A Mi esküvői tortánk (tőlem nekünk)

El ne kezdjen senki gratulálni, az esküvő 1 éves évfordulója is bőven elmúlt már, csak hát olyan ez a blog, mint egy igazi jó barát. Meglehet, hogy ezer éve nem beszéltünk, de mindig ott vesszük fel a fonalat, ahol a múltkor eldobtuk,  és tudjuk, hogy ez így van jól. És mivel is lenne szebb bejelentkezni, mint a saját esküvői tortánk receptjével. 

D kritikáját ide kell szúrnom mert jogos: jövök egy dél-amerikai beszámolóval, mert nem itt dobtuk el a fonalat, hanem ott, hogy írok beszámolót a dél-amerikai utunkról (van mit írni, ez tény). Amúgy félkész állapotban van, azaz reális , hogy lesz, valamikor. 

Az úgy volt, hogy 4 éve Bnek és Jnek megígértem, motivációsnak szánt jelleggel, hogy ha összeházasodnak, én készítem a tortát. Biztos vagyok benne, hogy B döntésében ez az ajánlat is közrejátszott, mert legalábbis gyanús hogy még abban az évben megkérte J kezét egy párizsi lépcsőházban, a csatornamúzeum meglátogatása után. Abban is biztos voltam, hogy a Sziget a mi kis Vegasunk, és ami ott történik, az ott is marad, de B és J nem így gondolta, mert nem csak hogy emlékeztettek, de be is vasalták ezt a felelőtlenül tett ígéretet.

Jött pár stresszes hónap, ellenreakcióként hobbicukrászdányi felszerelés beszerzése, a felsüléstől való félelem keltette feszültség az esküvő előtt kulminált, de minden jó, ha jó a vége, életem első komoly tortaprojektje sikerült, és D is velem maradt. A teljes sztori itt, nem mesélem el újra.

Eltelt fél év, és a középső báty, G is esküvőre készült, és akkor már nagyon nagyon ügyeltem rá, hogy józan vagy kevésbé józan állapotban miket (ne) ígérjek, mert az emberek a nagy kijelentésekre emlékeznek. Tök mindegy, hogy a reggel a húsvéti asztalnál  avagy a sziget poros utcáján mondod el, emlkeznek, és behajtják.

Úgyhogy nem is kértek fel, én meg éppen kezdtem magamra venni, mer’ nekik az én tortám biztos nem is elég jó. Így történhetett, hogy mikor végre megkértek, kerek fél napig örültem is a feladatnak. Aztán kifderült hogy 140 szeletes, 4 szintes tortára lesz szükség, a készítéshez kivettem három napot,  és idegileg megint kicsit tönkre mentem, bár az az állapot már sehol nem volt az egy évvel korábbihoz, és D is egészen elviselhetőnek értékelt, már amikor otthon volt. A torta siker lett, cuba libre és pálinkás-barackos torták voltak a személyes kedvenceim, na meg a díszítés, metálfényezett marshmellowkkal körberakva, egyedi star wars figurákkal a tetején, amit itt sose fogok részletesen leírni, de tényleg klassz lett.  Másodszorra fogadtam meg, hogy SOHA TÖBBET ilyet nem vállalok. (azóta már még többször)

Közben D megkérte a kezemet, volt térdelés meg meglepődés és boldog igen (mert én azt gondoltam, hogy ez egyszer megtörténik de nem gondoltam, hogy az évfordulónkon, ő meg tudta, hogy akkor nem számítok rá, így kapott az alkalmon), jött a sok tervezgetés, és az esküvőnkkel kapcsolatban csak három dolog volt végig biztos: amennyire lehet, szűkkörű lesz, a menüben a kedvenc ételeink szerepelnek (tehát részben Gourmandula receptek) és a tortát magam csinálom.

Utóbbi döntést a racionalitás,  na meg a büszekség indukálta: ha már a tesóméknak én késztettem (és egy komplett 4 fős haladó tortakészítő tanfolyamot leszervezhetnénk a konyhámba, ha ez csupán a felszereltségen múlna) akkor a miénket csak nem rendelem meg egy cukrászatból,  hogy valami tök személytelen cukrászdai termék jusson nekünk.

Aki nem készített még esküvői tortát szívességből másnak, az nem tudja, milyen horrorisztikus rémálom üldözi az embert hónapokon át: mi van, ha valami balul sül el, nincs idő jóvá tenni, és végül nem marad más megoldás, mint budapesti szombat délelőttök szedettvedett cukrászdai kínálatából összeválogatni az esküvői tortát.  És utána találjuk meg a megfelelő alklamat, amikor ezt az ifjú arának megvalljuk, és az örök szeretet maradjon veünk életünk hátralévő részében.

Lényeg a lényeg: ezúttal én voltam az álmaimban rettegett menyasszony, és magamtól egyáltalán nem félek, ráadásul volt egy rakás már bevált torta receptem, így történehetett meg tehát, hogy életem egyetlen kiegyensúlyozott lelkiállapotú, derűs, és rekord egy nap alatt abszolvált tortasütését nem azért zártam a SOHA TÖBBET kifejezéssel, mert rájöttem, nincsen nekem szükségem ilyen szintű adrenalinhoz az életben, hanem szimplán mert több saját esküvőt nem tervezek az életembe beikatatni.

Most, hogy a negyedik nagy és több kisebb tortaprojekten is túl vagyok, 2 + 1 dolgot jelenthetünk ki nagy biztonsággal:

• Fura vonzalmat táplálok a lehetőleg lime zöld színű torták iránt. (4ből 3 zöld) 
• Annál nincs jobb, mint a gyöngyházfényű lime zöld torta, de minimum az egyik teljesüljön a kettőből. (4ből 3 metál) 
• Valahogy mindig készül alkoholos szint (Cuba libre, Caipirinha, Mohito, Whiskey, Pálinkás).  Persze az is lehet, hogy ez a tényállás az ünnepeltet és a közönséget is minősíti, nem csak engem. Egyébként az ilyen recepteket le kellene jegyeznem, mert  általuk a világ egy sokkal jobb hellyé válik, de tényleg.

A mi tortánk

A három szint:

• Alul: narancsos csoki – bevált násznép kedvenc (30 cm)
• Középső – Caiprinha torta az én és a meghatározó brazil emlékek kedvéért (alapjaiban lényegében megegyezik a citromos mákos tortával, átvariált receptet lásd alább) (26 cm)
• Felső – Bazsalikomos fehér csokis D kedvéért (amióta először késztettem, még a kisebbik bátyámék esküvőjére, ez a kedvence, kérte, hogy nekünk is legyen) (20 cm)

Díszítés: gyöngyház felületkezelt fondant, sárga  és sárga alapon fehér pettyes selyemszalag, IKEA mű orchidea (ami utólag too much, de 1 órával a tálalás előtt, az utolsó simításoknál valamiért erőt vett rajtam az érzés, hogy ha már elhoztam, tegyük rá, a séf erre rásegített, talán azért, mert az ifjú arával senki nem mer vitatkozni, ezúton üzenem, hogy néha igenis kellene)

Figurák: aranyszínű ételfestékkel lefújt marcipánfigura (amit elég, ha mi és a minket jól ismerők értenek)

Összeépítés: az első kivételével pilléres technikával tettem össze a tortákat, ez sokkal szebb, jobb és könnyebb, mint az állványos téma, nem kell tőle félni (én féltem, csak azért). 

A tortaemeletek egymásra építéséről a „how to stack a cake” kereséssel szintén remek vidókra lelünk, én is azt használtam. 

Caipirinha torta 

(23 cm átmérőjű formához)

Hozzávalók

(eredeti recept innen)

350g sózatlan vaj, szobahőmérsékletű (puha)

350g cukor

6 tojás , felverve

420g liszt (eredetiben 140g normál + 280g self raising)

3,4 tk sütőpor (értelemszerűleg csak akkor kell, ha normál és nem self rasing lisztet haszálunk)

1 lazán púpos tk. só

4 citrom vagy 6 lime lereszelt héja és 3 citrom vagy 4 lime leve (kb 1dl)

Caipirinha sziruphoz

Cachaça (vagy vodka) ízlés szerint

3 lime leve és reszelt héja

100g barna cukor

Krémhez

200g sózatlan vaj

400g átszitált porcukor

1 üvegcse lime krém (lemon curd alapján, de lime-ot használva, bevált recept itt)

Elkészítés 

Piskóta & szirup

• A sütőt 140 fokra (légkeverés) kapcsolom. Egy kb. 23 cm átmérőjű formát vajjal kikenek, sütőpapírral  kibélelek.
• A vajat és a cukrot habosra verem, majd fokozatosan, apránként hozzáadom a tojásokat. (Ha kicsapódna, hozzá lehet adni 1 evőkanál lisztet. )
• Belekeverem a lisztet és egy csipet sót, majd végül a citromhéjat és a citromlét.
• A masszát a formába öntöm, elegyengetem, és 75 percig sütöm (vagy amikorra szépen felemelkedik, aranyszínű, és sikeres a tűpróba).
• Míg sül a piskóta, elkészítem a szirupot: egy lábosban összekeverem a cukrot az alkohollal, a lime héjával és levével, és ha a cukor felolvadt, félrehúzom a tűzről. (ha alkoholosabbat szeretnék, az alkoholt a végefelé teszem bele. ha sok az alkohol, több cukor is kelleni fog.)
• Ha a piskóta megsült, kiveszem a sütőből és hagyom enyhén melegre hűlni. Ekkor egy szélesebb csővel, pl. kínai evőpálcával  egészen a torta aljáig lyukakat ütök (nem sokat, úgy 8-10et), majd a tortára egyenletesen rácsurgatom a szirupot, úgy hogy a lyukakba is jusson. (fontos a módszer: csurgat, megvárommígbeszívódik,csurgat, megvárommígbeszívódik ésígytovább). 
•  Tipp: a szirupot ne teljesen kihűlve öntsük a piskótára, hanem inkább éppenmelegen, ekkor könnyebb önteni, könnyebben is szívódik fel.

• Hagyom a piskótát teljesen kihűlni. Ha esküvői tortának készül, akkor azt mondja az eredeti recept írója, hogy fóliával bebugyolálva hűtőben  4 napig, fagyasztóban 1 hónapig is gond nélkül eláll.

Krém elkészítése:

A vajat robotkrémmel krémesre keverem, majd fokozatosan hozzáöntöm a porcukrot.  A végén belekeverek kb. 5 bőséges evőkanál lime krémet (vagy mégtöbet, ahogyan ízlik). A krémet és a maradék lime krémet hűtőben hagyom jól megdermedni.

Torta megkenése:

·                Nem sok a tapasztalatom piskótákkal, azt viszont gyakorlatból tudom, hogy a hűtőben lehűtött piskótával könnyebb bánni.

·                A piskótának a púpos tetejét egyenesre skalpolom egy éles recés késsel.

·                A tortát kiborítom a lapra, fejjel lefelé (így a tökéletesen egyenesre sült alja lesz a tortánk teteje.

·                A piskótát egy damil vagy hosszú kés segítségével óvatosan három lapra vágom, és az egyes rétegeket óvatosan külön fektetem.

·                A legalsó lapot vékonyan megkenem lime krémmmel, erre jön egy réteg kenhető, de szobahőmérsékletnél árnyalatnyival hidegebb (semmiképpen nem folyós!!) vajkrém. Ráhelyezem a második lapot, és azt is ugyanígy megkenem. A harmadik, legfelső réteget is felteszem, átkenem a maradék citromkrémmel az egész torta felületét, majd erre kenem a vajkrémet. Egy simítókéssel szépen elegyengetem.

·                A torta készen áll a bevonásra (marcipánmassza). Ebben a csupasz állapotban 3 napig áll el.

Megjegyzés: ha önálló tortaként készül, akkor a citromkrémet tejszínhabbal vagy mascarponéval keverem be, és ezzel kenem meg a külsejét tálalás előtt (a vajkrém helyett).

Díszítés fondanttal:

Elhagyható. 

A fondanttal való dolgozásról remek videók vannak a Youtube-on, amiket javaslok megnézni párszor, hogy meglegyen a vizuális rutin.

Pár mondatban (bővebben tőlem itt):

A fondantot egy pár csepp zselés festékkel összegyúrom (ne aggódjon senki, mindent megfog a paszta, de minden folt ki vagy lemosható), porcukron kinyújtom, és a tortára fektetem. Elegyengetem, ha ragadna, kevés porcukorral meghintem, és a levegőt kivasalom a megfelelő eszközzel, majd addig hűtöm, hogy kemény és száraz legyen a felület (frissen feltett állapotban a fondant túl meleg és kezd ragacsossá válni, nem lehet vele rendesen dolgozni). Ez pár óra max.

Ekkor gyöngyházfényű port kenek át rajta egy közepes méretű ecsettel. Minden csillámporban fog úszni, de ez is lemosható.

Lényegében kész.

Megjegyzés:

A mochito torta ugyanígy készül, de a cukorszirup sprite-tal, lime-mal, és cukorral készül, amibe a legvégén finomra aprított mentát keverek. Ha nem többszintesre épített a torta, akkor mascarpone vagy double cream helyettesíti a vajat, úgy még sokkal finomabb.