Fríz mentás cukkíni krémleves

Imádom ezt a vénasszonyos nyarat: 20-25 fok, napos, szikrázóan kék ég, de a hűvösebb reggeleken már érezni a levegőben azt a jófajta „hideg-szagot”. Pólóban indulok munkába, de már sálat kanyarintok a nyakam köré, és a cipellőm sarka asztali cetligyűjtő karóként szedi elhullott levél áldozatait. Mint a vihar előtti csend, minden békés, de valami készül, tudjuk, hogy egyszer csak kíméletlenül lecsap ránk a tél, az eső, a szürkeség. Én addig is minden cseppjét kiélvezem ennek a már-már szürrelálisan szép időszaknak.

Mi köze ennek a leveshez? Spontán, a képek hangulatáról jutott eszembe. Persze most mondhatnám, hogy a levest az "őszi nap ragyogása ihlette", de igazából csak arról van szó, hogy volt egy magát megadni készülő cukkíni a hűtőben, meg egy csokornyi ájulófélben levő menta a teraszon, amit azonnali hatállyal fel kellett dolgoznom. :)

És akkor a leves.

A zöldborsó-menta párosról már sokszor és sokan elmondták, hogy szép kis társulás. Jelentem, a menta cukkínivel alkotott frigye nemkülönben remek duó.

Én most sárga cukkínivel készítettem, de mielőtt érzékeny lelkületű olvasóim szitokbombát hajítanának felém a beszerezhetetlen alapanyagok használata miatt, jelentem, hogy

1) a sznobériának ható sárga cukkíni használata merő véletlen: ajándék K házi veteményeséből (God bless K), ami kezdett megfáradni a hűtőben, sos kellett tehát vele kezdeni valamit, így került a levesbe;

2) a szín csak esztétikum, ízre amúgy nincs különbség a két fajta között.

Azaz mezei zöld cukkínivel hasonlóan siker várományos ez a Fittipaldi gyorsaságával elkészülő, egyszerűségében nagyszerű leves.

Na és akkor a leves eredete. Merthogy ez egy fríz leves. Cikinemciki, nekem konkrétan lövésem sem volt, hogy az mi, de meggugliztam, és most már értem, hogy hol dolgozik G. :) Frízia ma az Északi-tenger délkeleti partjainak gyűjtőneve. Hollandiában a mai napig él a fríz nyelv és kultúrájukat is buzgón ápolja ez a napjainkra méretét és befolyását tekintve is jelentősen összezsugorodott népcsoport. Akit érdekel a téma, kattintson ide, szerintem annyira nem érdekes, de hát nem vagyunk egyformák.

Csendben és zárójelben tenném fel a kérdést, hogy egy erősen tájidegen cukkíni és menta alap ugyan mitől és hogyan lett egy – és ezért most a frízek tuti megvernének - alapvetőn holland vidék nemzeti levese, no de ez a furcsaság nem változtat a tényen, miszerint az íze egész egyszerűen remek.

Mentás cukkíni krémleves

Hozzávalók:

(4 személyre)

(Ötletet innen vettem)

1 nagyobb (kb fél kilós..? 30x4cm...?) cukkíni, felkockázva

1 nagyobb fej vöröshagyma, durván felkockázva

1 kövér gerezd fokhagyma, durván felaprítva

1 közepes méretű krumpli, egészen apróra vágva (eredetiben nincsen, de szerintem enélkül túl híg lenne a leves, én pedig a krémesebb, pürésebb állagot kedvelem)

2 cup tej

2 maréknyi friss menta, finomra aprítva

só, fehérbors ízlés szerint

kb. 2 cup alaplé (inkább hús, de lehet zöldség is; húsleveskockából ez 1 db-ot jelent)

2 ek olívaolaj/vaj

Elkészítés:

• A hagymát a zsiradékon megdinsztelem.
• Hozzáadom a fokhagymát és a cukkínit, és kb. 1-2 percig pirítom – nagyon fontos, hogy ne kapjon oda (közepesen erős láng még ok).
• Beleszórom az egészen apróra vágott krumplit, sózom, egyet-kettőt kavarok rajta.
• Felöntöm a tejjel, és óvatosan felforralom (vigyázat, tej könnyen odakap), majd hozzáadom a (lehetőleg már forró) húslevet.
• Fedővel letakarva főzöm addig, míg a krumpli meg nem puhul. (Addigra a cukkíni is megpuhul). Ez kb 8-10 perc.
• Ha kész, botmixerrel pürésítem, ha kell, utánsózom.
• A finomra vágott mentát a legvégén szórom bele, és alaposan elkeverem. Itt jönne a fehérbors is a képbe, de én erről megfeledkeztem. Biztos úgy is finom. Megjegyzés: az eredeti recept a mentát a pürésítés előtt teszi bele, nekem így jobban tetszett, de ez már részletkérdés.
• Azonnal tálalom, hogy a menta intenzív íze teljes fényében érvényesülhessen.

Parmezános ráktortácskák

Na, ez olyan Zizou-s, reptében átvett és azonnal a kapu felső sarkába zúzott bombagól lett, legszívesebben görögtüzet gyújtottam volna a tiszteletére. Különösen azért, mert első önálló próbálkozás garnéla kategóriában.

Félreértés ne essék, nem magamat sztárolom: a jól sikerült étel, a finom falatok ünneplése ez, méghozzá a legőszintébb lelkesedéssel megspékelve. Nincs is ezen mit ragozni, szerintem a képek – kivételesen – magukért beszélnek.

Más: a beígért tintahalak nem úsztak el, ellenben elég büdösre sikerültek a múltkor - ezért a nagy csend a témában. Ahhoz, hogy ide kikerüljön a beszámoló/recept, a technikán (és az alapanyag-beszerzésen) még csiszolni kell egy picit. Hamarosan második forduló, nagyon bizakodó vagyok, drukkoljatok.

Tényleg: seafood beszerzés tippeket szívesen és hálával fogadnék!!!

Végül vissza ehhez a recepthez:

1) eredetiben nem volt citromlé, szerintem az az egyik fő húzóíz benne, és ki nem hagynám belőle;

2) igazi jackpot: szuperegyszerű, gyors és így utólag nézve gyakorlatilag elronthatatlan. Igen, még a formából kiszedés is sima ügy.

3) a száraz pezsgő meglepően kellemes volt kísérőnek.

Parmezános ráktortácskák

(Bon Appetit, 2009. április, ill. innen)

Hozzávalók:

(11 darab lett belőle)

225g krémsajt (szobahőmérséklet) – én így: 1 doboz Philadelphia és 1 tubus krémsajt

¼ + ½ cup reszelt parmezán

1 nagy tojás

1/4 cup tejföl

Fél citom reszelt héja + leve (ill. ízlés szerint)

3 ek friss snidling, finomra aprítva, ketté osztva

őrölt bors

kb 170-200g garnéla (én koktélrákot vettem mélyhűtve)

1 cup kenyérmorzsa (eredetiben Panko japán kenyérmorzsa, ami nagyon egzotikusan hangozhat, de igazából csak annyit tesz, hogy a kenyérbélből készül a morzsa. Hát én ettől eltekinek.)

kb. 1/4 cup olvasztott vaj + tartalék + kevés a formák kikenéséhez

Elkészítés:

• A koktélrákot hagyom felolvadni, aztán falatnyi darabokra vágom.
• A krémsajtot habverővel krémesre keverem, hozzáadom a tojást és az ¼ cup parmezánt, majd a tejfölt.
• Ízesítem snidling felével, frissen őrölt borssal, citromhéjjal és kb fél citrom levével. Lehet nyalakodni, és aszerint alakítani az arányokat. (A tubusos sajtkrém miatt nekem nem kellett sózni, de ez ízlés és a használt sajtrémek milyenségének kérdése.)
• Legvégén belekeverem a rákot.
• A kenyérmorzsát egy villa segítségével alaposan összekeverem az olvasztott vajjal, a ½ cup parmezánnal és a maradék snidlinggel. Nem lesz tészta állaga, nem kell megijedni, de fontos, hogy minden morzsára jusson a vajból. Én talán egy picivel több vajat is használtam a végén. (Sóra itt sem volt szükség.)
• Egy muffinos tepsi mélyedéseit kikenem olvasztott vajjal. (Nekem 12 dbos tepsim van, kb 5 centis átmérőjű hagyományos muffin méretű mélyedésekkel)
• Minden mélyedésbe egy evőkanál morzsát teszek.
• A morzsahalmot kiskanállal (vagy akár kézzel) lelapogatom, úgy, hogy kis karimát is formázok a szélére.
• Minden tésztaágyba egy bő evőkanállal ültetek a garnélás töltelékből.
• A tortácskák tetejére 1-1 teáskanál morzsát szórok.
• 190 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöm.
• Ha letelt a sütési idő, 5 percig hagyom hűlni, aztán a tortácskákat a peremüknél egy kés segítségével finoman meglazítom, majd óvatosan kiemelem. Meglepően könnyen és szépen, egyben kijöttek!

Mi most melegen, párolt zöldséggel az oldalán ettük, de hidegen, magában vagy egy egyszerű salátával is remek lehet.