Szuperkönnyű spárgafelfújt

A minap horrorisztikus elem keveredett az álomkoktélba. Nézem az emiljeim, és látom, hogy új megjegyzés érkezett az egyik posthoz. Izgatottan nyitom a levelet, lássuk, mi a komment. És lefagyok. Husánggal vágtak tarkón. Merthogy Névtelen igen direkt, fájóan cinikus stílusban küldött padlóra. Még most is látom a sorokat lelki szemeim előtt, és felsejlik, ahogy a gyilkos, félrevezetően felvezetett kritika tőrként hasít keresztül szívemen: kipróbálta a receptet, és soha nem volt szerencséje az ízetlenségnek ilyen mélységét megtapasztalni. Ezt így.

Szóval eljutottam odáig, hogy a bloggal álmodom. Vagyis: Gourmandulával rémálmodom.

Ez az intés csak azért történhetett, mert áprilisban alig írtam. Egyébként nem azért, mert nem eszem, vagy nem tüsténkedem a konyhában, csak éppen semmi újat, különlegeset, azaz ide illőt nem produkáltam. Na de majd most.

A spárgafelfújtról

A legtöbb Gourmandulán publikált ételhez valamilyen sztori is kötődik, ebben az esetben a történet különösen fontos.

A felfújt tavaly májusban emelte egy szülinapi vacsora fényét, aztán persze azzal a lendülettel, ahogy ráleltem, sikeresen el is kavartam a receptet. A sikert arató receptek elhagyása visszatérő probléma volt az életemben, de konkrétan e spárgás remek forrásának elkavarása okozta bosszúság világított rá egy rendszerezett receptgyűjtemény mihamarabbi létrehozásának szükségességére.

’Milyen jó lenne egy saját recepttár! És ha már, akkor legyen webes, mert az felhasználóbarát, mindenhonnan hozzáférhető, mindenkivel megosztható. A blog elvitathatatlan erénye továbbá, hogy ott viszonylag nehéz elhagyni bármit is.’

És Gourmandula megfogant.

Ráment a szombat délutánom, de csodával határos módon megtaláltam a fecnit (eredetileg Fakanálból származik), így újra bevethettem a spárgát, véletlenül megint egy szülinapon. Persze mostantól kezdve bármikor bevethetem, attól pedig picit sem tartok, hogy aki szereti a spárgát, annak ne ízlene.


Spárgafelfújt

(3-4 főre)

Egy csomag (kb. 500g) zöld spárga
Egy csomag (kb. 500g) fehér spárga
1 doboz jófajta zöldfűszeres sajt/vajkrém (pl. Boursin)
1 doboz jófajta natúr sajt/vajkrém
2 dl tejföl
4 tojás
bors, só
vaj (sütéshez)


A spárgákat meghámozom, ízlés és hangulat szerinti méretre darabolom, és sós, lobogó vízben majdnem készre főzöm (mérettől függően kb. 5-10 perc).

Míg a spárga fő, a felvert tojást, a tejfölt és a sajtkrémet simára keverem, sózom, borsozom.

Kerámiaedényt kivajazom, elrendezem benne a spárgát, majd leöntöm a sajtos szósszal.

Forró sütőben (195 fokon légkeverés) 25 perc, majd ha szükséges, még 5 perc felső grilles sütés, hogy mindenütt egyenletesen átpiruljon a teteje.

Megjegyzés nem vegáknak ill. ha már levágták a malacot: lássuk be, apróra vágott jófajtasonka-kockák, vagy bacon iszonyat jó lehet bele.