Most vega vagy nemvega? + india répakrémleves

Kicsit eltűntem. Ennek több oka van. Egyik sem az, hogy nem eszem.

 

Szóval némaságom fő oka, hogy kapcsolatunk Billel válságba jutott egy pár hete, és bár virtuális memóriának továbbra is híján vagyok, a laptopomat már be lehet legalább kapcsolni. Ennek 3 hét nélkülözés után hatványozott értéke van.

 

A géppara mellett alkotói válságot is élek, vagy legalábbis valami olyasmit.

 

Aki olvas, tudja, hogy mostanában a hústéma nagyon foglalkoztat. Ez egy alapvetően vega blogon érdekes indítás, tudom jól, de hát nemtok micsinálni, ez van. :)

Elvileg ugye sok éve vega vagyok, minden hit és meggyőződéstől mentes, ösztönös száműzetésem azonban mostanában megszűnni látszik.

Húsvétkor jött a belső hang (semmi prózaiság, szimplán az, hogy ’Húst akarok!’), a következő percben meg már mohón kentem a kalácsra nagynéném világbajnok májpástétomát. Mondhatom, hogy az esemény nagyságához méltó, nagyon szép comeback volt.

 

Most meg már ott tartok, hogy másra sem tudok gondolni, mint hogy húst ide. Paprikás csirkéről fantáziálok, meg töltött kápira vágyom extra tejföllel. Szal most próbálom megérteni magam. Komolyan, teljesen meg vagyok zizzenve. 

 

Érdekes folyamat egyébként kibogozni, vajon mi hozta a fordulatot. Nem, nem vagyok terhes. Az magyarázatnak önmagában amúgy is túl egyszerű lenne. :) Asszem a belső egyensúllyal kapcsolatos a dolog. A belső egyensúlyom az elmúlt időszakban szépen csendben, diszkréten átlényegült, újrafogalmazódott. Valami olyasmi történhetett, hogy a súlypont valami miatt mostanra elgémberedett, így pozíciót váltott, áthelyeződött, és én ehhez  az újrarendeződéshez alkalmazkodom, tudat alatt és felett egyaránt.

Persze rögtön felvetődik a kérdés: lehet, hogy a húsnemevés egész végig csak valami megborult balanszot igyekezett rendbe hozni, amire most már nincsen szükség? És akkor mi váltotta ki, miért most történik mindez? Mondhatnám, hogy nem tudom, de azt hiszem, sejtem.

 

Csak még ízlelgetem a dolgot. Kíváncsian szemlélem magam, ill. hogy mik történnek. Aztán majd meglátom, hogy múló szeszélyről, vagy komolyabb, hosszútávon is maradandó változásról van szó. 

 

Na váltsunk témát. Elég stílszerűtlenül... :)

 

Kókusztejes, kesudiós répakrémleves

 

Igen, ez az előbbi sorok gondolatmenetével teljesen szembe menve még vega. Viszont nagy kedvenc, amit régóta készülök archiválni, úgyhogy most megragadom az alkalmat, és idepésztelem, hogy legyen valami értelme is ennek a beírásnak. (Kép is készült, nem is egyszer, de valahogy annyira ronda lett mind, hogy hagyjuk.)

A kókusz-kesu párosról nem lehet elég bőrt lehúzni. Olyannyira megbízhatóan killer, hogy gyakorlatilag bármit melléjük lehet társítani, egészen biztos, hogy jó lesz. 

Ezt jó tudni, mert önmagában az, hogy ’répakrémleves’ nem hangzik túl vonzóan. Mondjuk ha valaki már bizalmat szavazott a(z all time favourite) narancsos-répalevesnek vagy az ananászos répalevesnek, biztosan könnyebben elhiszi, hogy ez a változat is igazi örömforrás. Kanapéra odakucorog, puffra lábat fel, takaróba lábat beteker, és szépen lassan elkanalazgat. Még egy jó film, és nincs nagyon hova tovább fokozni. 

Ja, főzés közben nem érdemes kóstolgatni, első alkalommal olyan kesernyés volt nekem is, hogy azt hittem, kloziba megy az egész, de aztán egyszer csak összeértek a végek, lekerekedtek az ízek, és a fazékon úrrá lett a harmónia.

 

 

Hozzávalók

2 ek. olaj/vaj/ghí (véletlenül se olívaolaj!)

2 db közepes fej vöröshagyma, felaprítva

2 db zellerszár, felaprítva (opcionális)

3 fej fokhagyma, felaprítva

1/4 cup friss gyömbér, felaprítva

1 ek curry

1 tk fahéj

1 tk kurkuma

1 tk őrölt koriander

1/2 tk római kömény

1/2 cup kesudió (lehetőleg natúr)

70 dkg hámozott répa

6 cup alaplé (zöldség)

400 ml kókusztej

Só, chili, limelé ízlés szerint

 

Elkészítés

• A hagymát a zellerrel, fokhagymával és a gyömbérrel 2 ek zsiradékon addig pirítom, míg a hagyma aranybarna nem lesz. (kb 10-15 perc, közepes láng)
  
• Hozzáadom a fűszereket, további egy percig pirítom.
  
• Hozzádom a felkarikázott répát, és alaposan elkeverem.
  
• Felöntöm az alaplével, megvárom, míg felforrósodik, majd közepes/gyenge lángon, fedő alatt addig főzöm, míg a répa megpuhul. Fontos, hogy adjunk időt az ízek érlelésének, ezért a hosszabb főzési idő.
  
• Ha az alaplé nem lett volna elég sós, sózom.
  
• Mikor a répa kész, botmixerrel pépesítem a levest.
  
• A kesudiót egy kevés (kb. 1 dl) kókusztejjel robotgépben pépesítem, majd a maradék kókusztejjel együtt a leveshez adom.
  
• Megvárom, míg rottyan egyet, ha kell, sózom.
  
• Az eredeti recept nem mondja, de én hiányoltam belőle egy kis savanyút, így kevés lime-lével szoktam a végén feldobni, ettől, és egy levés chilitől lesz az én ízlésem szerint igazán kerek.