de akkor nagyon kedvelek.

* Nemsokára ültethetem az idei adag palántát a teraszra, végre megint 24/7 áll majd rendelkezésre a kedvenc fűszerarzenálom, és a szobában vegetáló, szebb sorsot érdemlő növények is esélyt kapnak egy szebb életre.

* Meggyőzhetem magam (nem lesz nehéz), hogy már nincs is értelme kihívni az elszívó-szerelőt, mert a lakás természetes ventillációját a teraszajtó tágra nyitása tökéletesen képes ellátni.

* Lassan szervezhetem az idénynyitó terasz partit, az első grillezést, az első chill hétvégét a nyaralóban, stb…

* Ideje rástartolni a bikiniszezonra (de csak pianoban, még nem érzek kellő elszántságot az önsanyargatásra) ...

Akárhogy is, ahogy azt már sejteni engedtem, a tavasz szerintem még odébb van (ti stoppoljátok németalföldön.:)) Ide jövő hétre még havat ígértek, meg is ragadom az utolsó alkalmat, megyek síelni, télbúcsúztatni, vár a jégermester és a vidám sippsupp sippsupp a (hó)jégvirágokkal tarkított hegyeken-völgyeken át. Also szezonnyitó szigorúan a nemzeti ünnep után.

És nagyon remélem, hogy mire hazaérek, már ő is itt lesz.

Üdv,
Gourmandula


Kedves Moha művésznő, törd meg a csendet, mesélj nekünk. És egyébként meg főzzél már valamit, naaaaaa.