Mézeskalács – for dummies (last minute)

Ez a recept egy rambó. Egy szívós vietnámi dzsungelharcos, egy dzsíájdzsó, a sütemények lara croftja, aki mindenkinél tovább bírja, mindent túlél, mindenkit legyőz. A recept - nagy szerencsémre – tényleg annyira jó, hogy a kikeverést, gyúrást egyszerűen nem lehetett elrontani, hiába volt minden ügyetlenkedés, figyelmetlenség, hanyagság és könnyelműség, magamat is fokozottan meglepő módon, mind ízét, mind állagát tekintve nagyon jól sikerült. Radásul gyúrás után azonnal neki lehet állni, ezért viszonylag gyorsan ér a sikerélmény.

 

Tehát ’for dummies’, mert nagyon könnyű, ill. azért is, mert Knál (az ihlető elem) készült, azaz minimál konyhai felszereléssel is kivitelezhető. Ok, mérleget én vittem, de aki dummy létére odáig jut, hogy gasztroblogot olvas, vegyen már a kínain egy konyhamérleget, na.

 

Enni sem túl kemény (pont jó), fára, dísznek is pont jó (nem puha), szal olyan árokásós, kompromisszumoktól mentes, természetesen középutas fajta. Micsoda szimbolikus attribútumok, így a szeretet ünnepének kapujában.. óóóóóó….

 

Tanulság: az egyenletes minőség érdekében az előkészületek és a sütés minden fázisában kulcsfontosságú az odafigyelés. Azaz a siker érdekében alábbiakra ügyeljünk:

 

1) Ha sütni készülünk, érdemes minden hozzávalót még azelőtt beszerezni, hogy elkezdjük összekeverni a hozzávalókat, mert egyáltalán nem biztos, hogy a sarkon akad éjjelnappali, ahonnan be lehet szerezni a hiányzó elemeket, ill. lesz olyan személy, aki hajlandó lemenni a boltba.

 

2) Nem árt, ha figyelmesen elolvassuk legalább egyszer azt a hülye receptet. Így elkerülhető, hogy már az összekeverésnél elrontsuk a dolgot, rossz tálba öntve bizonyos összetevőket.

 

3) Nem nyakalunk (vagy csak módjával) bort sütés közben. (nyilván K hibája, nem az enyém)

 Vagy persze ne süssünk Kval és NCvel.

 

4) Telefonálni (kihangosítva sem), bort inni, erkélyen klubbolni és életmegszakérteni egyszerre lehet, sőt érdemes és hasznos is, ennek tetejében azonban a tésztagyúrás/sütés úgy tűnik, kirúgja a sámlit a rendszer alól. (Például elég a cucc.)

 

5) A tésztát egyenletesre érdemes gyúrni, és a kényes formákat ugyanolyan körültekintéssel kell eltávolítani a tepsiből, mint amilyen óvó anyai mozdulattal beemeltük. Ha erre nem vagyunk képesek, tartózkodjunk a téglalap, esetleg kör alaknál bonyolultabb formáktól, vagy ne csodálkozzunk rá a farkatlan macskákra, kurta X-ekre, leomlott kéményű házakra.

 

6) Azt hinné az ember, hogy ha a sütésen sikeresen túl vagyunk, már minden gyerekjáték, a díszítés egyenesen móka és kacagás. Muhaha. Jelentem, hogy a cukormázas dekoráció jelentős mértékben tovább redukálhatja az értékelhető darabok számát.

Merthogy a cukormázas zsák nem feltétlenül az akaratunk szerint funkcionál. Ki gondolta volna, hogy a mai uzsonnás zacskók már nem bírják a nyomást, simán szétpukkannak a kézben, akár többször is, de ha épp nem, a máz akkor sem feltétlenül ott és úgy jön, ahogy mi azt szeretnénk.

 

Így születnek remek hangulatban a leharcolt angyalkák, törött boroskupák (?!), csonkafarkú, égett macskák, megszakadt szívek, fura Írországok, ill. egyéb felismerhetetlen formák, melyek eredeti céljára utólag, a díszítéskor már nem bírtam rájönni (bizonyára az alkoholos állapot repítette el a srácokat olyan víziók felé, mely tiszta fejjel már nem lefordíthatóak 2Ds formátumba).

 

Tulajdonképpen csoda, hogy a mézeskalácssütés címen meghirdetett este végén lettek jól sikerült mézeskalácsok. Kifejezetten mutatósak és több forrásból visszaigazoltan kifejezetten nagyon finomak!

Merry Xmas y’all! :)

 

Mézeskalács

(receptet innen másoltam)

 

Hozzávalók:

90 dkg liszt

2 evőkanál szódabikarbóna

25 dkg (1 kocka) margarin

35-45 dkg méz

25 dkg cukor

2 db tojássárgája

Fűszerek: 1 csomag mézeskalács fűszerkeverék, vagy külön- ízlés szerint külön fahéj, szegfűszeg, ánizs, gyömbér

 

Elkészítés:

1. tészta gyúrására is alkalmas nagyobb edénybe helyezzük a lisztet, a szódabikarbónát és a fűszereket, valamint utoljára – mindezek tetejére – a margarint

2. lábosba öntjük a mézet és a cukrot, majd folyamatos kavarás mellett felforraljuk (ne féljünk, nem ragad le!)

3. felforrt mézet és cukrot lassan ráöntjük a lisztes tál tartalmára úgy, hogy a margarin java elolvadjon

4. hozzáadjuk a két tojássárgáját

5. kigyúrjuk a tésztát (keverés előtt hagyjuk kihűlni a forró mézet!), végeredményként kemény tésztát kapunk – kb 10 percig kell gyurmázni, míg kemény, fényes, sima, nem ragadós  labdacsunk nem lesz

6. belisztezett felületen kézzel gyúrjuk át

7. nyújtsuk ki a tésztát kb 2-3 mm vastagságúra (szintén érdemes kevés lisztet szórni alá, hogy ne ragadjon a deszkához)

8. késsel vagy formával szaggassuk fel a tésztát

9. amennyiben magokkal, mazsolával, stb. dekorálunk, helyezzük fel a díszítést

10. kenjük be a tészta tetejét tojássárgájával (elhagyható, ez esetben fakóbb színe és natúr jellege lesz a mézeskalácsnak)

11. sütőpapírra helyezve süssük ki a tésztát (vigyázzunk, mert nagyon gyorsan odaég!)

12. vegyük ki a tepsiből a mézeskalácsot (a frissen sült tészta puha, ezért lapos felületre fektessük, amíg kihűl, különben torz formában szilárdul meg – és tényleg, a csigám görbe lett - mondom: olvassuk el előre alaposan a receptet!!!)

13. kihűlt és megkeményedett mézeskalácsot fehérmázzal dekoráljuk (recept lásd alább)

14. várjuk meg, amíg megszárad a díszítés

15. helyezzük a mézeskalácsot légmentes (fém) dobozba 1-2 almacikkellyel együtt, amely nélkülözhetetlen a puhaság eléréséhez!

16. tároljuk kb. 10 napig dobozban, ha az alma elveszítette víztartalmát, cseréljük ki (a puhaságot az almacikkelyek számával lehet szabályozni) – ezt nem próbáltam, de biztos így van

 

Végül a szerzőnek még egy jó tanácsát is közvetíteném, a sütésre vonatkozólag:

"A sütési időt nagyban befolyásolja a sütő típusa. Általában 5-8 perc alatt, tehát viszonylag gyorsan kisül a tészta. Vigyázzunk, mert nagyon hamar odaéghet!" - Mi kb 190 fokon, olyan 6-8 percig sütöttük. Amikor aranybarna, akkor jó.

  Leharcolt angyalka

Díszítés: cukormáz

(innen másoltam, érdemes rápillantani, szép minták is vannak, inspiráció gyanánt)

 

1. Porcukrot átszitálom (fontos, különben nem lesz habos)
   
2. 1 tojásfehérjét félig felverek habverővel (már habos, és fehér, de még nem túl kemény)
   
3. három részletben hozzáadom 15 dkg porcukrot, és keményre verem a habot.
4. A kész habot (már nem folyik le a habverőről, hanem kemény, rajta marad) nejlonzacskóba vagy habnyomóba teszem
   
5. A zacskó egyik csücskét nagyon nagyon kis részen levágom, hogy jó vékony legyen a csík, amivel majd díszítünk. Így sokkal szebben lehet rajzolni, már aki tud, annak.
   
6. A zacskót nyakon ragadjuk, és összecsavarjuk, lehet díszíteni. Fontos idézet: „Vonalvezetés közben a zacskóból finoman, lassan nyomd ki a cukormázat!”
   
7. Kb fél-1 óra, míg megszárad a cukormáz, addig óvatosan bánjunk vele. 
   

 

 

Karácsonyi töltött alma (sajt, magok, mézeskalács)

Na ez egy olyan nagyon tipikusan karácsonyi riszájkling darab. Sőőőt, e sült almás remek a félresikerült, csele csálé, vagy egyszerűen csak ronda mézeskalácsok Teréz anyája. (Persze hogy sütöttem, ill. sütöttünk mézest, és természetesen van egy csomó béndzsa is, na de az egy másik poszt.)

 

Könnyed fajsúlyú, úgy dec. 27-31 között ideális előétel/desszert (?), arra az esetre, amikor már ülni, állni és lépni sem bírunk a családi traktáktól, de enni azért mégiscsak kell, és Bogi kutya még nem csórta le az összes mézest a fáról (meg az asztalról), és Éccsapa sem nassolta be az összes, beigliből megmaradt diót.

 

Télleg, tadadadaaaaam, szolgálati közlemény: mostantól a négylábúak veszélyes táborát Borzocska is erősíti (!!!!juhééééj)! Mondjuk aktivitása egyelőre leginkább a lakás megjelölésére korlátozódik (hangszóró, szék, váza, sarokelem, stb.. szorgalmas és kitartó lehugyozása) de ki tudja, van még egy hét karácsonyig, lehet, hogy addigra már magáénak érzi majd a terepet (remélhetőleg), és otthonosan mozogva beáll Bogika mellé kalózkodni, ezzel minimálisra csökkentve a riszájkling projektek alapanyagát. Mi meg majd eszünk, amit hagynak nekünk. Végülis tavalyelőtt sem hiányzott annyira az a sültcsirke (vagy pulyka?) az asztalról, ez a reform-neveltetés szépsége, Bogi meg újfent bravúrosan jóllakott.

 

Karácsonyi töltött alma sajttal, magvakkal és mézeskaláccsal

Eredeti recept: asszem Elle, passz, melyik száma, gondolom a decemberi, de csak a kitépett oldalam van

Hozzávalók 6 darabhoz: 

3 db alma

1 nagy marék pirított dió

1 kis marék pirított fenyőmag

2-3 db selejtes mézeskalács, apró kruton-darabokra kockázva

kb. 20dkg lágysajt (én most vmi frnacia brie-t használtam, de eredeti receptben Mont d’Or szerepel)

vaj

bors

 

Elkészítés:

 

• Az almákat félbevágom, óvatosan kimagozom, majd bátor méretű krátert vájok a közepükbe (hogy férjen bele jó sok anyag).
  
• Az almákat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem, és a kosarakba teszek pár szem mézeskalácsot, majd szórok rá a magvakból is. 
  
• Meghintem frissen őrölt borssal, egy szeletke vajat ültetek a tetejükre, és 180 fokos sütőben 20-30 perc alatt (alma fajtájától/keménységétől függ) puhára sütöm.
  
• Ha megsült az alma, kiszedem a sütőből, sajtszelettel borítom, és visszateszem csak annyi időre, míg a sajt szépen ráolvad.
  
• Ha van maradék töltelék (és lesz), szórok belőle a tetejére egy keveset, dísznek. (Ha nem maradt volna, akkor a töltelékből kiemelek egy keveset, így olvasztom rá a sajtot, és a végén a kikanalazott töltelékből szórok a tetejére.)
• Azonnal bélelt cipősdobozba teszem, taxit hívok, elrobogok a gasztrokarácsonyra, és az addigra kellemesen meleg kosárkákat azonnal kínálom.
  
• Annak, aki még bír enni. 2,5 óra késés okán ez aggodalmam tárgya volt. Feleslegesen. :)